Garacas Rendháza - A Sziklapenge Erőd

Messze a székvárostól, a Remete Csúcsok között vándorolva felsejlik egy erőd. A havas, zord időjárás viszontagságait átélő vándor talán úgy gondolja, hogy menedéket talál falai között, ha kevéske vagyonának némi hányadát leszurkolja a benne állomásozó katonáknak. Ám, amikor meglátja az erődön lobogó zászlót, amely két keresztbe tett kardot ábrázol, amelyeknek markolata csontot formáz... inkább hátrafordul és úgy dönt, keres egy barlangot. Ugyanis ez az erőd nem egy egyszerű Légiós őrposzt, amiből oly' sok van a tartományban. Aki csak egy kicsit is járatos Carantor katonai heraldikájában, az rögtön rájöhet, hogy az erőd nem más, mint Garacas Rendjének a központja.

Garacas Rendje... a Rend, amely már azóta él, amióta Garacas hite elterjedt Zyar földjén, azaz legalább ezer éve, és magát az erődöt is ekkor emelték, amely a Hadisten áldásával mind a mai napig áll, és állni is fog az elkövetkezendő időkben. Még soha nem vették be a történelem során, sőt... minden ostrom elkerülte. Egyszerű emberek számára érthetetlen módon, a Hadisten Rendjének központját soha nem próbálták meg elfoglalni. Feljegyeztek egy esetet, amikor is négy évszázada egy sereg a kapuk elé vonult, és megadásra szólították fel a Nagymestert. Másnap, a katonák elővették kardjaikat és egymást kezdték lekaszabolni, a Rend tagjai pedig a falakon állva figyelték a vérontást, amelynek nem maradt túlélője. Estére a halottak Garacas máglyáin égtek. Hogy a legenda igaz-e, azt senki nem vonja kétségbe. Bárki, aki támadó szándékkal érkezik az erőd elé, az hamar azon kaphatja magát, hogy a Hadisten csarnokában bolyong. És ez tartja vissza az egyszerű vándorokat a menedékkéréstől is. No, de kik is élnek az erődben? Kikből áll Garacas Rendje?

Amióta csak megalapították, a Hadisten Rendje azért áll, hogy fiúkból férfiakat, egyszerű emberekből harcosokat faragjon. Sok arnosi és ermendori egyszerűen "harcosok céhének" titulálja a Rendet, de mi sem áll távolabb az igazságtól. A Rend sosem volt és sosem lesz egyszerű céh. Egy évezrede, mikor megnyitotta kapuit a Hadisten nevében, már akkor is tömegesen özönlöttek azok, akik a harc mesteri fortélyait akarták elsajátítani; a hosszúkard, a lándzsa, a bot, a rövidkard, a szekerce és az íj mestereivé akartak válni. Amióta pedig Carantor militokratikus tartomány lett, azóta csak megsokszorozódott azoknak a száma, akik a Hadisten szolgálatába kívánnak állni.

Természetesen a Rend sokakat elutasított. A Hagyományok és a Dogma megkötötték a mesterek kezét, melyeknek értelmében, a Rendbe csakis fiatalkorban lehet belépni, egészen pontosan hét évesen. Hét esztendős kortól, egészen tizenhét éves korukig folyik a kemény képzés, amelynek folyamán a fiatal fiúkból Garacas felszentelt harcosa válik, akik a Hadistent és Carantort szolgálják tudásukkal. Amint valaki belép a Rend kapuján és magára ölti annak szürke egyenruháját, az csakis két úton kerülhet ki onnan: elbukik a kiképzés alatti Tíz Próba valamelyikén, vagy meghal. Néha ez a kettő azonban egyet jelent.

Ahogy az említve lett, a kiképzés a fiúk hetedik telétől a tizenhetedik telükig tart. A tíz kemény év arra hivatott, hogy az egyszeri gyermekekből, könyörületet nem ismerő harcost neveljen. Mire kitöltik az idejüket a Rend falain belül - már amelyikük kitölti... - már a tartomány és Garacas Hitének legelszántabb harcosaivá válnak. Sokuk nem is elégszik meg ennyivel, és rögvest beiratkozik a Vendatorn Hadiskolába, ahol tovább csiszolja képességeit, és tisztként szolgálja tovább a Hadistent és Variamot. Az eredmény ilyenkor megdöbbentő: egy félelmet alig ismerő harcos, aki egyaránt jól bánik a karddal, az íjjal, a szekercével, a lándzsával, a bottal, a rövidkarddal és még a harci mágiához is konyít. Nem hiába nevezik őket az elit elitjének a carantori berkeken belül; az ellenség pedig okkal féli a híres-hírhedt Szürkecsuklyásokat, az Egyéni Seregek krémjét, amely csak Rendtestvérekből áll.

Amikor egy fiú átlép a kapun, és magára ölti szürke egyenruháját, végleg megszakítja a kapcsolatot a családjával és az ismerőseivel és onnantól csakis a Rendnek szenteli az életét. Az ifjú testvérek első évükben, az Erő Évében a testi erejük fejlesztésével foglalkoznak: mestereik napi szinten náspángolják el őket, továbbá mérföldhosszakat futnak a hegyek között, minden egyes, áldott nap. Már ekkor elkezdődik a fegyverekkel való edzés is: fakardokkal kell vívniuk egymással és faszekercéket dobnak a bábukba. Második évükben, az Ügyesség Évében veszik elő az íjakat a botokat és a lándzsákat. A Tudás Évében mélyednek el a harci mágiában, azonban a különös tehetségeket már első évüktől okítják ebben az ágazatban is. Mindazonáltal nem elhanyagolható a nem harci képzés sem: minden gyermeket megtanítanak írni, olvasni és számolni, már rögtön az Erő Évében, és minden egyes nap, végig kell olvassanak egy könyvet, amelynek tartalmát másnap kérdezik ki tőlük. Hacsak egy rossz választ is vétenek, csattan rajtuk a nádpálca.

A negyedik évtől kezdődik el igazán a dolgok elkeveredése. A napi edzések, gyakrolások, tanulás mellett már megjelenik a vadon ismerete és a lovaglás okítása is. Az ifjú testvérek megtanulják, hogy miként kell felismerniük az ehető és mérgező növényeket, továbbá azt, hogy miként kell túlélniük a legzordabb időben is a vadonban, mind hosszú, mind rövid távon. A lovaglásnál megtanulják kezelni a legvadabb, betöretlen csataméneket is, továbbá elsajátítják a lovasíjászat nehéz tudományát, mindezeket tetézve pedig a lovas harcmodorok minden részletét a magukévá teszik.

Természetesen ezek mellett folyamatosan gyakorolniuk kell Hitüket, a Hadisten Hitét, amely életük mindennapjait kiteszi. A fizikai és lelki megpróbáltatások mellett még kötelezően meg kell jelenniük az ünnepeken és minden áhítatos szertartáson, továbbá sosem szabad elfelejteniük, hogy ők maguk Garacas Kiválasztottjai, akik karuk erejével szolgálják istenüket és Carantor tartományát, egészen az utolsó leheletükig.

A Rendben lévő életmód eléggé sajátos. Az edzéseken kívül a közösségi élet is nagy szerepet játszik a fiúk mindennapjaiban; a közös reggelik, ebédek és vacsorák folyamán sokszor tör ki verekedés, amit a mesterek csak akkor állítanak le, ha súlyos sérülés van kilátásban. Az ifjú testvéreknek meg kell tanulniuk, hogy csakis egymásra támaszkodhatnak, ha túl akarják élni a kemény kiképzést, és szépen-lassan összekovácsolódnak.

Már az első évben több csoportra osztják őket, és a mesterek ilyenkor nem restek a legkülönbözőbb életszemléletű és származású gyermekeket összetenni egymással... sőt, kimondottan szeretik bizonyos, egymást nem igen kedvelő fajok gyermekeit összetenni. Így kerülnek egybe a shazzarok a rakshasákkal, a vadelfek a nemeselfekkel, és a törpék az orkokkal. A célt pedig mindig elérik; előbb-utóbb az ellentétek elsimulnak, a fiúk pedig ténylegesen testvérekként kezelik egymást.

A közösségi életben a lopás is elfogadott dolog; de csak akkor, hogyha nem buknak le. Ezzel arra próbálják nevelni a fiatalokat, hogy mindent a maguk erejéből kell megszerezniük, ha boldogulni akarnak, de mindig vállalniuk kell a következményeket. Ha nem bukik le valaki, akkor a lopás meg sem történt; ha lebukik, akkor órákon át tartó, kemény ütlegelésekre és plusz edzésre számíthat. Mivel a Renden belül nincs pénz, egy erős cserekereskedelmi rendszer is kialakult az ifjak között: minden tárgynak, minden ételnek meghatározott egységértéke van a többivel szemben; például egy vekni kenyér három tőrt ér, míg egy karika sajtot akár egy új pár cipőre is el lehet cserélni.

A Rendház saját magát látja el, minden szempontból. Nem alkalmaznak külső segítséget, így cselédeket és szakácsokat sem, mint például a Tartományúri Palotában. Az őrséget, a konyhai és a takarítószemélyzetet is a testvérek adják, akik koruk előrehaladtával minél könnyebb beosztásba kerülnek. A legfiatalabbakkal szokták kiganéztatni az istállókat és feltakaríttatni az erődöt, míg ahogy idősödnek, úgy kerülnek be olyan helyekre, mint például a konyha, vagy a kovácsműhely. Hatodéves koruktól ők adják a falak őrségét is, a mesterekkel kiegészítve.

A kemény edzésen és életmódon kívül azonban más is van, ami megkeseríti az ide beérkezőket. Még nem is ejtettünk szót a próbatételekről, amelyek alapjaiban véve meghatározzák a Rend életét, és amelyeken oly' sokan buknak el véglegesen...

A Tíz Próba

A Hadisten Rendjének egyik legfőbb és legfontosabb hagyománya a Tíz Próba intézete. Annak az ifjúnak, aki felavatott testvér kíván lenni, tanulóéveinek minden évében le kell tennie egy próbát, különben örök időkre elbocsáttatik a Rendből, és soha többé nem nyerhet bebocsájtást Sziklapenge falai közé. Ezek a próbák híresek nehézségeikről, és arról is, hogy nem kevés ifjú testvér bukik el rajtuk... véglegesen. Nem egy próba életveszélyes, és nincs olyan év, ahol ne lenne legalább egy-két tucat halott valamelyik megmérettetésen.

Az Erő Próbája
Az első megmérettetés az Erő Próbája, amelyet az ifjú testvéreknek az első évükben kell kiállniuk. Ilyenkor számot kell adniuk testi erejükről a mesterek előtt: reggeltől délig súlyos köveket kell cipelniük egy mérföldön keresztül, majd déltől estig különböző testi gyakorlatokat kell végrehajtaniuk. Aki nem bírja végigcsinálni, vagy valahol fatális hibát ejt (megsérül, vagy más társa miatta szenved el sérülést) azt a nap végén elbocsájtják; négy aranyreyget nyomnak a kezébe, és egy tőrt, amivel talán eljuthat hazáig a zord vadonban.

Az Ügyesség Próbája
A második év végén leteendő vizsga, hasonlatos az Erő Évében lévőhöz. Az ifjú testvérek itt újfent testi erejüket veszik igénybe, de egy olyan akadálypályán kell végigmenniük, amely ügyességüket is nagyban igényli. A próba reggeltől délig tart, és aki nem ment át rajta, az ugyanazon sorsa jut, mint az, aki megbukott az Erő Próbáján: négy arannyal és egy tőrrel kiteszik a kapun, hagyva, hadd jusson haza úgy, ahogy akar. Ez minden más próbára ugyanígy áll... kivéve az utolsóra.

A Tudás Próbája
A harmadik évben a testvéreknek számot kell adniuk elméleti és mágikus tudásukról. Első részben behívják őket, és az elmúlt három évben olvasott könyvekből tesznek fel kérdéseket; a könyvek mindegyike vagy történelmi rege, vagy pedig valamilyen hadiértekezés; a lényeg, hogy egyik sem haszontalan a testvérek jövőjére nézve. Aki megfelel a próba ezen részén, azt továbbítják a következő részhez, ahol be kell mutatnia az évben elsajátított mágikus tudását; tudnia kell tüzet gyújtani, tüzet eloltani és enyhe széllökést idézni.

A Gyorsaság Próbája
Talán az első igazán komoly és veszélyes megmérettetés a Renden belül. A Gyorsaság Próbája nem másról szól, mint arról, hogy az adott ifjú testvért kiteszik a Rendtől húsz mérföld távolságra, és adott időn belül (másnap éjfélre) vissza kell érniük, és jelentkezniük kell a Nagymesternél. Ez az első próba, ahol a bukás sokszor egyenlő a halállal; sokan nem térnek vissza, és csak évekkel később, halálra fagyva találnak rájuk... ha egyáltalán rájuk találnak. Mindenki, aki beér másnap éjfélre, az automatikusan teljesíti a Próbát, legyen akárhanyadik is a sorban.

A Rátermettség Próbája
A másik komoly, és veszélyes próba. A testvéreknek az ötödik évük végén ki kell, hogy menjenek a vadonba, és két hetet ott kell tölteniük. A próba alatt semmilyen módon nem érintkezhetnek egymással, nem segíthetik egymást és nem fogadhatnak el senkitől sem külső segítséget, csakis a maguk erejéből boldogulhatnak. Két hétig valahogy ki kell húzniuk: saját menedéket kell építeniük, vadászniuk és meleget teremteniük... egyszóval túl kell élniük a vadon megpróbáltatásait. Tekintve, hogy a Rátermettség Próbája mindig télvíz idején zajlik (ahogy minden próba akkor kerül megrendezésre, ugyanis egy évben csak egyszer, téli napforduló idején van felvétel a Rendbe), elég zord körülmények várják a kihívás elé kerülő fiúkat. Ezen a próbán többen hagyják ott a fogukat a vadonban, mint a Gyorsaság Próbáján, és aki a Rátermettség Próbáját sikerrel veszi, általában nem marad ugyanaz az ember, mint aki volt... itt érnek igazán férfivá a fiúk.

A Hit Próbája
Ha valaki nem érne férfivá a Rátermettség Próbáján, az a Hitén biztos az lesz. A próba nem áll másból, mint abból, hogy kiküldik az ifjú testvéreket haramiavadászatra a Légiók emberei mellé. Ők maguk még nem harcolhatnak (természetesen védekezhetnek), de épp elég végignézniük, ahogy a képzett katonák szinte lemészárolják a hozzájuk képest védtelennek tűnő útonállókat. A próba lényege abban rejlik, hogy az ifjú testvérek képesek-e megőrizni a hitüket ilyen helyzetben is: a csata végén, Garacas dogmája szerint meg kell tisztelniük az elesett haramiákat azzal, hogy máglyára rakva égetik el őket, és lelkükért imát mondanak a Hadistennek. Ha ezt nem teszik meg (és a Légiósok bizony jól tudják, hogy a fiataloknak ezt kell tenniük), akkor elbuktak a Próbán.

A Vitézség Próbája
A könnyűnek tűnő, előző próbát követően bizony újfent egy nagyon nehéz kihívás következik. A Vitézség Próbáján a testvéreknek a Sziklapenge Erődtől egészen Erhinnon Tartományúri Palotájáig kell alakzatban menetelniük, és legalább napi negyven mérföldet kell haladniuk így. Az út nem könnyű és nem is rövid: legalább ötszáz mérföldet kell megtenniük, mindezt a Remete Csúcsok hegyein keresztül, át az erdőkön és a mezőkön, ahol bizony sok veszély leselkedik rájuk. A Próba teljesítésének sikeressége nagyban múlik azon, hogy a kiválasztott parancsnok képes-e megfelelően összeállítani az ellátmány mértékét, és azon, hogy milyen iramot diktál. Parancsnoknak általában azokat szokták kinevezni a mesterek, akik az elmúlt években kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és vezetési képességeik feltörtek a felszínre. A próba akkor van teljesítve, amikor az egész menetoszlop hiánytalanul beér a Tartományúri Palotába és tiszteleg Variam előtt. Ezután Garacas Nagytemplomába vonulnak, ahol három napig pihenhetnek és elmélkedhetnek, majd szekereken viszik vissza őket a Rendházba. Ha valaki hiányzik közülük, az megbukott, súlyos "veszteség" esetén pedig a parancsnokot is elbocsájtják a Rendből.

Az Engedelmesség Próbája
A Vitézség Próbáját követően talán könnyűnek tűnhet az Engedelmesség Próbája... de nem az. Ezt minden olyan kilencedéves megmondhatja, aki nyolcadévének végén túlesett rajta. A testvéreket a mesterek két hétig kieresztik Erhinnonba, és meghagyják nekik, hogy éljenek úgy, mint a világi polgárok. Abban a két hétben bármi megtörténhet, ami csak egy bezárkózásból kiszabadult, legénnyé serdült fiúval képes megtörténni. Sok esetet feljegyeztek: teherbe ejtett valakit, megházasodott, eltűnt, kalmár lett belőle... a két hét arról szól, hogy a testvérek visszatérnek-e a Rendházba. Sokan csak úgy emlegetik, az utolsó tiszta esély arra, hogy elhagyhassák a Rendet, ha el kívánják hagyni, ennek ellenére bizony szinte mindig, mindenki visszatér. Igaz, minden évben van egy-két testvér, akit többet nem látnak a Sziklapenge Erőd falai között, de értük nem is hullajtanak könnyeket; létezéséről többé tudomást sem vesznek, az, aki elbukik az Engedelmesség Próbáján, meghal a Rend, a mesterek és a testvérek számára is.

A Harc Próbája
Az utolsó előtti próba bizony megerőltető. A testvéreket két nagy csoportba osztják, és meg kell küzdeniük egymással - természetesen gyakorlófegyverekkel, és nem használhatnak halálos fogásokat. A Harc Próbáján úgy lehet elbukni, ha valaki nem elég bátor a küzdelem alatt; ha csak a gyors, azonnali győzelemre hajt, miközben megfeledkezik testvéreiről, az a nap végén a kapukon kívül találhatja magát, pénzzel és tőrrel együtt. A próbát sokan már-már könnyűnek titulálják, mindazonáltal sokan el szoktak bukni rajta. Furcsa módon, többen mint az utolsón.

A Felavatás Próbája
A tizedik év végén, tizenhetedik életévükben, nagykorúságuknak idején a testvérek elérkeznek az utolsó megmérettetéshez, a Felavatás Próbájához. A Próba nagy eseménynek számít Carantorban és még Zyar más tartományaiból is eljönnek megnézni. A feladat lényege, hogy a testvérnek hét küzdelmet kell vívnia Altemor Twyllin Vermében; egyet karddal, egyet rövidkarddal, egyet bottal, egyet lándzsával, egyet szekercével, egyet íjjal, egyet pedig pusztán mágikus tudásával. Ha mind a hét küzdelmet megnyerte, akkor visszatérhet a Rendházba, ahol hivatalosan is felavatott testvérré válik. Ha azonban egyen is elbukik... akkor ott a vége. Végleg. A Felavatás Próbáján nem gyakorlófegyverekkel vívnak, és nem egymás ellen, hanem élessel és olyanok haramiák ellenében, akiknek börtönt ígértek a Verem helyett, ha legyőzik őket. Ahogy említve lett, a Felavatás Próbája nagyon nagy eseménynek számít, ilyenkor pedig dugig megtelik Altemor Twillyn Verme. Fogadásokat kötnek az esélyesebbekre, és hangosan buzdítják kedvenceiket. A Próbát hivatalosan Variam Ethas di Arminel, Carantor Nagyura, a Seregek Főparancsnoka és Kelet Őrzője nyitja meg.

A Felavatás Próbáját sikeresen vevők - mármint azok, akik nem csak életben maradtak, hanem meg se nyomorodtak - visszautaznak a Rendházba, ahol hivatalosan elszavaltatják velük az esküt. Az eskü szavainak elmondásával az Ötödik Kör Avatott Testvéreivé válnak, és elindulhatnak teljesíteni szolgálatukat, vagy a Szürkecsuklyások között, vagy pedig a Vendatorn Hadiskola tanulóiként.

A Rendház felépítése

Kívülről a Hadisten Rendháza nem más, mint egy hatalmas, puritán kőerőd. Egyszerű tornyai vannak, és semmi cicoma nincsen benne. Bár maga az építmény már elmúlt ezer éves is, a falakon ez nem látszik meg; büszke kőtornyai ugyanúgy merednek a magasba, mint a történelem során, és a Hadisten áldásával az idők végezetéig állni is fognak, még akkor is, amikor minden más elpusztul körülötte... legalábbis a testvérek így mondják.

A hatalmas, kétszárnyú, tölgyfából faragott kapunak mindkét szárnyán a Rend jelképe látható; mikor ez kinyílik, még egy rácsos kapunak kell felemelkednie, és akkor a belépni kívánó személy megláthatja a hatalmas belső udvart. A belső udvarból lehet eljutni a Sziklapenge Erőd többi szegletébe, és innen lehet megközelíteni a kovácsműhelyt és az istállókat is. Ha valaki engedélyt kap a további belépésre, az egy tipikus erődkomplexumban találhatja magát; a testvérek szálláshelyei koruk szerint vannak felosztva az északi szárnyban, míg a mestereké a nyugati szárnyban található. A nagymester szállása a keleti szárny legmagasabb tornyában van, ott, ahol a könyvtár is.

Az erőd a konyhán, a szállásokon, a kovácsműhelyeken, az istállókon, a könyvtáron és az étkezőn kívül még egy hatalmas fegyvertárral is bír, továbbá a belső udvaron kívül van még egy, ami a lovasoktatás helyszíne; ez régebben Garacas Lovagjainak helye volt, ahol a Hadisten lovagi tornáit rendezték, azonban kétszáz éve ezek a tornák kikerültek a dogmatikából, amikor a Hadisten Prófétája "megreformálta" Garacas egyházát. A reformokat követően néminemű átalakulás következett be a Hadisten egyházában, mindazonáltal az, aki bekerül a Rendbe, bizonyosan elit harcosként kerül ki onnan.