Altemor Twyllin Verme

A nemrégiben megnyílt, Altemor Twyllin Verem tagadhatatlanul Carantor egyik legnépszerűbb szórakoztatóipari központja; míg az Ébenszív Színház inkább lelki síkon nyújt kikapcsolódást, addig a Verem a pezsgő izgalom és a vér helye. Az építkezési költségek bár magasak voltak, a beruházásokból minden carantori polgár kivette a részét, melynek folyamán a Központi Ötöd területén megépült Verem, amely immáron a szórakoztatás egyik legfőbb központjává vált.

A névadó, Altemor Twyllin nem volt más, mint Carantor egyik hősként számon tartott embere; azonban nem a tipikus, katonai példakép. Altemor egyszerű, szegény sorsú parasztfiú volt, akit még a kalózok mészároltak le egy támadás folyamán: neve azonban fennmaradt; amíg ő feltartotta a rátámadó kalózokat, felesége és fia sikeresen el tudtak menekülni a faluból, és ezzel elkerülték a rájuk váró, szörnyű sorsot.

Altemor Twyllin Vermében, ahogy azt a neve is mutatja, főképp gladiátor stílusú harcok zajlanak. Emberek, elfek, törpék és más lények küzdenek meg egymással életre-halálra, mindezt a busás jutalom fejében. Fontos azonban megjegyezni, hogy Veremben nem rabszolgák - tekintve, hogy a rabszolgaság tilos Carantorban - harcolnak; minden olyan férfi (vagy nő), humanoid és nem humanoid, aki képes fegyvert forgatni, és nem carantori polgár - carantori harcképes polgároknak tilos a Veremben való harc, nehogy idejekorán harcképtelenné váljanak - az jelentkezhet a Nagy Küzdelemre. A harcoló felek közt azonban akadnak olyanok is, akik nem éppen szabad akaratukból vannak ott.

A törvényenkívüliek, akik valamilyen bűnt követtek el Carantor ellen, - kivétel azok, akik embert öltek, nőket erőszakoltak, gyerekekkel fajtalankodtak, vagy saját nemükhöz tartozóval háltak - azok választás elé kerülnek; vagy a hivatalosan lefektetett törvények alapján vállalják a büntetést, vagy beállnak Verembe és addig harcolnak, amíg meg nem váltják a szabadságukat. Többségében tolvajok, rablók és útonállok kötnek ki itt, akik a késői, de "garantált" szabadság reményében inkább ezt a lehetőséget választották. A halálozási ráta ezen törvényenkívüliek körében elég magas szokott lenni; ezáltal Carantor végre is hajtja az igazságszolgáltatást, és még szórakoztatja is a népet. Választhatják még ezt a lehetőséget azok a kalózok is, akik ellen a "kalózkodáson" kívül nincs más vád.

Maga a Verem egy hatalmas, ovális alakú építmény. A lelátók a küzdőtér körül helyezkednek el, egymás fölé helyezve. A keleti oldalon, nagyjából középmagasságban található a Páholy, ahonnan általában Variam és a tábornokok szokták nézni a Végső Harcot. Ez azonban csak a nevében Páholy; az elhelyezkedésén és az őrzésén kívül, semmi különleges nincs benne. Viszonylag kényelmesnek számító (párnához szokott, úri fenéknek azonban kényelmetlen), bükkfából faragott székek, egy nagy asztal, egy falitérkép és néhány festmény alkotják a Páholy berendezését. Maga a Páholy elölről nyitott, és hagyományosan Variam szokta megnyitni a Végső Harcot; minden más küzdelem elindítására elég egy döntőbíra, amennyiben azonban a nagyúr megtiszteli őket jelenlétével, úgy ez a tisztség természetesen őt illeti.

A harcosok a harcok ideje alatt a Verem alatti termekben élik mindennapi életüket. Itt van a szálláshelyük és a gyakorlóterük is, ahol az elkövetkezendő mérkőzéseikre készülhetnek fel. Egy szinttel lejjebb található azoknak a személyeknek a szállása, - pontosabban cellája - akik nem szabad akaratukból, hanem büntetésből vannak itt. Őket folyamatosan őrzik a Városőrség tagjai, celláik pedig mind mágikusan, mind fizikailag erősen védettek. A harcokra a saját cellájukon belül gyakorolhatnak, mivel viszonylag nagy mozgásterük van. Eggyel a büntetettek alatt pedig a különböző, mágikus bestiák helyezkednek el, akik a mérkőzések "állandó" kellékei. A harcosok a Nagy Kapun jönnek be a küzdőtérre, a győztesek pedig a Győztesek Ívén át távoznak.

A küzdőteret és a lelátokat egy ovális alakú, húsz láb (~6m) magasságú és öt láb szélességű (~1,5m), mellvéddel ellátott fal választja el egymástól. A mellvéden folyamatosan járőröznek a Városőrség tagjai, és felügyelik mind a harcolókat, mind a nézőket, nehogy egy-egy rosszul megjósult kimenetelű harcot követően, elszabaduljanak az indulatok.


A Verem fő látványossága természetesen a Nagy Játékok. Ennek során, minden év elején megnyílnak a kapuk a jelentkezők előtt, akik eljönnek ide szerencsét próbálni. A jelentkező harcosokat név szerint felírják, majd pedig elkezdődnek az úgynevezett Első Megmérettetések; ezek kétfordulós küzdelmek. Az első fordulóban a jelentkezőket beosztják egy-egy ötfős csoportba. A küzdelmek alkalmával, mind az öt főt kieresztik a Verembe, akiknek egymással kell megküzdeniük, és a harc végén csak egy maradhat. Aki túléli a küzdelmet, az továbbmehet a második fordulóba; itt egyénenként mérkőznek meg, többnyire valamilyen furcsa bestiával. Az Első Megmérettetések eléggé el szoktak húzódni, ugyanis addig tartják, amíg megvan a kellő számú ember a következő szinthez.

Azok, akik sikeresen veszik az első akadályt, már eggyel magasabb szinten küzdhetnek, amely az Összekovácsolás Kihívása. Ennek során, az Első Megmérettetést túlélőket több, páros számú csapatra bontják. Ahogy az Első Megmérettetés, úgy az Összekovácsolás Kihívása is két fordulós. Az első fordulóban a csapatok összhangjának megteremtése a cél. Ahogy az előző periódus második fordulójában, így itt is bizonyos, furcsa bestiák ellen küzdenek, de immáron csapatként. Megjegyzendő, hogyha valaki kiesik, azt általában megpróbálják pótolni valahogy. A második periódus, második fordulójában már a csapatok mérkőznek meg egymás ellen. Itt a csapatokat nyolc csoportba osztják, és minden csoportból csak egy csapat jöhet ki győztesen. Ekkor kezdődik el a harmadik periódus.

A harmadik periódus a Bomlasztás, az előző kettővel ellentétben itt három forduló van. Elsőnek a továbbjutott csapatokat osztják fel, összesen tizenhat csapatra, és nyolc csoportra. Az első fordulóból összesen nyolc csapat jöhet ki győztesen, akiket később, a második fordulóban négyfelé osztanak, ezzel a nyolc kisebb csapatból, négy nagyobbat csinálnak, és két csoportra osztják fel őket. A harmadik periódus, második fordulójának végére ezzel csak két csapat marad, és így kezdődik el a harmadik forduló, ahol a megmaradt két csapat küzd meg egymással. A harmadik forduló végeztével pedig, a talpon maradt utolsó csapat felküzdötte magát a negyedik periódusba.

A negyedik periódus a Nagy Veremharcok ideje. A megmaradt csapatot teljesen, egyénekre szedik szét, és mindenkinek mindenkivel meg kell küzdenie, addig, amíg csak egy marad közülük. Ő lesz az, aki majd kihívhatja a Veremurat, az előző év győztesét; ez az esemény Altemor Twyllin Vermének legrangosabbika, a Végső Harc, ahol eldől, hogy az előző Veremúr megőrzi-e a címét, vagy alulmarad a küzdelemben. A Végső Harc egy hatalmas csatából áll, ahol azonban a harcoló felek segítőket is használhatnak, továbbá a küzdőtér fertályóránként változik alattuk; hol sivatag, hol erdő, hol mocsár... csakis a mágia korlátai szabnak határt annak, hogy éppen milyen talajon állnak az ellenfelek. A Végső Harc általában három-négy órát is el szokott tartani... legalább. A látványosság fontossága miatt, a harcosok igyekeznek a lehető legtovább kihúzni, és minél nagyobb szórakozást nyújtani a közönségnek.

Annak, aki megnyeri a Nagy Játékokat, a következő megmérettetéséig (amely csak egy év múlva lesz esedékes), hatalmas megtiszteltetés és megbecsültség jut osztályrészéül. Ha nem szabad akaratból jelentkező, hanem büntetésből itt lévő törvényenkívüli nyer, annak megbocsáttatnak bűnei, és helyreállítattik becsülete. Mindezeken felül, még tízezer aranyreyges jutalmat is kap, továbbá választhat magának egy nevet, amelyen a veremúri címének megőrzéséig (azaz haláláig) köteles szólítani őt mindenki a Verem területén (például: "Koponyahasító" Arleth Lylmer a Veremúr).

A szervezők természetesen - a nézőközönséghez hasonlóan - nem szeretik az egyhangú játékokat. Évről-évre, küzdelemről-küzdelemre valamilyen új dologgal szoktak előrukkolni, mindazonáltal van néhány, általánosan bevett formula. Ilyenek a:

- Törpe és óriás: Általában a csapatok mérkőzései egy nagyobb bestia ellen. Néha tényleg törpék mérkőznek meg egy óriás ellen.

- Vakharc: A páros harcok egyik legélvezetesebb formája. Két, állig felfegyverzett, de rosszul felvértezett, és bekötött szemű harcos küzd egymással; ruháikra csengőket aggatnak, hogy minden mozdulatot csilingelések jelezzenek az ellenfél számára. A nézőközönség általában jókat mulat a botladozásokon, az elhibázott rohamokon és minden egyéb olyan megmozduláson, ami ennek a küzdőstílusnak a sajátja.

- Hátasharc: A párharcok másik kedvelt formája. Az ellenfelek valamilyen hátason (főként lovon), jól felfegyverezve és jól felvértezve küzdenek meg egymással. Másik formája az, amikor a harcosoknak vágtatniuk kell a fegyverekért, és úgy csatába szállniuk egymással.

- Rejtett fegyverek: Az Első Megmérettetés egyik kedvelt stílusa. Az egész területet sűrűn felszórják szalmával, ami alá fegyvereket rejtenek. A beeresztett harcosoknak gyorsaknak kell lenniük, hogy a többiek előtt kaparinthassák meg a fegyvereket, és ezzel helyzeti előnybe kerülhessenek.

- Időverseny: Ha egy párharcot valahogy fel lehet dobni, hát ezzel a formával biztosan. A két ellenfél egy mágikusan süllyedő emelvényen küzd egymással, amely szépen, lassan, de megállíthatatlanul tart a mélybe, ahol lángoló olaj, sav, mérgezett víz, láva, vagy valamilyen más, veszélyes folyadék vár rájuk; csakis egyikük győzelmével érhet véget a süllyedés.

- Ostrom: A csapatversenyek nagyon kedvelt formája. Az egyik csapat egy hevenyészett favárat kell, hogy megvédelmezzen a másikkal szemben. A védők általánosan védelmi eszközökkel, míg a támadók támadóeszközökkel vannak felszerelve.

- Tengeri csata: Talán az egyik leglátványosabb eleme a csapatjátékoknak. Az egész küzdőteret feltöltik vízzel, és külön erre a célra épített, kisebb, bárkának beillő, de hadihajónak kinéző hajókon küzdenek egymással a csapatok, egy tengeri ütközetet imitálva. Csáklyák, balliszták... minden megvan, ami csak egy jó, hullámcsata lemásolásához szükséges.

- Varázspárbaj: Ha van varázstudó a Veremben, az sose rossz. Ha pedig kettő van, hát annál jobb! Ha két varázstudó kerül szembe egymással, a szervezők megtulthatják a fegyverek használtatát, és ilyenkor a nézők tanúi lehetnek egy nagyon brutális varázspárbajnak; ez az egyik leglátványosabb küzdőstílus, a tengeri csata után.

- Váltakozó talaj: A Végső Harc egyik sajátossága. Fertályóránként változik a talaj, hol erdős, hol sivatagos, hol mocsaras, hol hegyvidéki környezetet leképezve. A küzdő felek alkalmazkodóképességét, és rátermettségét hivatottak ezzel felmérni, és látványra sem utolsó.

A Felavatás Próbája

Altemor Twyllin Vermének egyik legnagyobb látványossága a Nagy Játékokon kívül. Bár a kettő között mindig vannak kisebb-nagyobb összecsapások, a Felavatás Próbája egész Carantorban jeles eseménynek számít. Garacasnak, a Hadisten Rendházának utolsó éves tagjai, avatásuk előtt számot adnak végleges tudásukról, egy maratoni küzdelem keretében. Minden avatás előtt álló, ifjú testvérnek hét mérkőzést kell megvívnia olyan személyekkel, akik ítéletből kerültek a Verembe, és a győzelemért cserébe börtönt ígértek nekik.

A hét küzdelemben a testvéreknek bizonyítaniuk kell tudásukat. Először karddal, aztán rövidkarddal, utána bottal, lándzsával, szekercével, íjjal, végül pedig puszta mágikus tudásukkal kell megvívniuk a rájuk törő haramiákkal. Az esemény nem csak Carantor, hanem Zyar szerte nagy névvel bír, és a borsos belépő ellenére is dugig megtelik az egész aréna. A nézők hangosan buzdítják kedvenceiket, fogadásokat kötnek arra, hogy ki bírja tovább, és arra is, hogy ki fog győzni. A Felavatás Próbáját minden évben Variam nyitja meg és zárja is le.