Kristálytorony

Tárgy: Kristálytorony Szer. Nov. 23 2011, 21:18

Kristálytorony az Árnyak házának egy érdekes része. Ide csak egy irdatlan hosszú lépcsősoron felsétálva lehet eljutni, és a látvány, ami az ide érkezőket fogadja, elképesztő. Az egész benső kristályokból van megcsinálva. A székek, az oltár, ami a terem végénél áll, a plafont tartó oszlopok... nem más mint áttetsző, gyémánt tisztaságú kristály. felmerülhet a jogos kérdés, hogy honnan ez a temérdek kőzet. A válasz az, amit cseppet sem gondolnánk. Nő. Az egész terem minden kristálya vastagszik, vagy éppen nyúlik. Amennyiben gondos kezek nem faragják meg, úgy igen csak csúnyán járhatna a toron egy idő után. Ám az itteni szobrászok sosem hagyják el a termet, hiszen nem is tudják elhagyni. Árnyszolgák ők, akik arra lettek teremtve, hogy ezt a helyiséget rendben tartsák.
A már említett oltáron egy hatalmas kristálygömbbe egy férfi teste van bezárva. Ha valakinek alkalma nyílik rá, hogy megtekintse ezt a termet, annak egyetlen kérdésére elmondják, hogy a gömbbe zárt porhüvely az örökkévalóságnak lett megőrizve, és a benne nyugvó nem más, mint Almo Habana nagymester, aki még életekkel, és világokkal ezelőtt tanította meg Liort arra, hogyan váljon azzá, aki. Csak különleges események alkalmával látogatható.

Kristálytorony Hall_of_ice_

[Variam irodája]
*Variam csak bólint arra, amiben Lior megerősíti, majd amikor az meghívja Jimelynbe, akkor mosolyogva elfogadja a meghívást. Viszont ledöbben, amikor Lior megnyitja a kaput. Való igaz, az irodája még nem teljesen védet, az a szobája és az idézőterme, de akkor is... ez kicsit fura. Nem teszi szóvá, hanem bemegy a kapun, végiglépdel az árnyakon, majd az elé táruló látványtól lehidal.

[Kristálytorony]
*Amit Variam meglát, az nem mindennapi. Egy hatalmas, kristályból készült terembe érkeznek. Minden ami ott van, kristályból készült... a székek, az oltár... minden. Elég pazar látvány, azt meg kell hagyni. Variam megvárja Liort, majd amikor a másik tartományúr is megérkezik, csak akkor teszi szóvá, amit szeretne: -Ez egyszerűen pompás! Szép munka, azt meg kell hagyni. Ügyes. Bár nem is vártam mást Misanar tartományurától. * Fejti ki Variam, aztán ha Lior hellyel kínálja leül az egyik kristályszékre, majd feltesz egy kérdést: -Ha nem veszed tolakodásnak megkérdezhetem, hogy ki az akinek a porhüvelye a gömbbe van zárva? Ugyanis ilyen fajta megőrzést még nem láttam, pedig hidd el, sokmindent megéltem már.

*Ahogy megérkeznek, és Variam ledöbben, az elf ajkain csak egy mosoly fut végig. No igen. Ez általában így szokott lenni. Ez a reakció attól, aki meglátja. Amikor azonban jön a kérdés, hogy kicsoda a test, ami a kristályban van, akkor csak szelídül a mosolya, és oda sétál. Persze előtte hellyel kínálja Variamot. A férfi körül megjelenik pár árny, ametisztből metszett kelyhekkel, és kancsóval. Az egyik...egy szép nő alakú árny, aki úgy ahogy van, pőrén, anyaszült mesztelenül áll a férfi mellett, önt neki egy ismeretlen eredetű italból. Az illata kellemesen keserédes. Kissé sűrű folyadék, ami zöldes fényt áraszt.
Lior körül is megjelenik két női árny, és szinte körbetáncolják a férfit. Ő azonban mintha tudomást sem venne róluk... mintha mélázna. Majd a hatalmas gömbhöz sétál, és végigsimít rajta.*
- Hajdan... életekkel és év tízezredekkel ezelőtt kezdődik a történet.
* Mondja kissé fátyolos hangon, ahogy megszólal.*
- Ő mutatta meg nekem azt az utat, amin most járok. Ő indított el az utamon. Ő Almo Habana...az én Mesterem.
* Közli halkan, ahogy figyeli a férfi testét. Majd csak megfordul.*
- Örülök, hogy tetszik. A torony... nem látszik a kastélyon. Nem véletlenül.
* Közli halkan.*
- Ez egy másik sík. Az Árnyak síkjának egy darabjába nyúlik be a tornyom. Tulajdonképpen egy sztalaktit közepébe lett bevésve a tornyom. Állandóan nő... és ha ők nem lennének itt...
* Karjaival átfogja az oldalán hozzásimúló árnynőket.*
- Akkor összeroppanna. Mert állandóan nő a torony.
* Mondja halkan.*

*Variam leül, mikor Lior hellyel kínálja, majd a táncoló árnyalakokra némileg megdöbbenten néz... Úgy látszik nem csak neki vannak itt titkai... Márpedig az ő titkai se egyszerűek, az egyszer biztos. Amikor Lior közli, hogy ki volt, az az ember, Variamnak torkán akad az ízletes ital, amit kínáltak neki. Jobban megnézi magának Liort... mintha ametiszt színűek lennének a szemei... életében csak egy ilyennel találkozott... egyetlen eggyel. Egy fényes kardú, csatapáncélos, emberformájú lénnyel, aki betört az otthonába... Valószínűleg nem direkt, ezért is nem pusztította el... Aztán, amikor harcoltak, az ember elment. Egyszerűen eltűnt... Csak úgy meglépett a Démoni síkról... most meg itt vannak az árnysíkon... Ez fura. Nagyon fura.
Variam se szó se beszéd, azonnal szavakba önti sejtését: -Lior... te... jártál valaha egy tüzes síkon, ahol valaha csatapáncélban küzdöttél meg egy démonnal? Egy kisebb démonúrral? Akinek ott voltak a katonái is? Akik körbevettek? Aztán egyszerűen eltűntél? *Kérdi Variam... mert ha igen a válasz, akkor most már biztos benne, hogy igenis, ő régóta ismeri Liort... csak éppen máshogy... Mert akkor Lior látta az akkori megtestesülését... Amikor Variamnak a mostani Zyarhoz köze sem volt.
Variam kicsit aggódva figyeli az árnyalakokat. A torony karbantartói... mert a torony nő. Lior legalább akkora hatalmat birtokol mint ő... bár sejtése szerint ezzel nincsenek egyedül. Javier és Delyale, bár nem ismeri őket annyira, mint Liort, valószínűsíthetően roppant hatalommal rendelkezhetnek. Ők se kispályások... Zyar fölött négy, elég nagy hatalommal rendelkező vezető fölött uralkodik... Mindez egy ország irányításában... ~A legjobb lesz, ha megpróbáljuk az összes ellenségeskedést elkerülni... Zyar és a saját érdekünkben is. Muszáj... ~ Gondolja Variam, majd újat kortyol az italába, és várja, hogy Lior mit válaszol a feltett kérdésére.

*A férfi hirtelen tesz fel egy kérdést. Mire az elf csak félre biccenti a fejét. Egy tüzes sík? Fényes kard... olyan régen volt...annyi minden.*
- Járhattam. Millió síkot bejártam, hogy megtaláljam a mesterem testét. Tudod... ő egyszerűen eltűnt egyszer egy hasadékban. Bejártam talán a létező összes síkot. A leírásod azonban nem sok testemre illik... nézzük csak...
* Azzal egy legyintéssel a királytok közül előlép jó tíz test. Mintha csak élőholtak lennének. Ám nem azok. Szimplán emlékképek. De azok annyira tökéletesek, hogy talán még harcolni is képesek lennének, ha betörne valaki ide. Ami persze lehetetlen.*
- Ők azok, akiknek a fegyverükre illik a leírásod.
* A felsorakozó testek között bizony ott van az is, akivel Variam annak idején találkozott.*
- Tudod... pokoli hosszú idő volt mire megtaláltam Almot. Tudtad, hogy minden elemnek... a földnek, a víznek, a tűznek, a szélnek, a sötétségnek...
* Itt körbe int a toronyban*
- ...A fénynek... mindennek megvan a saját síkja? Millió...millió sík.
* Sóhajtja kissé fáradtan, majd csak leül egy kristályszékbe. A falra tekint, ahol lassan tisztulni kezd a fal, míg ablaküveg átlátszó lesz. Odakint csodaszép látvány fogadja a szemlélődőt. Mintha csak a világi sík lenne... ám árnyakból. Minden mozog, és kitté párolog. A levegőben sziklák úsznak. A levegőben madarak, és különböző lények. Hogy Zyaron a másik két kulcsszemély milyen erős... nos azt Lior nem mérlegeli. Ha kell, akkor szembe száll velük... bármi áron.*

*Variam feszülten figyeli, amint Lior előhozza a testeket. Ott van az akivel megküzdött régen a démoni síkon... Akkor... hát ideje lenne? Nem bizonyos. Vagy tán mégis? Feláll és odasétál a testhez. Jól megfigyeli, minden apró részét. Ott akard, ott a páncél... ugyanaz a sisak... Még a kardon is ott van a karcolás, amit Gliramdinggal okozott neki. Apropó Gliramding... a kard vérvörösen felvillan, jelezve, hogy igen, ez volt az ellenfele. Mert hát Variam kardjának valamilyen szinten van akarata... képes megjegyezni az ellenfeleit. Mindegyiket. Minden egyes embert, lényt... de még tárgyat is. Bárkivel csapott össze eddig Variam, azt a kard megőrzi... ebből meríti ő is az emlékeit.
Amikor Lior elmeséli, hogy miként kereste Almot, milyen hosszú ideig, Variam ránéz. Nem nagyon tud hozzászólni. Aztán mikor kitérnek a síkokra, akkor megszólal: -Tudtam igen. Csak éppen Zyarból nem érhető el az összes. Elérhető egy pár, maximum talán öt. Ahhoz, hogy más síkokat érjünk el, át kell menni például a köztesre... De a Zyari istenségek valószínűleg babráltak egy kicsit a dolgokkal és sok kaput bezártak. Nem tudom, hogy miért, vagy egyáltalán megtörtént-e ez, de jómagam csak egy párat érek el, és mivel te is itt vagy, valószínűleg csak úgy tudsz újra síkok közt vándorolni, ha előbb visszajössz oda, ahonnan jöttél. *Fejti ki variam, aztán visszatér a testhez.
Tehát Lior egy ideje már él... ahogy ő is. De akkor is, ez kicsit fura neki... Otthonában, Ush Trangulon jelent volna meg a Tövismester, hogy előkerítse régi mesterének testét? Érdekes... és ő hajdanán megpróbálta megtorolni a behatolást. -Mutatok neked valamit. * Mondja Variam, majd pár bonyolult rúnát rajzol a levegőbe, minek hatására egy emlékkép válik láthatóvá... amint a démon és a páncélos ember küzdenek. Amikor vége, Variam ránéz Liorra, vörös szemeivel... de valamiért azok a szemek itt, az árnysíkon közvetítik a démoni valót. Ha Lior megnézi azokat, akkor szöget verhet a fejébe, hogy ugyanazok a szemek, amik az emlékképben látszódnak.

*Ahogy a férfi kardja felvillan, az elf csak elmosolyodik. Majd Variam megmutatja az emlékképet. Erre már fel is nevet a férfi.*
- Valóban... már szinte el is felejtkeztem róla. Micsoda harc volt... nagyon élveztem. Mivel nem féltettem az életemet, így nem harcoltam teljes erőből. Mivel ezt valószínűleg te magad is észlelted, kétlem, hogy te is totális erővel küzdöttél volna. De... igen. Emlékszem rá.
* Magyarázza a férfi. Hogy le tudta volna győzni a démont? Kérdéses. Ám neki ez nem volt célja akkoriban. A síkok közötti vélekedés tekintetében csak megvonja a vállát.*
- Hát... megeshet. De engem annyira nagyon nem zavar a dolog. Jelenleg nincs okom a vándorlásra. Ellenben... ezek szerint már ismerjük egymást. Ha nem is behatóan, de már találkoztunk.
* Megfigyeli a férfi szemeit. És valóban. Az teljesen ugyan olyan, mint amit az emlékképen látott. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy ki mindent ismerhet még vajon. Ám ebben a pillanatban a az ablakszerű kristály előtt megjelenik egy fekete szárnyú, arctalan ember alakú lény, és pár pillanatig majd tovább reppen. Lior csak int egyet, mire a kristályfal ismét visszaáll normál formájába. Az egyik árnynő átkarolja az elf nyakát, és úgy lóg rajta mint valami szerető. Az elf pedig csak végigsimít annak kezein.*
- Nos... szeretnéd látni a birodalmam egy két gyöngyszemét?
*kérdi félmosollyal, mire az egyik falon megjelenik egy kis ablak szerű képződmény. Ám ez már nem a kinti világot, hanem Zyar síkját mutatja madártávlatból.*

*Variam észreveszi a felismerés tényét Lior szemeiben, majd mikor a másik tartományúr kijelenti, hogy ismerik egymást akkor elmosolyodik. -Na igen... kivételes egy harc volt, annyi szent. És így, hogy ismerjük egymást, bár ahogy mondottad, nem olyan behatóan... nos, szerintem ez alapozta meg a mostani viszonyt kettőnk között. Talán ez sarkallt minket arra, hogy megbízhatunk a másikban... és hidd el, egy démon kevés más lényben bízik meg.
*Amikor Lior megkérdezi, hogy Variam látni akarja-e birodalmának gyöngyszemeit, odasétál az ablakhoz, ami a kristályfalon jelenik meg. Kitekint rajta, és nézi Zyar madártávlatát, de elsőként Misanarra öszpontosít. Lenyűgözi amit lát, habár Lior még nem mutatta meg azokat, amiket látnia kell. Viszont Variamnak eszébe jut valami: -Tudod mit? Egyszer -nem most- elviszlek téged az én otthonomba, Ush Trangul síkságára. Képzeld el, amint hatalmas bazaltvárak törnek a vérvörös "égbolt" felé, amit tűzgejzírek csapnak fel a kopár földből... És képzelj egy még nagyobb bazaltvárat, ahol szolgadémonok hada tevékenykedik, ahol a szenvedés igaz valója megmutatkozik... képzelj el egy hatalmas tróntermet, csontokból összehozott ülőalkalmatosságból... Az az én otthonom. Az igazi otthonom. A síkságot nagyuramtól kaptam, kinek nevét egyszer már halhattad... Amikor köszöntöttelek téged. Hatalmas démon ő, de sok mindent nem mondhatok el róla. Tudod nálunk a hierarchia mindennél fontosabb... vannak a kutyák, a ketrecőrök, a veremőrök, a toronyőrök, a vigyázók, az urak, a főurak és a hercegek. Ezek között számos kisebb rangsor is van, de egy örökkévalóság lenne elsorolnom mindet... meg hát igazán megérteni csak az tudja, -és ezt kérlek ne vedd sértésnek- aki ott él. Azaz nem él... vagy... érted.
*Fejti ki Variam, majd várja, hogy Lior megmutassa azokat, amiket meg kíván mutatni.

*Ahogy Variam magyarázni kezdi a pokolbéli hierarchiát, majd bocsánatot kérve közli, hogy nem értheti, csak aki ott él, az elf csak int egyet amolyan..."Semmi baj"... szintjén. No persze. Hiszen az Árnysík is ugyan ez. Nem beszélve a Türkök dimenziójáról. Majd amikor a másik tartomány ura feláll, és az ablakhoz sétál, az elf csak halkan szólal meg.*
- Gyönyörű nem igaz? Erők, mezők... és a hegyvonulat?
* Kérdi halkan. Majd lassan a madártávlat a legnagyobb város felé kezd el suhanni, úgy, hogy összemosódik minden körülötte. Variam érezheti most, milyen amikor valaki egy csőbe van zárva, és csak egy kerek látkép az ami éles, és közeledik, minden más körben elmosódik. Majd megáll lassan a város felett.*
- Elsőnek az Arkhánikus Egyetemet szeretném megmutatni neked.
*Jelenti ki, mire egy hatalmas csupa karcsú torony építményhez ér a kutató szem.*
- Itt képzik Misanar Javát.
* MOndja halkan.*
- Mágia, tudományok, politika... művészet, költészet.... minden. Mindent itt képeznek, ami a világi dolgokhoz szükséges. Belülről talán még impozánsabb mint kívülről.
* Közli, mire a szem a fal felé suhan, majd át rajta. A folyosók ametiszt lila kristályból metszett padló körül futnak. A plafonon ugyan olyan járdák vannak kialakítva, mint a padón. Vannak akik ott közlekednek, fejjel lefelé.*
- Furcsa egy hely... de talán ezért szeretem annyira.
* Majd a szem kisuhan a túloldalt az ablakon. Gyorsan emelkedni kezd, és a város jól látható hármas tagolásából egy másik felé veszi az irányt. Itt azért kissé másabb a környezet. Az utcákon nők illetik magukat, másutt asztalok kitéve, és a körül csoportosuló tömeg.*
- Ez itt a Bíbor harmad. Érdekes dolog... ide még én is tisztelettel lépek be... ugyanis...
* És ahogy ezt kimondja Variamnak feltűnhet, hogy egy férfi megüt egy nőt. Ruházatából ítélve szajha. Majd újabb pofon következik. Ám ami ez után jön, Variamot nagyon meglepheti. A nő egy füttyszavára előlép 3-4 szintén szajha kinézetű nő, majd ököllel, lábakkal, térdekkel esnek a férfinek, akit még akkor is rugdosnak, amikor az már földre került.*
- Nos... hogy úgy mondjam... ez a Harmad... nem más kezében van, mint az itt lakókéban. Szajhák, léhűtők, tolvajok... az ő területük ez. Jól megfogalmazott törvényekkel. Íratlan törvényekkel.
*Mondja mosolyogva. Majd a szem semmivé foszlik.
- Most ennyi. Legközelebb mutatok még pár dolgot. VAnnak még nagyon érdekes helyek.
* Mondja mosolyogva, majd lassan Variam felé fordul.*
- Azonban későre jár... és nekem még el kell intéznem pár dolgot, a hajózási útvonal, és a hajóm legénységét illetően. Ha nem haragszol.
* Mondja bocsánatkérően Carantor nagyurának.

*Variam figyeli amit Lior mutat neki. Lenyűgözi a mágia, amit lát, magával ragadja a látvány. Figyeli az erdőket, a mezőket, a hegyeket. Elsősorban a hegyeket, azt ami Carantorból hiányzik. Az erdők nem nyújtanak neki teljesen új látványt, hisz náluk akad bőven... de az ittenieknek teljesen más a hatása. Varázslatos, vészjosló, békés. Ezekkel lehetne illetni a tájat, amit Variam látott. Aztán jött a Misanari Arkhánikus egyetem kívülről és belülről is. Szép, azt meg kell hagyni. Viszont az ő tisztképzőjéhez nem lehet hasonlítani, mert mindkettő más-más funkciót tölt be.
Végül következik a Bíbor harmad. Szajhák, léhűtők. Lior magyaráz, Variam pedig figyel rá. Prostituáltak külön törvényekkel, külön élettel... még Lior is tisztelettel megy be... Na ez az, amit Carantor tartományura nem tudna elivselni. Bár talán mégis. Mikor vége a látványorgiának, Variam megszólal: -Köszönöm Lior, hogy megmutattad ezt. Igazán... szép. Nagyon is. - *Kicsit még figyel, de már csak a kristályfalat látja maga előtt, hamarosan pedig Lior bejelenti, hogy későre jár és el kell intéznie még a fontos ügyeket. Variam bólint egyet, utána megszólal: - Nos, köszönöm az eddigieket Lior. A kereskedőkaravánt várom a kikötőnél. Remélem hamarost megérkeznek. Viszontlátásra barátom. - *Szólal meg aztán egy érzés tudtára adja, hogy innen is tud teleportálni, ezért rubintkövét kezébe fogva, a parancsszót kimondva hamarosan saját szobájában találta magát.