Vendatorn Hadiskola

Tárgy: Vendatorn Hadiskola Vas. Aug. 21 2011, 16:53

Vendatorn Hadiskola

Erhinnontól alig pár mérföldnyire található meg a Vendatorn Hadiskola, ahova egy szépen kikövezett út vezet a fővárosból. Maga az iskola egy hatalmas kastély, ahol a leendő tisztek tanulják a hadászat mindet csínját-bínját, hogy aztán kikerülve onnan a Tartományi Légiók, az Egyéni Seregek és az összes többi más, a tartományban lévő katonai szervezet valamelyikében, magasabb rangot betöltve szolgálhassanak. A Vendatorn Hadiskola tárt karokkal fogad minden egyes tisztjelöltet, de ugyanúgy tárt karokkal bocsátja el a nem megfelelőket.

A Vendatorn Hadiskolába nem egyszerű bejutni, de a bennmaradásért is meg kell küzdeni. Ide csak úgy juthat be egy tisztjelölt, hogyha az adott seregben legalább egy évet szolgált és egy másik tiszt ajánlólevelével érkezik. A Tanács ellenőrzi az ajánlólevél valódiságát, majd a jelöltnek egy órán át arról kell írnia, hogy miért is kíván tiszt lenni. Miután a Tanács rendben talált mindent, a jelöltet beosztják az adott sereg hallgatói közé, ahol megkezdheti tanulmányait. Hogy mennyi időt kell ott töltenie, az a sereg mibenlététől és az általa elérni kívánt (esetleg a tisztje által ajánlott) rangtól függ.

A hallgatókat a harctéri stratégiáktól kezdve, az ütközések megtervezésén át, mindenre okítják, amit tudniuk kell, hogy sikeresen levizsgázhassanak és tudásukat a tartomány szolgálatába állíthassák. A Hadiskola negyedévente vizsgáztatja hallgatóit, ezek elméleti és fizikai részből állnak. Ha valaki megbukik, az legközelebb csak egy év elteltével próbálkozhat újra, addig vissza kell mennie abba a seregbe, ahonnan jött. Háromszori megbukás végleges kizárást jelent a tisztképzésből, az adott hallgató többé a Hadiskolába sem teheti a lábát.

A Hadiskolában mindegyik seregnek külön oktatói vannak, azokon belül is a külön tantárgyakat más-más oktatók tanítják. Így az oktatók száma nagyjából 180 fő körül mozog, a Tanács pedig 18 főt tesz ki. Az oktatók mindegyikének saját szobája van, a Tanács tagjainak úgyszintén, viszont a hallgatókat 7-10 fős szobákban szállásolják el. Az szobákon kívül, a maradék két hely ahol a különböző seregek hallgatói érintkezni tudnak egymással, az a belső udvar, ahol szabadidejüket tölthetik és a gyakorlótér.
A Hadiskola hatalmas területtel rendelkezik, többségét a gyakorlótér foglalja el, ugyanis minden seregnek külön oktatásban van része, így más-más terep kell; például a 7. légió nehézlovas hadsereg, így annak kell a hely, hogy a lóval tudjanak gyakorolni, míg a Tartományi Hadiflotta számára mágiával egy 80 láb mély, 1500 láb hosszú és 400 láb széles tó lett létrehozva, hogy a hajóval való ütközeteket is el tudják játszani.
A Hadiskolán belül több, mint száz tanterem található, hiszen minden sereg hallgatói külön csoportokban tanulják néha ugyanazt a tantárgyat, csak más körítéssel.

A Vizsgaterem a legmagasabb torony tetején található, itt rakják le a jelöltek a végső Nagyvizsgát, mellyel bizonyítják, hogy az elmúlt hónapokat, éveket végigtanulták. A Nagyvizsga írásbeli része 4 órán keresztül tart, a fizikai másnapra rá következik, ott pedig 3 óra van a feladatok teljesítésére. A Nagyvizsgán megbukóknak lehetőséget adnak a Hadiskolán belül további egy év felkészülési időre.

Mint tudni lehet, Carantor tartományban bármely seregről is van szó, a rangok megnevezései megegyeznek.

Ezek a rangok az alábbiak:
-Prito Morter (Közlegény, légiós)
-Prito Mewge (Szakaszvezető)
-Prito Trene (Századvezető)
-Prito Zryta (Ezredvezető)
-Prito Mortis (Tábornok)

Ezeken kívül még lehet valaki:
-Prito Uhne (kiképző)
-Prito Reha (Ügyeletes tiszt)

A Hadiskola elvégzésével szerezhető rangok és annak tanulási időtartamai:

	Prito Mewge	Prito Trene	Prito Zryta	Prito Uhne	Prito Reha
1. légió	6 hónap	1,5 év	3 év	1 év	1,5 év
2. légió	8 hónap	1 év	3 év	1 év	1 év 9 hónap
3. légió	1 év	1 év 4 hónap	4 év	2 év	1 év
4. légió	11 hónap	1 év 1 hónap	3 év	1,5 év	2 év
5. légió	8 hónap	1 év	3 év	1,5 év	2 év
6. légió	1,5 év	2 év	4 év	1 év 10 hónap	2 év
7. légió	9 hónap	1 év 4 hónap	5 év	2 év	2 év
8. légió	5 hónap	11 hónap	3 év	2 év	1,5 év
9. légió	1 év	2 év	4 év	3 év 4 hónap	2 év
10. légió	1,5 év	2 év	5 év	2 év	3 év 2 hónap
11. légió	1,5 év	2,5 év	4 év	2 év	3 év
Orkángárda	2 év	3 év	6 év	3 év	4 év
Glemol Lovagjai	2 év	2,5 év	6 év	1,5 év	3 év
Zamjan Csatamágusok	1,5 év	3,5 év	7 év	4 év	3 év
Evingram Számszeríjászok	1,5 év	2,5 év	6 év	2 év	3 év
Vészhozók	2 év	3 év	6 év	2,5 év	1,5 év
Városőrség	10 hónap	1 év	3 év	2 év	2 év
Tartományi Hadiflotta	1 év 1 hónap	1 év 8 hónap	3,5 év	2 év 3 hónap	1 év 2 hónap

A 12. légió és a Palotaőrség nem képviselteti magát a Hadiskolában, azon okokból kifolyólag, hogy a Fakó Légiónak nincs szüksége ilyesfajta kiképzésre, a Palotaőrségben pedig nincsenek külön rangok, a tábornok kivételével.

Tárgy: Re: Vendatorn Hadiskola Csüt. Nov. 03 2011, 21:49

- Igen Nagyúr. Kérdésemet pusztán illendőségből tettem fel, bár úgy vélem ezt nem is kellett volna mondanom. - *Mosolyog Variam.
Pillanatokon belül ott állnak a Vendatorn Hadiskola előcsarnokában. Pompás és hatalmas hely, a falakat festmények díszítik, katonák szobrai állnak mindenfele. A falak fehérre mázoltak, sehol nem töri meg azokat se koszfolt, se egyéb. A tartóoszlopok fegyvereket ábrázolnak, pallosokat, kardokat, fejszéket, nyilakat és egyéb olyat, amit a légiók használnak. Ennek ellenére masszívak. Körbe, körbe lépcsősorok vezetnek a tantermekhez, mind márványból kifaragva. Itt nincsenek nemesfémek; legalábbis az előcsarnokban nem. Itt nem a hivalkodás hanem a kötelesség a fontos.
Egy magas, tejfelszőke ifjú közelíti meg a tartományurakat, majd tisztelegve üdvözli őket. Ő katona. Nem hajlong, nem cirádáskodik; ő így adja meg a tiszteletet. - Üdvözölöm a Nagyurakat a Vendatorn Hadiskolában. A Nagyvizsga előkészületei lezajlottak, immáron csak a megnyitásra van szükség. Kérem kövessenek. - *Ezzel az ifjú elindul egy lépcsőhöz, közben odainti magához az egyik újonc tisztjelöltet aki még nem végzett tanulmányaival és érdes hangon utasítja, hogy a Vizsgaterembe azonnal hozasson új, Liornak megfelelő széket. Annyi időt kap, hogy mire odaérnek már el legyen helyezve. Az tudomásul veszi feladatát és elsiet.
Útközben, ahogy egyre felfele haladnak, az ifjú elkezd magyarázni, főleg Variamnak, de mondandója Lior-hoz is szól. - Jelenleg minden seregből vizsgáznak jelöltek, többségük Prito Mewgeként kívánja folytatni, a Prito Trene jelöltek száma kevesebb, a Prito Zryta vizsgázók száma pedig összesen hat. Ők remélhetőleg a 2., 4., 7. és 9. légiót fogják erősíteni, a maradék kettő pedig a Tartományi Hadiflotta, és a Városőrség tagja. Tudtommal maga Sian Raurgh, a Hadiflotta Prito Mortisa írta meg a jelentkező ajánlását, de mint Prito Reha, nem zargatom kérdéseimmel. Az az Ön dolga Nagyúr. Itt jobbra. -
*Jobbra fordulván egy ajtót nyit ki, majd egy csigalépcsőn kapaszkodnak fel elég sokáig. Végül egy hatalmas faajtó áll előttük. Az ifjú ügyeletes tiszt hármat kopogtat, mire az kitárul és láthatóvá válik a Vizsgaterem.
Hatalmas, a torony alakjával ellentétben szögletes helység. Két részre oszlik, az egyik a vizsgázók padjai, akik feszülten várakozva várják az indítás jelét, a másik pedig a vizsgabizottságé; kicsit kibővítve. Nemcsak a tizennyolc tagú Tanács tagjai ülnek ott ugyanis, hanem minden tábornok ott van: Tarmak Iljanor, Kőzúzó Drum, Belhary Zerin, Grakk Glamm (bár ő Vizsgáztató is), Lenvard Elrimor, Unvar Tremaj, Gillak Magraf, Jinaes Saa, Zematir Reynrad, Brenban Gelim, Shimm Gtuk Hakk, Vallamies Tringor (igaz ő kicsit meghúzódva, hiszen a 12. légió itt nem képviselteti magát hivatalosan). Utánuk az egyéni seregek vezetői: Calcryx Odrade, Agruntha Ceridwen, Rury Wyrl, Ansek Tantalon és Miridor Khul. Végül pedig a Tartományi Hadiflotta tábornoka, Sian Raurgh, a Városőrségé, Istarel Jahzwar és még a Palotaőrségé is: Namahe Aater. Két szék van csak szabadon, ezek középen helyezkednek el.
A tábornokok, a tisztjelöltek és a Vizsgatanács (ugyanis ez a nevük) felállva és tisztelegve üdvözli a tartományurakat, majd visszaülnek helyükre. Néhányan meglepődve figyelik, hogy Lior is itt van, de nem kérdeznek semmit; nem az ő dolguk. Az ügyeletes tiszt szalutál és kimegy, becsukván maga mögött az ajtót.
Variam int Liornak, hogy menjen vele a a székekhez, majd mikor odaértek megszólal: -Kérem álljunk fel! *A tisztjelöltek és mindenki más is feláll* Én, Variam Ethas di Arminel, Carantor tartományura, a seregek főparancsnoka, ezennel a Nagyvizsgát megnyitom. Sok sikert kívánok mindenkinek! De mielőtt nekiállnának írni, hadd mutassam be különleges vendégünket, bár nem kétlem, hogy éles eszű urakkal állok szemben, akik már tudják személyét; ámbátor a formalitás így kívánja meg. Ő, Lior D'aquallion, Misanar tartományura. Az Önök vizsgáját jött megszemlélni. Egy tanácsot engedjenek még meg: Használják ki az idejüket, ne csapjanak össze semmit. Kérem gazdálkodjanak az erejükkel, ugyanis a fizikai vizsga szintén a mai napon lesz megtartva, bár gondolom ezt tudják. Kezdhetik!
*A tisztjelöltek nekiállnak írni, mindegyik arról a témáról, amit feladatul kapott. A témákat a rangkövetelmény és a sereg típusa szerint állítja össze a Vizsgatanács, sosem egyformák. Liornak esetleg feltűnhet a terem négy sarkában álló, feszülten figyelő kopaszra borotvált, tetovált fejű mágus. -Ők a Figyelők. Az egész teremben, legalábbis ahol a vizsgázók vannak, fürkésző mágia van létrehozva a csalások elkerülése végett. Aki megpróbálkozik azt a Figyelők azonnal figyelmeztetik; ezt szintén mágiával teszik, méghozzá az illető egy kicsiny lökést érez a testében. Két figyelmeztetést követően azonnali kidobás jár a Nagyvizsgáról. Büszkén kijelentem, erre még nem volt példa. - *Magyarázza Variam Liornak, majd egyik tábornokához fordul: -Sian, ki a jelölted? *Kérdi a Hadiflotta marcona arcú vezetőjétől. Az arcát az 50 vizsgázó egyikére fordítja. - Haras Khimtu a neve. Prito Trene pozícióban van jelenleg, remélhetőleg már nem sokáig. Ő az Éneklő Szirén kapitánya, kiváló tengeri stratéga. Jómagam is ott voltam az ütközetnél ahol bizonyította rátermettségét. *Magyarázza halk hangon Sian, Variam pedig bólint, mintegy elfogadva az indoklást. Végül pedig hátradől és feszülten figyel, miközben Grakk körbejárja a vizsgázókat megszemlélve, hogy mennyit írtak eddig.

Tárgy: Re: Vendatorn Hadiskola Szomb. Nov. 05 2011, 12:01

*Hallgatja a férfi válaszát, és biccent. Nem fűz hozzá különösebb magyarázatot. Minek is? Hiszen minden egyértelmű. Mind a ketten harcosok...csak a stílusok különböznek. Ahogy megérkeznek az akadémia előcsarnokába, Lior közbenéz. Hangtalan jelekkel utasítja testőrét, hogy ő is sasoljon, és jegyzeteljen a fejébe, hiszen akárhogyan is... nem árt körbenézni még ha csak azon a szűk szakaszon is, ahol őket kísérik. A férfi felméri a terepet, és figyeli az építmény szerkezeti gyengeségeit. Mert bármilyen jó is egy hadúr, bármilyen jó is egy építész... MINDEN épületnek vannak szerkezeti gyengeségei, még ha azt mágikusan hozzák is létre, úgymond teremtve. Figyeli a kapaszkodókat, amiket más esetleg gyertyatartónak lát. Figyeli az apró repedéseket, mélyedéseket, és minden mást. Jó szeme van ehhez. A temérdek idő bizony kiélesítette erre a szemét.
Majd jön a közjáték, hogy széket rendelnek neki. Aztán felkísérik őket, és helyet foglalnak. Variam bemutatja, és Lior végighallgatja a rangok, és egyéb dolgok felsorolását. Ami azonnal szemet szúr neki, az a külön ülő...(különülő) alak. Nem kérdez. Nem szól. A bemutatása végén csak feláll, és biccent a vizsgázók felé. Majd visszaül, és csak némán mereng magában.

//Jópár élettel, és évszázadokkal korábban//

A terem megvilágítása elég gyér volt. A diákok kegyetlen szabályos sorokban ültek a négyzet alapú teremben. A vizsgázókon egytől egyig fekete köpeny, és fekete ruházat. Minden kézen a köröm kihegyezve, és feketére mázolva. A sápadt bőrű fekete hajú elf némán ült, ahogy megkapták a pergameneket. Aki kiosztotta, magas volt, és az arca kegyetlenséget sugárzott. Ám korántsem volt olyan félelmetes, mint az a nő, aki a katedrán állt, csípőjét kicsit oldalra tolva. Kecses lábai véknyak, izmosa, és ruganyosak voltak, amit csak kihangsúlyozott az általa hordott borvörös bőrnadrág, mi tökéletesen simult a combjaira. A karcsú csípőn két tőr lógott, valamint az övben pár dobótőr. Szám szerint húsz. Pont ahány vizsgázó. Ébenfekete bőre kilátszott a nadrág felett, és a szintén borvörös fűző alatt. A hasa feszes, és formás volt. Akár csak keblei. A nyaka karcsú, kecses, akár egy hattyúé. Ajkai véknyak, de mégis kívánatosak. A szemei enyhén mandula vágásúak, a szeme viszont vörös. Hófehér hosszú haj keretezte csodaszép arcát. Kezeiben egy kegyetlen kinézetű korbács, melynek bőrszálaiba ólomhorgokat fontak szakavatott, és kegyetlen kezek. A nő megszólalt, negédes hangján.*
- Kezdhetitek az írást. Összesen egy órátok van a feladatokra. Ne felejtsétek. A csalást büntetjük.
*Azzal csak intett egyet. Azonnal lázas írás vette kezdetét. A tinta sercegett a papíron. Mérgek. Mérgek előállítása, hatása, megszüntetése, és felismerése volt a feladatuk. A fiatal elf gyorsan körmölt szép hurkos betűivel. Az utolsó percben jártak, amikor a srác mellett egyszerre öt dobótőr suhant el, szinte súrolva őt. Öt tompa puffanás, és öt vizsgázó halt meg.*
- Mondtam, hogy büntetjük a csalást. Akar még valaki esetleg belenézni valami jegyzetbe?
*Kérdezte ugyan olyan negésed hangon a nő, majd nem sokára az idő leteltével be is szedte a lapokat.
Két órával később a szökőkút káváján üldögélt az udvaron az elf. Léptek hallatszottak a murvás talajon. Majd hirtelen a hajába markoló kezek feszítették hátra a fejét. Egy tőr simult a torkához.*
- A dolgozatod Wyddan... semmit nem ér. Használhatatlan. Még hogy fekete rózsa szirma. Semmit nem tanultál.
*A fiú agyát fájdalom járta át, ahogy a fejét kegyetlen erővel feszítették hátra, valamint, ahogy érezte, hogy a torkát szépen lassan metszi fel a penge. De azért megszólalt, haláli nyugalommal.*
- Tévedsz Sue. Nagyon is tudom mit írtam. És hatásosabb az elegy, mint bármely mérged, amit használsz.
*A nő elengedte a fejét, és lökött rajta egy hatalmasat. A srác beborult a vízbe, de nem sokáig élvezhette a szabadságot. Ismét kezek ragadták meg, ám ezúttal férfiak kezei.*
- Hogy mersz így szólni hozzám Dilach? Csak egy kis senki vagy itt, akit bármelyik pillanatban eltiporhatok. Megtanítom neked, hogy hogy beszélj Silan Úrnőddel.
*sziszegte a nő, majd intett az elfet fogó férfiaknak, aki azonnal letépték róla a köpenyt. Az inggel nem foglalkoztak. Wyddan már csak a korbács szisszenését hallotta, és érezte, ahogy a hátába mar a több tíz apró kampó, húst, és bőrt szakítva le a hátáról. Az ajkába harapott, és nem kiáltott.*
- Sikítani fogsz. Garantálom.
*ígérte a nő, majd ismét lecsapott. És még legalább százszor. Az elf maga sem tudta hányszor veszítette el az eszméletét. Az biztos, hogy a száját véresre harapta. Alatta is tömérdek vér volt kiömölve. Ám már a földön hevert. A nő pedig egy másik korbácsot vett elő. Azon nem voltak horgok. Egy csapással a srác nyaka köré tekerte, majd elkezdte húzni a magatehetetlen ájulás környékén lévő elfet. fel a toronyba. Köveken, földön, sáron, lépcsőkön végig. Élvezettel hallgatta Wyddan minden apró puffanását, és koppanását. Majd amikor felértek, a falba ágyazott láncokhoz sétált. Az elfet is odahúzta, majd a nyakára, és karjaira csattontott egy egy béklyót. Aztán a polcához lépett, és különböző fioklákat emelet le. A szinte ájult fiút a hasára fordította, és elkezdte lekezelni a hátát.*
- Ezek segíteni fognak a gyógyulásba édesem.
*Súgta a srácnak, és leült mellé, majd szinte szeretői gondoskodással kezdte gyógyítgatni.*

*A Nagyvizsga megfelelően haladt, minden jelölt megállás nélkül írt az adott témájáról. Eleddig csak egy atrocitás történt, amikoris Grakk meglátta, hogy a vizsgázók egyike két óra alatt csak négy tekercsnyit írt. -Négy tekercs? Négy? Két óra alatt? Mégis mit akarsz te? Megmondanád? A többiek már hatnál, vagy hétnél tartanak, te meg csak most írod az ötödiket! Garacasra mondom, ha nem embereled meg magad, rossz vége lesz! - *A megszeppent századvezető jelölt azóta már a nyolcadiknál tart. Az írásbeli vizsgából már csak fél óra van hátra, Variam pedig elégedetten figyeli, ahogy a jelöltek lázasan írnak. Az ember úgy gondolná, hogy unalmas kivárni amíg véget ér az írás, de a sok feszültség, amely a teremben összegyülemlik, elég érdekes légkört teremt. Az idő csak úgy repül, miközben a jelöltek alkotnak.
Amikor már csak két perc volt hátra, Grakk megszólalt, zengő hangja, szinte az egész termet betöltötte: - Fejezzétek be az utolsó mondatot, a tekercseket pedig az asztalon található zsinegekkel kössétek le. A viaszpecséttel zárjátok le, azon rajta van a nevetek. Remélem megszámoztátok az oldalakat, aki nem tette eddig, az gyorsan lásson hozzá. - * A jelöltek nem siettek, szépen, precízen oldották meg a kiadott feladatot. Összerakták a tekercseket, lekötötték azokat, végül pedig a kötést lezárták a viaszpecséttel. Mindenki kirakta az asztal jobb oldalára, majd Grakk elindult összeszedni. Fél perc múlva a bizottság előtt volt az összes alkotás.
Variam feláll, és megszólal: -Most, hogy teljesítették az írásbeli vizsgát, kérem, fáradjanak le a gyakorlati vizsga helyszínére. Szedjék össze erejüket, mert szükségük lesz rá. * A tisztjelöltek elindulnak, csak a bizottság, Variam és Lior maradnak a teremben. Elkezdik olvasni a tekercseket, minden tábornok a saját seregének jelöltjéét. -Lior, bár nem vagy a bizottság tagja, mégis szívesen vennénk segítségedet az értékelésben. Véleményedre örömmel adunk, megvitatjuk azt. Amennyiben részt kívánsz venni ebben, kérlek figyelj a bizottságra, annak szavaira. * Szól Variam Liorhoz, utána ő is nekiáll ő is a tekercsek elemzésének.
Nagyjából három óra múlva meg is vannaj. Egy lista van Variam kezében, azoknak a nevével, akiknek a fizikai vizsga számottevőbb lesz a többiekénél, ugyanis gyengébben teljesítettek. Mikor az utolsó simításokkal is végeznek, Grakk elvisz a tekercseket és egy ládába rakja. A ládráa rávéi a dátumot, majd beviszi egy kisebb kamrába. Dolga végeztével visszatér a bizottsághoz. -Nos, tisztelt uraim, kérem induljunk le mi is a fizikai vizsga helyszínére. Úgy gondolom, hogy a jelöltek eléggé izgulnak már, hát ne várassuk őket. *Ezzel Variam el is indul. De nem a nagy ajtón, hanem az egyik falnál meghúz egy kart, és láthatóvá vált a másik lejárat is, ahol a bizottság szokott közlekedni. Hosszú csigalépcső vezet le a kijárathoz, ami egy vastag tölgyfaajtó. Variam int egyet, mire kinyílik és láthatóvá válik a fizikai vizsga helyszíne.
Az összes tisztjelölt ott áll felsorakozva, várva, hogy mi fog következni. Előttük az akadálypálya, amely minden seregrésznek egyaránt nyújt fizikailag és szellemileg is megterhelő próbát. Kötelek, falak, árkok, futóhomokok, futópálya, lovas versengés, célbalövés, házak között küzdés a mágikus ellenfelekkel, a kisebb tó, amiben a hajós ütközeteket gyakorolják... Minden van itt, ami csak kell a nem megfelelő emberek kirostálásához.
-Uraim, ott van előttük az utolsó akadály, amit teljesíteniük kell. Ha valaki itt elbukik, az legközelebb csak a szabályzatban meghatározott idő múlva teheti le újra a Nagyvizsgát! Ha sikerül, örvendjenek, mert nagy esélyük lesz arra, hogy tisztként térjenek vissza a barakkokba! Ne feledjék, hogy három órájuk van teljesíteni. Az elágazásnál aki nem tudja, hogy merre menjen, az azonnal jöjjön le a pályáról! Nem kell olyan tiszt, aki nem ismeri fel a saját seregét! Értik? Nagyszerű. Akkor! Egy! Kettő! Indulás! * Ezzel a fizikai vizsga is elindult.
A tisztjelöltek nekilódultak, Variam és a bizottság pedig leültek a korántsem kényelmes fából készült székekre. -Elnézésedet kérem Lior nagyúr, a kényelem hiányáért, de mi katonák vagyunk. Nem ülhetünk párnázott széken amíg embereink a vért is kiizzadják magukból. Ennyivel meg kell tisztelnünk őket. - Mondja Liornak Variam. Tudja, hogy nem kéne magyarázkodnia, hogy Misanar tartományura tudja, hogy miért van ez így, de a tábornokai előtt így kell mutatkoznia.
Variam csak nézi a vizsgázókat, közben beszélgetéseket folytat a tábornokokkal, hogy mi is legyen melyikkel. A bizottság iskolabéli tagjai, a Tanács csak merőn figyelt, semmi mással nem törődtek. A tábornokok és a tartományúr beszélgtései nem tartoznak rájuk, hacsak nem engedélyezik számukra a beleszólást.

A vizsga ahogyan annak lennie kell, határozott ütemben zajlik. Ám Lior számára az emlékek rohama ami sokkal inkább flusztráló, és kissé talán kétségbe ejtő dolog. Nem látszik rajta. Fekete köpenye, az Élhegysuham alatt a kezei megfeszülnek. Ám nem láthatja senki. A szeme előtt lezajló képek, amik a múltjának egy életére nyújtanak betekintést határozottan kellemetlenül lepték meg. Szemei mattan csillognak, de csak ez az egyetlen ami árulkodhatna arról, hogy nem jár teljes egészében a teremben. Ám ezt a dolgot, hála az égnek megzavarja az a apró közjáték, hogy Grakk kioszt egy diákot, hogy „csak” négy tekercset írt még. Erre Lior halkan szólal meg, ám a csendben talán elég erős így is. Kissé reszelős a hang mintha varjú szólalna meg.
- Szerintem egy katona ne legyen politikus. Ha nem ír millió sort is lehet a legjobb vezető, ha két paranccsal tudja rendezni a dolgokat.
Majd elnémul ismét. Csak rápillant Variamra, és bocsánatkérően felemeli a kezeit, mint egy jelezve, hogy természetesen nem akar beleszólni a vizsgáztatási módszerekbe. Majd csak innentől már figyeli a történéseket. Amikor véget ér a vizsga, és kiparancsolják a jelölteket a teremből, majd Liornak is megadják a lehetőséget a javításra, csak elvesz egy tekercset, és kibontja. Elkezdi olvasni. Elég gyorsan olvas. Az agya pörög kattog. A taktikák amiket olvas jók. A szabályok példaszerűek. Ám Liornak ez… túlságosan is… szabályos.
- Bocsáss meg nekem Variam nagyúr…
*jegyzi meg halkan, és leteszi a pergamenteket.
- Az én tisztjeim…ha erre a tekercsre hagyatkoznék, biztos, hogy egytől egyig ki lennének rostálva. Jómagam ezekből a tekercsekből egyedül a taktikákat találtam használhatónak. Ám ez nem a vizsgázó hibája. Személy szerint… nem szeretem, ha a parancsnokaim mindenben szó szerint követik a törvényeket. Én vallom, hogy ha egy visszavonulással akár csak embereket tudnak megkímélni, már megérte ellenszegülni a felsőbb utasításnak is.
*Jegyzi meg halkan, majd inkább átadja az amúgy teljesen tökéletes írást a tanács többi tagjának. Majd ezután csak csendben figyel éles, smaragd szemeivel a többi ember körül. Hallgatja az árnyakat, amik itt is jelentenek neki. Minden árny… minden állat, minden ember árnya… egy helyen fut össze. Az ő kezében. Az ő fülébe suttogják lehetetlen történeteiket. Most is. A vizsgázók feszültségét suttogják. Némelyeknél az elbizakodottságot. Másoknál a szerény háttérbe húzódást. Ajkain végigfut egy halvány mosoly, majd amikor elindulnak a csigafolyosón keresztül a fizikai próba helyére, a tartományúr csendben az árnyakon lépkedve hangtalanul halad a társaság után. Talán még a fakó férfi is felfigyel arra a néma csendre, ami a lépteit veszi körül. A Halál lépteinek néma csendje ez. Majd amikor Variam elharsogj a feladatot, Lior csak biccent egyet, amolyan saját nyugtázásra a dolgot. Majd amikor bocsánatot kér a székek miatt, Lior ismét elmosolyodik.
- Mint már párszor mondtam neked Variam nagyúr. Nem szükséges bocsánatot kérned ezért. Én magam jobban szeretem a nedves földet a bársonynál. A fa sosem volt kényelmetlen nekem. Azonban nézd el nekem, de most nem ülnék le…oda.
*Azzal a balkon párkányához lép, és oda lép fel könnyed mozdulattal, ahol aztán guggoló helyzetbe ereszkedik. Onnan mered a sötétbe, ahol az árnyak mesélik minden egyes mozdulatát a vizsgázóknak. Az agyában szinte látomásként futnak végig a képek. Majd lassan kiürülnek, és más képek veszik át a helyet. A férfi kívülről szilárdan, szinte mozdíthatatlanul pihen a párkányon. Légzése egyenletes, nyugalmat sugall. Azonban belül azonban ismét felzúg az ismerős kegyetlen érces kiáltás.

- Gyakorlati vizsga nyomorultak. A mai vizsgáztatótok Sue Sal Sillan Úrnő. A klán legjobb harcosa, és orvgyilkosa. A feladatok egyszerű. Sebesítsétek meg.
A fiatal elf egy pillanatra megdermed. Jól hallotta? Ezt a kegyetlen nőt? Megsebesíteni? Pont Sue-t? Lehetetlen. A vizsgázók… jó húszan egyszerre rontanak a nő felé, aki laza kecses, táncoló mozdulatokkal lép el. Egyik keze kicsap, majd egy torz roppanás. És az egyik vizsgázó már kitépett gégével zuhan a földre. Majd ugyan ezzel a mozdulattal egy félköríves csapással a karmaival szántja végig egy másik vizsgázó arcát, akinek négy mély barázda csúfítja el az arcát. Ám ez nem volt elég. A fiú azonnal görcsökbe bukott össze. Méreg. Ismerte fel az elf. A Terem legvégéből figyelte a tusakodást a macskamozgású gyilkos, és a tanoncok között. Azok sorra buktak el. Minden csapás, minden rúgás azonnali halált hozott. Nem véletlenül volt Sue a fejvadászok Úrnője. Ha csak címileg is. A fiú csak figyelt, rettenettel vegyes csodálattal. A hátán már régen begyógyultak a sebek. Csak a puha, selymes heges bőr maradt rajta. Lassan letérdelt, és halk imába kezdett. A szavak érthetetlenek. Csak egy név. Kalahira.
Mikor bejezte, lassan tápászkodott fel. Már szinte csak két, vagy három tanítvány vergődött görcsökben a padlón. Sue kegyetlen mosollyal, vértől ragacsos kezekkel figyelte az elfet.
- Na mi van Wyddan? Te csak meglapulsz hátul?
- Ahogy tanítottad Sue. Kivárok.
Majd csak lassan előhúzta a két pengét az oldaláról.
- Kalahira… Megbocsájtásodért esedezek. Kalahira… a te hullámaid követ s homokot mosnak a semmibe. Kalahira… Mosd le az ő bűneit, és vezesd a végtelen szellem partjára.
Vezesd oda, ahol a vándor sosem fáradt, hol a szerelmesek sosem hagyják el egymást…hol az éhség sosem mardos. Kalahira… Vezesd őt…és ő társad lesz…ahogy nekem volt.
- Mit hordasz itt össze kölyök?
Azonban az elf válasz helyett csak megpörgette a kezében a pengéket. Egyik heggyel felfelé, a másik lefelé nézett. Vágás vágást követett. Sue elhajolt. Ám nem tudott minden elől. Így a végén már neki is szisszentek a pengék a kezében.
- Azt hiszed, hogy nyerhetsz? Te is egy leszel az itteni dögök közül Dilach.
*Köpött oldalra a nő. Majd támadott. Az elf ellépett kecses táncos mozdulatokkal, majd a penge hegye felszakította a nő ruháját. Ám nem fakasztott vért. Sue szemében a halál ígérete csillant, majd ismét vágott. A fiú megakasztott egy lesújtó támadást, majd visszavágott. Ez ismét a szövetet találta. Így ment ez percekig. A nő ruhája kezdett fogyatkozni. Ahogy a türelme is. Szabad balljával a korbács felé kapott, és megsuhogtatta a gonosz fegyvert.
- Gyere fattyú.
Az elf csak némán indult meg, majd a lecsapó korbács útjába akasztotta a pengéjét. Az rácsavarodott, és a kampók is beleakadtak az acélba. A sötételf rántott egyet rajta idegesen ám arra nem számított, hogy az elf pont ezt akarja. Elengedte a pengét, mire az átszáguldott a kettejük közötti méter távolságon, és a nő vállába állt. Ekkor felhangzott odafentről a Nagymester kiáltása.
- Wyddan Dilach kiállta a próbát. Az egyetlen életben maradt vadászunk. Köszöntsétek hát sorainkban.

*Lior szemei hirtelen pattantak fel, ahogy az emlékek véget értek. Hátra pillantott a vizsgatanácsra. Majd lekászálódott a kilátó balkonjáról, és a csípőjét nekitámasztva figyelte tovább az eseményeket.*

[reag az írásbelihez]

*Mikor Lior megjegyzi az írás közben, hogy egy katona ne legyen politikus, meglepő módon senkinek sem rendül arcizma sem. Mindenki tudja, hogy ez hagyomány itt, a többi természetesen a harcmezőn dől el, de ezt Variam is közli Misanar tartományurával. - Engedelmeddel nagyúr, igazság van a szavaidban, de mindez amit itt teszünk, azok a katonai hagyományok ápolása végett történik, továbbá a tisztjelöltjeinket kívánjuk vele felmérni. Eljöhet még az az idő, amikor valaki, akit itt látsz, politikus kell, hogy legyen, de adja Garacas, hogy ilyen ne történjék.
*A tekercsek kiértékelésénél a tábornokok és Variam is figyelemmel követik Lior hozzászólását, majd hümmögnek egyet, és aztán Calcryx Odrade feláll székéből, hogy megszólaljon: - Lior Nagyúr, kérem ne vegye sértésnek, hogy én szólalok Önhöz. Igazságot vélek felfedezni mondandójában, és köszönöm tábornoktársaim nevében is, hogy jelenlétével és segítségével megtisztel bennünket. Mindazonáltal, amit itt lát, azok csak az alapok, amiket minden carantori tisztnek tudnia kell. Természetes, hogy a harcmezőn dől el minden, ezt mi tudjuk itt a legjobban. Nekünk is nem egy szoros helyzetünk volt a Colinos elleni háborúban, és hiába voltunk tisztában az alapokkal, amiket itt lát a tekercsek sokaságában, mégis máshogy döntöttünk. A gyakorlati vizsga pontosan erre van kitalálva. Ami itt van az asztalon, sokkalta hivatottabb arra, hogy felmérjük a türelmüket, az egysíkú munka tűrését, és a precizitásukat. Köszönöm, hogy meghallgatott. * Calcryx tiszteleg, majd visszaül és folytatja a kiértékelést.

[gyakorlati vizsga]
*Variam csak biccent Lior megjegyzésére, majd figyelemmel kíséri, amint a másik tartományúr letelepedik a balkonon. A kis kitérő után, figyelmét újra a gyakorlati pályára fordítja. Több, mint ötven vizsgázó, közülük a tekercsek alapján csak harminc esélyes a továbbjutásra... de minden itt dől el. Ahogy Variam látja, már hat Prito Mewge jelölt kirostálódott... Nembaj, majd a következő Nagyvizsgán teljesítenek, márha sikerül nekik.
Végtelennek tűnő várakozás után, mikor már a lovasrohamok, a hajócsatározások is lejátszódtak, ott állt az a 25 tisztjelölt, akiknek sikerült. 50%-os arány... nem is rossz. Akiknek nem sikerült, azoknak arcizmuk sem rándult, hisz katonák. Nem kell őket vigasztalni, nem szomorúak... vagy legalábbis nem mutatják ki azt. Acélarccal álltak a másik oldalon, várva a parancsra, hogy mikor menjenek. Ansek Tantalon, a Glemol Lovagjainak Nagymestere ment oda hozzájuk, kifejezte őszinte sajnálatát, majd parancsba adta, hogy induljanak vissza az iskola falai közé és készüljenek fel a következő Nagyvizsgára. Az elbukottak tisztelegtek, majd alakzatban elvonultak.
Variam felállt a székből. ahogy az összes tábornok is ezt tette. Felemelte a kezét, mire az a pár sutyorgó is elhallgatott, akik nagy izgalmukban megfeledkeztek az etikai kódexről. De ezért senki sem büntette őket, hisz jól tudták, hogy milyen érzés a siker. -Jelöltek! Ma sikeresen teljesítettétek azt az akadályt, amire oly régóta készültetek. Még jelöltek vagytok, de az elkövetkezendő percekben tisztek lesztek. Tábornokaitok, a Vizsgabizottság, Lior nagyúr és jómagam, figyelemmel kísértünk titeket. Örömmel jelentem ki, hogy Carantor ma huszonöt értékes tiszttel lett gazdagabb! Kérem a tábornokokat, hogy avassák fel az új tiszteket! -
*Annak rendje és módja szerint, a tábornokok előrementek, oldalukot egy-egy ügyeletes tiszttel, akik egy rúdon tartották az összes sereg zászlóját. Calcryx Odrade szívére tette a kezét, majd elszavaltatta az esküt a friss tisztekkel, majd ünnepélyesen átadták nekik a páncélra erősíthető rangjelzéseket. A tisztek szalutáltak, majd mindannyian elvonultak a zászlóvivőkkel együtt egy lovaskocsira; ideje visszaindulni a barakkokba, ahol megünnepelhetik a mai napot, de csak mértékkel, ugyanis egy tisztnek példát kell statuálnia.
- Lior nagyúr, engedelmeddel meghívnálak téged a palotámba, egy kis frissítőre, így a mai nap után. Velem tartanál? - Fordul oda Variam Liorhoz, majd rámutat arra a lovaskocsira, ami őket hivatott elvinni. Se fényűzés, se pompa rajta, egyszerű mezei lovaskocsi.

*Csöndesen szemléli a vizsgát. Az írásbeli körül lezajlott dolgokra nem igen reagált, maximum egy-egy biccentéssel, és bocsanatkérő kézfelemeléssel, hogy nem akart ő ebbe belepofázni, csak a saját véleményét mondta el. Majd ugye a balkon szegélyén ülve "nézte" végig a vizsgát. Fele-fele arányban 25 kieső, és 25 tiszt akiket most felavatnak. Minden pompa, és mindenféle egyéb dolog nélkül. Egyszerű, és katonás. Teljesen elfogadható. És elvárható egy katona államtól.
Az Árnyfőnix csak hallgatja, ahogy Varimal elmondja a jelentkezőknek a dolgokat, csak feláll, kihúzza magát, és úgy csöndben figyeli a dolgokat.
Szemei sötét kútként merednek a világra, amin keresztül talán maga Aquillron Úrnő tekint a világra, hiszen szereti tudni, mi történik Főnixe, arkangyala körül.
Amikor Varim közli, hogy meghívná egy frissítőre, elmosolyodik, és biccent egyet.*
- Rendben. Menjünk Variam nagyúr. Szívesen elfogadom az invitálásodat.
* Mondja szelíd mosollyal az ajkán. Megindul a lovaskocsi felé, és beül, majd csak vissza tekint Variamra.*
- Érdekes hely. Nagyon érdekes. De majd elviszlek én is az Árnyak háza legkülönlegesebb termébe.
* Mondja csöndesen, miközben szeme elé kúszik lassan a Királytorony belső képe. Szereti ott tölteni az időt.*