Pengefolyó

Tárgy: Pengefolyó Szomb. Feb. 27 2010, 16:57

A Pengefolyó Zyar egyetlen olyan folyója amit térképén is feltüntetnek, és amelyen egy kereskedelmi útvonal is áthalad. A folyó ragyogó csillogása és elbűvolő kéksége adhatta a nevét, na meg persze tisztasága, amely annyira ktűnő, hogy fogyasztásra is alkalmas a vize. A folyón Misanar és Carantor között folyami kereskedelem is zajlik.

A Pengefolyó, Arnos tartomány keleti harmadánál kétfelé ágazik le, az egyik része Amar, a másik pedig Carantor tartományon megy át, ahol a Vérzivatar tengerbe ömlik. A Misanar tartománybeli Sárkány vonulatból ered, egyedül Imanir tartományt nem érinti.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

Nap sütötte reggel, lágyan simogató szellő. Ilyenek indult a napja Owenek. Rendbe rakta magát, majd kulcsra zárta ajtaját és lement a lépcsőn. Átnyújtotta a szoba kulcsot a recepciósnak és így szólt.
-Köszönöm a szállást, további szép napot!
Majd sarkon fordul és az ajtó felé veszi az irányt. Mikor kinyílik az ajtó észreveszi, hogy nem is olyan kihalt város ez mint ő gondolta. Pár perc-el később már a város széli folyó felé veszi az irányt. Biztonság esetére leszólít egy helyi járókelőt és udvariasan rákérdez, hogy merre is kell menni az Illumain folyóhoz. A járókelő válaszát megkapva elindult egy irányba. Hosszas gyaloglás közben arra figyelt fel, már rég nincs a városban. Majd tovább folytatta lépteit és gondolt egyet.
~Vajon jó irányba megyek?..Remélem igen, mert azt sem tudom merről jöttem igazából.
Owen füle azonban meghallja a közeli folyó folyását. Letér az útról, majd bokrokon és fákon átverekedve magát a folyó bal partjára érkezik. Körbenéz és egy kereskedelmi hajót lát. Nem nagyon izgatta a dolog, ezért lepihent a folyó partján. Háttal feküdt a földön, jobb kezével egy kortynyi vizet emel ki a folyóból, másik kezét a feje alá rakta. Belekortyolt a vízbe, ami mellesleg igen ízletesnek bizonyult. Majd becsukta szemét, és pihent tovább.

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*Az ifjú Owen nyugodalmasan vette útját a folyó eflé láthatólag, s még inkább kivehető volt, lerítt róla, hogy nem izgatja a környezete annyira. Csak fogta magát, s a folyó partján a zöld fűbe feküdt. Talán ez a kis lustaságra jellemző dolog volt az, ami mi tagadás, szerencsésnek mondható. Ahogy szemét becsukja, más érzékei kicsit felélesednek, látás helyett a hallásra terelődik a több figyelem, így nem lehet nehéz kiszúrni egy tényt: a föld enyhén remeg. Na persze nem földrengésről van szó, erre egyből rájöhet még egy 10 éves is, nem elég erős ahhoz, hogy bármi afféle legyen. Épp csak hallani, érezni annyira nem is, ahogy négyesével terjed a halk dobbanás, egyre hangosabban s hangosabban, mintha valami közeledne Owen felé.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

Owen arca percekig széles mosollyal teli pillanat volt. Szikrázó napsütésben teltek a percek. Majd hirtelen felfigyelt egy apró, de igen érdekes dologra. Ami nem volt egyéb, minthogy remegett a föld. Igen apró, 4 másodpercenkénti rezgésre figyelt fel. Felkelt íját magához vette, majd egy nyíl vesszőt húzott ki a hátára kötött fakkból. Az íj lövésre készen, Owen a remegés forrásának irányba fordul. Gyanútlanul várva, hogy kiderítse mi lehet ez. Megjegyzi magában.
~Már ős idők óta léteznek mágikus lények, remélem nem most futok össze valami nagyon erős, és kegyetlen szörnnyel.
Mikor a rezgés hullámok erősödni kezdtek, egy bokor mellé guggolt le. Fél szemét lehunyta, a pontosabb célzás érdekében. Majd a bokor alatt meglapulva várta, hogy kiderüljön mi is az a dolog, vagy lény ami ezt csinálja.

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*A dobogás csak nem halkul, viszonylag gyorsan következik be a változás, hogy a földben terjedő hang tulaja olyan közel ért, hogy már a hangban is elterjedt Owenig a dobogás. Négy halk dobbanás, egy nagyon rövid szünet, majd újabb négy sorozatos dobbanás hangja hallatszódik fel. A távolban, ha figyelmesen mered a megfelelő irányba, Owen is észreveheti, egy fekete pötty rajzolódik ki, mely egyre csak nagyobbodik. Már alig van jópár méterre, mikor teljesen kivehetővé válik alakja: egy fekete ló s annak lovasa: vaspáncélba öltözött, szőke hajzatú uriember. A folyóparthoz érve, mit sem sejtve Owenről a háta mögött, lepattan lováról, a fém kesztyűt lefejti magáról, lehajol, hogy megkostolhassa a pihentető, hűs vizet.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

Owen a bokor alján meglapulva figyeli a szőke lovas fickó cselekedeteit. Fém ruházatán egyből megakad a tekintete. Látván, hogy egy nagyot szürcsöl a folyó kristály tiszta vízéből, szemrebbenés nélkül ugrik elő a bokorból, íját a férfi szőke hajával borított fejéhez szegezi.
Majd kicsit udvariatlanul szól oda neki, ez a megszólítási forma nem jellemző Owenre de most nem tudhatja kivel áll szemben. Mégpedig így szólt.
-Ki vagy idegen, mit keresel e világban, és honnan jöttél?
-És még valami te egy mágikus lény vagy ha nem tévedek.
Owen eközben is nyilát a férfira szegezte. Kissé haragos tekintettel kérdezősködik.
~És ha csak inni akart a vízből? Hisz magam tapasztaltam milyen finom, és kellemesen hűsít egy meleg nyári napon.~
Owen szemeit lehunyta egy másodpercre majd kifújta magát. Fegyverét elemelte a férfi feje elől. Majd a következő sorokat mondta.
-Bocsásd meg nekem az udvariatlan, goromba megjegyzéseimet.
-Jobban mondva kérdéseimet.
Owen bal kezével megvakarta fejét majd ismét megszólalt.
-A nevem Owen Wolf, átutazó szándékkal vagyok e vidéken. Szabad tudnom, te miért jársz erre felé?

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*A páncélos figura meghallva a kérdések sorozatát, érdeklődő tekintettel hátrafordult, hogy szembe állasson ellenfelével. Mikor felmérte, hogy az miféle szerzet, átgondolta, hogy miket is kapott a fejéhez, de ezeken csak elmosolyodott, holott talán ha másról van szó, akkor már kardot rántott volna. Ám Ő csak mosolygott, kiegyenesedett, lévén hogy az iváshoz a folyó mellé kellett térdelnie, s Owen szemébe nézett. Ekkor már az íjjat a férfi képébe tartó ifjú is szembesülhetett az idegen arcával. Nem tűnt valami fenyegetőnek, sőt, ellenkezőleg: ennél barátságosabb arcot ritkán látni manapság.*
-Nos, Idegen. *Kezdi meg mondandóját, a válaszadást.* -Az én nevem Gherol Lakvaid. Carantor Erhinnonjából érkeztem ide, Arnosba. Az, hogy mit keresek a világban már inkább hangzik filozofikusabb kérdésnek, mintsem érdeklődésnek. *Vette vissza közben elég hangos csörömpölés közepette páncélzatának kezét védő részét.* -Mindenesetre, megköszönném, ha a nyilad nem az én fejemre szegezne, lévén az én fegyverem sem téged vett célba. *Na igen, jobban felmérve nem épp az a védtelen figura, hisz bár rajta nem is, de lován ott függ másfélkezes kardja, s egy páncél, melynek elejéről a Nap tekint vissza, aki efféle címert visel, rossz ember csak nem lehet.*
-A te neved megtudhatnám, hogy ne kelljen téged Idegennek hívnom többé, Idegen? *Csak a hecc kedvéért ejtette ki még egyszer a névtelen megnevezést, kicsit hangsúlyozta vele, hogy örülne ha "támadója" nevének birtokában lenne. Végül hát megkapja kérdésére a választ, s egy újabb felvetett témát vele együtt.*
-Nos, mint gondolom már észrevetted, Owen, ahogy külsőm is arról árulkodik, lovag volnék. Mi az, mit egy lovag csinálhat egymaga az országban vándorolva? *Hangzik fel még a költői kérdés, így egyből válaszol is rá egy újabb mosoly kíséretében.* -Hát semmit. Nincs jobb dolgom, mint az országot járni, keresve azt, hogy hol lehetek segítségére valakinek. Mikor akad egy rabló, fosztogató, gyilkos az utamba, ki megkeseríti a lakosok életét. Ezeket keresem, hogy országomat segítsem. Megtisztítjuk szerény világunk a rossztól. *Talán kicsit nevetségesen hangozhat, hogy eme jó kiállású lovagnak csupán efféle céljai vannak, inkább tűnik annak a bájgúnár típusnak, mintsem annak, aki a csata közepébe kerül, csak hogy országát segíthesse vele.* -És Ön, Owen, mi járatban itt a folyó eme kies táján?

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

Owen kissé elszégyellte magát, majd a válaszokat halván, Gherol Lakvaid úrtól nagyra nyitotta szemét, hogy hallja azokat. Egyszer csak egy kérdést tett fel Owennek, amiben a nevére volt kíváncsi. A fiú csak így szólt.
-Az én nevem? Hát ő..Owen, uram.
Majd megvakarta fejét, és közben elmosolyodott. Majd kettőt lépett és neki dőlt egy fának, keresztbe rakta a kezét és csöndben figyelte a Lovag mondandóját.
~Ja, persze és amikor megmenti a bajba jutott nőket akkor nagyot néz mikor csak úgy otthagyják. Hehe..hiszen kinek kellene egy ilyen kaliberű ember?~
Teszi fel magában a kérdést Owen. Közben úgy tesz, mintha folyamatos érdeklődéssel figyeli a szövegét. Mikor befejezte, még egy apró kérdést szúrt a mondandó végéhez. Arra volt kíváncsi mit csinál erre fele. Owen keresztbe rakta lábát, majd elkezdte mondani.
-Én is csak egy vándor vagyok, járom a városokat, országokat. Nemrég szálltam meg egy helyi fogadóban, onnan rögtön ehhez a folyóhoz jöttem. Egyik kalandom során mesélte nekem egy remete, hogy isteni itt a víz és ha tehetem jöjjek el. Ezért jöttem ebbe a faluba, majd ma reggel amint leadtam a kulcsokat megkerestem ezt a helyet. Nagyából ennyi.
*Owen majd egy kissé tapintatlan kérdést tesz fel Gherol úrnak.
-És nem hiányolják magát otthon a gyerekei? És persze a felesége.
*Eközben rakja el íját a hátán lévő kis fakkba. Kettőt pislog és ránéz Gherol úrra, közben a következőket gondolja.
~Ki az a hülye aki elhagyja a családját a mások megmentéséért. Feltételezem van neki, ilyen korban az embernek már gyerekei és felesége is van.~
*Majd tovább figyel*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*Pár dolgot, ha tudná a Gherol, nem igazán értené, hiszen egy szóval sem tett utalást, hogy a nőkért tenné, amit tesz, ráadásul, hogy egy lovag nemes ember, néha több pénzzel, külsejét tekintve pedig jó kiállású. Viszont fölösleges azokkal a dolgokkal törődni, melyeknek hangot nem is adtak, jóval több az esélye, hogy olyan szavakat fog száján kiejteni, melyek a feltett kérdésre, vagy épp egy válaszra fog jómaga is válaszolni.*
-Ohohohó, tehát egy másik vándorral van dolgom! *Ajkai ismét felfelé görbülnek, egy kisebb mosolyt képezve. Semmi titokzatosság nem mutatkozik ebből, sokkal inkább a kedvesség az, ami sugárzik.* -Ez remek hír. Mit szólna, ha együtt vándorolnánk egy darabon? Biztos vagyok, hogy egymás segítségére lehetnénk még a hosszú úton! Mit szól, Owen? *Kezét a másik férfi vállára rakja, mint egy afféle biztatásképp, teljesen baráti szándékokkal, legalább is Owennek ez jön le. Majd a válasz után egy újabb témára térnek, pontosabban a vándor tesz fel egy kissé személyes kérdést Gherolnak.*
-Hát, fura kérdés, csak így a semmiből, ám miért is ne válaszolhatnám meg? Tudja, nekem nincs családom. Ha családom lenne, akkor természetesen velük élnék, vagy legalább a környéken, de én nem vagyok az a típus, ki lovagi tornákra jár, s hölgyek kegyeit nyeri el. *Biccentget néha, mikor is eme szavakat kiejti, közben kezét is leveszi Owen válláról.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

Owen nagy érdeklődéssel figyeli a másik vándor mondandóját, majd egy megfontolandó kérdést tesz fel neki. A fiú fejét megvakarva, kissé idétlen arc kifejezést vágva, gondolkozik a dolgon. A következőket gondolja.
~Hmm, hát miért is ne? Végül is úgy sincs jobb dolgom, ide is csak azért jöttem, hogy a folyóból igyak egy kortyot.~
Rövid gondolkozás után elmosolyodik, majd szóra nyitja száját.
-Benne vagyok, néha elég unalmas egy szál magamban járni az országokat.
Válaszolja meg a kérdést, majd a vándor az utóbbi feltett kérdésre válaszol. Owen lenéz a földre egy pillanatra, mivel kissé modortalannak tartotta a kérdését. Ezt követően vissza pillant a férfira és meghallgatja válaszát.

*Miranda, aki mindennek mondható csak vándornak nem, a fólyó mentén sétál. Hirtelen meglát két férfit. Nem akarta őket megzavarni, de hát az a célja, hogy kulacsába juttasson egy kis vizet. Lassan betoppan a beszélgetésbe, de nem köszön, csak a víz felé indult.*
-Ennek örülök! *Mondja biccenve, arra a mondatra, hogy: "én nem vagyok az a típus, ki lovagi tornákra jár, s hölgyek kegyeit nyeri el." Miranda erre, pont erre a szóra érkezett meg, és köszönés nélkül belepofátlankodik a fiúk beszédébe. Lassan előveszi a kulacsát, vesz egy kicsit a vízből, majd a fiúk felé fordulva mosolyogva megszólal.*
-Folyik az eszmecsere gyerekek? Bemutatkoznák! Lady Miranda vagyok! *Mondta meghalyolva és nevetve, majd egy nagy mosollyal közelebb lép a fiúkhoz, és merett szemekkel várja a bemutatkozásokat.* ~Na mibe csöppentem be? Rosszabb mint egy vulkán kitörés!~ *Gondolta magában, és közben elrakta a kulacs vizet.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*A beszélgetés csak folyik, mikor is egy leányzó hangja szólal fel valahonnan. A lovag tekintete arra fordul, ám mire ezzel sikeresen végezne, az már el is fut mellettük. Gherol szeme tovább vándorol, hogy egy pillantást vethessen a hölgyeményre. Ekkor veszi csak észre, hogy mi is volt Miranda első célja: a víz.* -No lám, lám. Ma mindenki a folyóból frissíti fel magát? *Ereszt meg egy mosolyt a többiek felé, majd a bemutatkozásnál a nőhöz fordul.*
-Gherol Lakvaid *Neve elhangzik, s letérdel közben Miranda elé, ahogy azt a lovagi illem megköveteli. Bár nem játszik a nők kegyeire, de tudja, hogy hogyan kell bánnia velük. Ha esetleg a lady kinyújtja a karját, még egy csókot is lehel a kézfejére, majd feláll, hátrébb lép párat, hogy mindkét személyt a látóhatárába vehesse, majd egy kicsit elfordítja fejét, ezúttal a másik férfi egyed felé, hogy kifejezze örömét az iránt, hogy vele tart.*
-Remek, már ..... *Ám a mondatot befejezni képtelen, a következő pillanat eseményei hirtelen játszódnak le, s a ladynek talán, ha hozzászokott kicsit a kényelemhez, ki tudja, akkor ez talán túl gyorsan is játszódhat le. Szavát félbehagyva a lovag hatalmasat lendül előre, mintha csak futásból kezdett volna el ugrani egy hatalmasat, persze nem ez az igazság. Ha valaki a lovag előző helyére fordítja a fejét, megpillanthatja az eredeti forrását az "ugrásnak". Egy hatalmas lény az, ami erőteljesen meglökte a lovagot. Magasságra körülbelül mellkasig ér, a fekete szőr feláll rajta mindenhol. Szeme sárga, baljós sugárzással teli.Négy lábon áll, karmai vastagak s élesek. Jobban megnézve, már ha valaki elnéz a másik irányba, a lovagra, láthatja, hogy a páncalját hátul négy karmolás nyoma díszíti, melyek majdnem átszakították az anyagot. A lény eleinte csak oldalazva megy, a ladyt közelíti, szépen lassan, apránként.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 29.

*Owen, mikor Gherol épp mondta volna mondandóját, a fiú épp ránézett. Ezt követően látta is, hogy közeledik a vándor felé az a szörny. Szólhatott is volna, de nem tette.*
~Te jó ég, mi lehet ez!?~
A fiú miközben a lovag a levegőben szállt, a nagy erejű ütéstől, akkor már jobb kezével húzta elő az íját. Két lépést hátrált, majd becélozta a szörnyet, aki épp a leányzó felé vette az irányt. Owen előránt egy nyíl-t, majd betölti az íját és megkísérli eltalálni a szörnyet. Kilövi a nyílt, ami pontosan a szörny felé száll, pár másodpercen belül kiderül, eltalálta e vagy sem.
Amennyiben eltalálta egy kisebb robbanást érezhet az oldalán a szörny, mivel ez nem egy hétköznapi nyíl, ez egy varázs nyíl.

*Miranda nagy mosollyal elneveti magát, majd egy nagy lélegzet után felugrott és a szörny mellett átszaltózott. Közben a levegőben eldobott egy tőrt. Reménykedik, hogy a nyíl, vagy a tőr eltalálja a szörnyet, és folytathatja tovább a biológiás munkáját. Mikor a földre érkezik elmosolyodik, és halkan elkezd suttogni.* -Szia! Kaphatok egy nevet? Így mégis könnyebb lesz harcolni ha tudom a neved és nem izének hívlak! *Mondta, majd a mosolyát eldobva elkezdte nézni a szörnyet.*

*A szörnyetegre mért támadások eleinte sikeresnek bizonyulnak, ám az óriási lény hirtelenjében tovább ugrott, olyan lendülettel, hogy a jelenlévők éppen, hogy csak követni tudták a mozgását. Egy hangos ordítást eresztett a levegőbe, még visszhangzott is, majd ismét megiramodott, ezúttal Owen felé. Sebessége szinte felfoghatatlan, Owen csak azt látja, hogy már ugrik felé, hatalmas mancsát kitárja, éles karmai csak a fiú vérére vágynak. Gyorsan kell cselekednie az ifjúnak, különben még elég csúnyán pórul járhat, hisz rajta nincs fényes páncél, mi megvédhetné a sebektől.*

*Miranda haja szinte égnek áll. Persze csak képletessen. Miranda lassan lépdel a víz felé, éppen ellenkező irányba a szörnytől.*
-Azthiszem majd megvéded magad!
*Mondta mosolyogva, majd a part szélén maximális reflexeket bevetve nézi azt, vajon ,hogyan hal meg a harcos.*
~Igaz, ha én leszek a célpont akkor majd beleugrok a vízbe!~
*Gondolta magában.*
-Héj! Gherol? Meghaltál? Vagy talán segítsek?
*Hívogatja a vándort, mert ha sebesült akkor neki bizony segíteni kéne.*

//Mivel a másik játékosunk már rég nem írt s elvileg nicsn gépnél egy kis ideig, kiíroma meséből, hogy az folytatódhasson.//

*A szörnyeteg sárga, éles szemeivel tekint végig ellenfelén, Owenen. Nem sokat vár, oldalazva sétál, valószínűleg vele egyszerre. Hirtelen azonban megugrik, ráveti magát az ifjú harcosra, aki épphogy csak védeni tudja a támadást, ám súlyos kárt szenved el, hasonlóan jár, mint a lovag, Gherol: eszméletét veszti.*
*Az ember fia, vagy épp lánya, azt gondolná ilyenkor, hogy a rútság ellesz a harcos falatozásával, de láthatóan okosabb annál. Diadalittas hörgéssel veszi irányát a leányzó felé. Fogait villantja következő áldozata felé, majd lassú, biztos léptekkel indul meg felé. Láthatóan okosabb, mint egy átlagos állat. Tudja, hogy mit kell tennie. Mirandának ideje sincs tervére, hogy a vízbe vesse magát, a lény már ott terem előtte, egy pillanatra látja csak, gyorsaságát éppen hogy csak követni bírják. A következő pillanatban már ugrik a leányzó felé, akinek bizony ezt valahogy védenie kell, különben nagy eséllyel járhat úgy, mint társai.*

*Miranda nem tehetett mást. Oldal zsebéből pillanatok alatt kihúzta a méreggel teli fiolát, amit egyből rá is vetett a szörny szemére. Ameddig a szörny bajkolódott vele pár lépéssel arréb megy, majd Owen eszméletlen testéhez lép, és kiveszi az íjjat a kezéből. Felszerelkezve nyíllal, és íjjal már több esélye van túl élni ezt a harcot. Miranda ,hogy kapjon segítséget, Gherolt-hoz oda futott, és elkezdte szólogatni.* -Héj! Lovagocska! Ébredj! Hahó! *Szólongatta, közben kisebb pofonokat adott neki, hátha feleszmél, és segít neki legyőzni a szörnyet.*
-A méreg fiola nem hat sokáig, de remélem a látását elveszti! *Mondja reménykedve.*

*A szörnyeteg ugrás közben kapta meg az áldást a leányzótól, Mirandától: a mérget egyenesen a testére. Mivel ilyet helyzetben elég gyors mozdulatot kellett tennie, így csak a szerencsén függ, hogy hova is kerül. Bármiféle méreg is legyen az, a szörny szervezetébe komolyabban nem került be, ám a szemére ráfröccsent még így is, így az csukott szemmel landol, s még át is fordul. Miranda a lovaghoz siet, ébresztgetni próbálja, ám az nem válaszol. Láthatóan komolyabb baja nincs, maximum egy kis agyrázkódás az eséstől, páncélzata megvédte a súlyos sebektől, ám még képtelen bármihez is kezdeni. Míg Miranda a lovag ébresztgetésével töltötte az idedjét, a szörny felállt, szemei kifehéredtek, valahogy üresnek tűnik a tekintete. Az élesebb fülű egyének hallhatják is, ahogy a szörny a levegőbe szimatol, s úgy indul meg a leány felé.*

*Miranda egész végig azon gondolkozik lenne e idő a páncél cseréhez, de nem. Már jön felé a szörny. Nem lehet mást tenni, egy kis színészi képességet befektet a harcba. Gyorsan elesik, és halotnak teszi magát. Ha nem szusszan meg egyet sem, akkor túléli, de ha mégis, akkor halál fia. Persze Miranda egyetlen előnye, a szörny vaksága.

*A szörnyeteg hatalmas irammal tart Miranda felé, hogy a lány táplálékául szolgálhasson, ám egy a lény számára érthetetlen dolog történt. Hibába fut, fut és fut, nem éri utál a lányt, sőt a hangok is emgszűntek, melyekkel eddig főként tájékozódott. Ez akkor történt, mikor is Miranda a földre vetette magát, s a lény elszáguldozott felette, észre sem véve, hogy maga mögött hagyta áldozatát. Érteltenül csak fut tovább, tovább, Miranda csak ennyit lát. Közben láthatóan a lovag is ébredezik, legalábbis a páncélja mozog.*

*Miranda gyorsan felkellt, de a lovagra nem figyelt. Ledobta magáról a fegyvert és a páncélt, és elkezdett indulni a folyó felé.* -Na asszem elúszok a következő faluig! Inkább itt hagyom a lovagot...úgy is azt mondta ,hogy elbír vele..na hajrá! *Mondta Miranda, majd beleugrott a folyóba, és elkezdett a folyás iránya fele úszni.* ~ Bolond egy ötlet volt, de azért megpróbálom. ~