Kikötő

Tárgy: Kikötő Szomb. Feb. 27 2010, 17:39

Állandó nyüzsgés, hajók jövése-menése az, ami Carantor és Zyar legfontosabb kikötővárosában felkeltheti az itt utazók figyelmét. A kikötői részleg tele van dokokkal, halászházakkal, hivatalokkal, kocsmákkal és persze lotyókkal, bordélyházakkal. Több sört vernek csapra itt egy nap, minthogy felszelnének egy vekni kenyeret. A Városőrség is állandó barakkott hozott itt létre, hogy bárhol közbeavatkozhassanak a kikötőben ha balhé van. Hajók tekintetében mindenféle megtalálható itt: Hadihajó, kereskedelmi hajó, halászhajó, csónakok. A part nyugalmasabb részén, ott ahol nem vonulnak el a hajók nap, mint nap, ott élnek a halászcsaládok, akiknek megélhetését a tenger nyújtja. Kis kunyhók jelzik az ő területüket, ahol a fizikai munka és az erő van megbecsülve. Az itt élő emberek bármire képesek, hogy megvédjék vagyonukat, családjukat és persze magukat. A kikötő és annak minden alkotóeleme, tehát a kocsmáktól kezdve, a bordélyházakon át a hivatalokig, éjjel nappal üzemelnek.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

*A tenger zúgása, sirályok üvöltése, a hullámok látványa... mind Kaitilas kedvére való dolgok. Már 5 éve is megvan annak, hogy elvándorolt Zyarból a messzi keletet felfedezni, de most tapasztalatokkal és sérülésekkel tarkítva visszatért.
A kétárbocos kis szállítóhajó befutott a dokkba, a horgony ereszkedett és Kaitilas már kinn is volt a mólón. Sűrű fekete haja van, arcán egy vágás, melyet egy medvével való hadakozáskor szerzett. Egészen jóképű, igéző barna szemei állandóan a dokkokat fürkészték. Nem mintha várna valakire; egyszerűen csak ösztönök.
Hátán egy másfél kezes kard nyugvott, testén bőrvért, oldalán egy kis számszeríj (35 centi hosszú, az övéről lóg le), a másik oldalra erősített tarisznyában pedig zyari pénzek, Reygek csörögtek.
Mivel semmi dolga nem akadt, leült a dokkok közelében az egyik partra, megtömte pipáját és pöfékelve elkezdett olvasni egy hírtekercset.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2010. Mar. 28.

Egy kissé talán visszarémítő figura teszi be a lábát Erhinnon kikötői részlegébe. Ásít egyet, lévén lassan azért sötétedik még, de ezen kívül nem mutatja más jelét annak, hogy fáradt lenne, tartja magát a megszokotthoz. Nem véletlenül tévedt ide, természetesen céllal érkezett. El szeretne hajózni Zyar déli részére, ahol elviekben több a temető. Bár ha valaki kérdezné, nyilván nem árulná el valódi célját, miszerint egy holtat akar maga mellé állítani egy kis időre. Ereje csupán erre elég: egyetlen csontvázra. Nem valami sok, de még is rengeteg előnyt tud nyújtani csatában, ha arra kerül a sor. Na meg a fosztogatókat talán bizonyos szinten vissza is ijeszti, ki tudja.
Csendesen halad előre, a hajókat nézegetve, hátha talál egy olyat, amely talán elvinné. Sajnálatos módon nagy szállítóhajókra nincs pénze, hogy más emberekkel együtt utazzon, így egy kedves embert kell keresnie, habár alapból ki nem állhatja az efféle embereket, ám nincs mit tenni. A keresgélés közben veszi észre Kaitilast, aki láthatóan valamiféle tekercset olvasgat. Elé sétál, majd megáll előtte.
-Üdvözlet. - Köszön oda az idegennek, majd várja a viszont köszönést, hiszen van azért pár dolog, amit elvár más emberektől, vagy nem épp emberektől. - Nem tud egy hajót, amely Délre vinne engem esetleg? - Gondolja, hogy ha már itt így, elkényelmesedve pipázgat, s olvasgat, talán a hajókat is ismeri.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

*Kaitilas csak ül, pipázgat és olvassa a tekercsen lévő felhívást, miszerint egy hajó kapitánya zsoldost keres magának, mert veszélyes rakományt szállítanak délre. Kaitilas csak mosolygott egyet; ez már nem az ő világa. Őt az itteni kalandok várják, a Csonterdő, Kardion fergetege, a Nyugatvég erőd kincseskamrája...
Így gondolkozott, amikor egy idegen szólította meg őt, és kérdezte, hogy tud e hajót mondani ami Délre viszi őt. Kaitilas egy ideg nem szólt semmit, majd kihúzta magát ültőhelyében és ránézett a megszólaló férfira. -Üdvözlet önnek is. Hááát... ez jó kérdés. Nem, nem tudok hajót. Nemrég érkeztem én is meg... északról. Fent volt dolgom Ersinakh mentén, és vagy öt éve nem jártam Carantorban.
*Mondta Kaitilas, majd visszadőlt a padra és megint ránézett a lapra. Akkor látta meg, hogy a hajóskapitány úti célja dél. -Talán mégse kell itt álldogálnia és kérdezősködnie, netán potyautaskodnia ha nincs pénze, vagy sok pénzt kidobni ha van. *Mondta Kaitilas és a számára ismeretlen férfi kezébe nyomta a hirdetést.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2010. Mar. 28.

Madoc felvonja a szemöldökét, mikor már éppen menni készülne tovább, hátha valaki más, szintén ide valósi kinézetű egyén tud neki segíteni. Kézhez kap valamiféle hirdetést, melyen az áll, hogy egy kapitány zsoldost keres. Láthatólag nem tudja hova tenni a dolgot, hiszen látja, hogy egy déli uticél van meghatározva, de hogy zsoldosnak. Nem szívesen lenne így, hiszen a pénzszerzésnek ezt a módját nem éppen kedveli. Jobb szereti megcsonkítani áldozatait, majd elvenni a pénzük. Na igen, ez Ő, nem épp egy könnyen kiismerhető alak.
-Rendben. Köszönet. - Nézi végig még egyszer a hirdetést, hogy hol is éri el a kapitányt, majd visszaadja a lapot. - És nem tudja, hogy ez az adott hely hol is van pontosan?

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

*A férfi már éppen elmenne amikor elolvassa a hirdetést, amit Kaitilas adott neki. Na igen, az út ingyen van, csak a közeg... egy ismeretlen ember szolgálatában lenni, ki tudja, hogy milyen szolgáltatásokat adnak... Kaitilas régen szerette ezt az életet, és ha most is el kéne viselnie, akkor zokszó nélkül megtenné.
Kaitilas nem a hideg gyilkosságot, hanem az izgalmakat szereti, amiben ha vért ont annál jobb, mert több a zsákmánya. Tolvajként jobban kereste a kenyerét, mígnem visszajött ide, hogy Zyar kincseskamráit foszthassa ki. Kiszámíthatatlan alak ő is, sosem tudni, hogy mit csinál a következő pillanatban.
Most is csak hümmögött magában, majd felállt és megszólalt. -Hát ha kívánja odavezetem. Jól jönne egy kis mellékes és délen amúgy is sok az izgalom, ami sosem árt. Persze csak ha nincs ellenvetése, hogy én is felcsapnék zsoldosnak. Tudja a zsoldosok éveket is szolgálhatnak együtt, mégse szólnak egymáshoz két szónál többet. Amúgy is ha jól sejtem, mindkettőnknek más dolga van délen, tehát az első adandó alkalommal eltűnünk és egyikünk megy erre, a másik meg arra. *Mondta Kaitilas, majd a hatos móló felé mutatott. -Ott a hajó ami kell nekünk. Jöjjön csak.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2010. Mar. 28.

Mikor megkapja a választ, hogy odavezetheti, akkor már szinte tényleg elkönyvelné magában, hogy idevalósi lehet az alak, ám akkor az kijelenti, hogy ha Madoc nem bánná, akkor csatlakozna hozzájuk Ő is zsoldosnak, s vele tartana délre. Erre láthatólag érzelmileg nem reagál, tovább tekint az idegenre fapofával. Agyán gyorsan szaladnak végig a gondolatok, majd arra jut, hogy nem feltétlen jelent számára túl nagy fenyegetést az idegen. Habár természetesen meglehet, hogy csak saját képességeiben bízik túlzottan. De nem is számít.
-Ha kívánja, én nem tarthatom fel, nem is áll szándékomban feltartani. Ha utazni óhajt, nyugodtan tegye meg. - Jelenti ki, majd várja, hogy elinduljanak a megfelelő hajó felé, mely hamarosan meg is történik. A célt hamar meg is pillantják, szerencsére ezek a kikötők még nem akkorák, hogy ne lehessen őket egyből átlátni. Amint a hajó közelébe érnek, a kapitányt kezdi keresni, ha szükséges, még meg is kérdezi olyan figuráktól, akik a hajó körül sürögnek-forognak, hátha a legénység tagjai.

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*Nem is kell olyan sokáig keresni a kapitányt, hiszen egy fehér ingbe bújt, matróz küllemű középkorú férfi ugrik le eléjük a hajóról, ládákon át és keresztül. Előkapja zsebébe tűrt rongyát, és beletörli a kezeit. Felvillant egy sármos mosolyt - bár ki tudja, minek - és a kezét nyújtja, előbb Madocnak, majd Kaitilasnak.*
- Üdvözlöm az urakat szerény hajóm körzetében! *Tárja szét a kezeit, a rongyot meg nemes egyszerűséggel eldobja.* - Jól sejtem, hogy a hirdetés miatt érkeztek? Milyen jó lenne két ily' erős, kemény férfiút a hajóm legénysége között látni! *Kezd bele

mondókájába, miközben körbejárja a két férfit.*
- Mit gondolsz, lánya? *Pillant fel a hajóra. A fedélzeten, a korlátnak támaszkodva egy szőke hajú, kedves arcú, roppant ijesztő, nyolcévesnek sem tetsző kislány áll, és nagy, kék szemeivel őket bámulja. Nem ő maga az ijesztő, hanem rángatózása; úgy néz ki, mint akit ráz a hideg, vagy sokkal inkább, mintha valamiféle rohama lenne. Leszalad a hajóról hozzájuk, és megáll, alig két méternyire előttük. Szemei belefúródnak Kaitilaséba, akinek utolsó emléke az, hogy a kislány hirtelen megöleli, Madocé pedig az, hogy miközben a másik férfi nyaka köré fonódnak a leányzó karjai, az ő vállát érinti meg...
A következő pedig, hogy felébrednek a hajó fedélzetén, közel s távol nincs szárazföld, vagy egyéb, mélyen az óceánban járhatnak már. Nincsenek lekötözve, de nem is fekszenek, vagy ülnek; állnak, és éppen valamiféle hordókat cipelnek. Mintha egy csapásra hipnózisból ébredtek volna.*

//na csőke urak : D remélem élvezni fogjátok, én igyekszem. : )//

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

*Kaitilas örült, hogy a kapitány nem sokáig váratott magára és nem is kellett keresni. A kapitány szavaira csak mordul; mennyi ilyen biztató mondatot hallott ő már!
Kicsit jobban megnézve a hajót nem is tűnt elhanyagoltnak, esetleg mocskosnak. Bár ez csak a külső, ki tudja, hogy a belső mit takar. Még érdeklődött volna egy két dolgot illetőleg, például a kapitány neve, a legénység száma, esetleg a bérben is meg kellett volna állapodni... De erre lejött az a szőke lány és váratlanul megölelte. Legalábbis erre emlékszik utoljára. Arra már nem, hogy miként kerülhettek ki az óceán kellős közepére és, hogy lehet mind a kettőjük kezében hordó. És miért cipelik azokat?
Nem szólt egy szót sem, csak körülnézett. Matrózok itt, matrózok ott. A kapitányt sehol nem látta, bár ki tudja, lehet, hogy csak elkerülte a tekintetével.
Madoc felé fordult, majd alig hallhatóan megszólalt: -Mi a fészkes fene folyik itt?

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2010. Mar. 28.

Végig hallgatta a kapitányt, s igazat megvallva Ő neki is lett volna még pár mondandója, kérdezendője, ám neki inkább a munkával kapcsolatban, persze, ezt még felteheti, amennyiben megtalálja a hajón a kapitányt. Mikor a hajón magához tért, kezében hordóval, akkor nagyot nézett, bizony. A ordót szépen lehelyezte a fedélzetre, majd körbenézett.
~Miféle mágia lehetett ez?~ Tanakodott el magában számításba véve már-már mindent, ám Kaitilas megzavarta gondolatmenetében. A kérdésre csak ránézett a figurára, még Ő is idegen számára, s ebből csak annyit vett le, hogy bizony Ő sem tudja, hogy mi történt. - Fogalmam sincs, de én megkeresem a kapitányt. Ha gondolod tarts velem. - Jelenti ki neki, bár nem igazán érdekli, hogy mi lesz Kaitilassal. Lesz mi lesz. Mindenesetre megindul a kapitány szobája felé, majd ha senki sem áll útjába addig még, akkor szó szerint beront, az ajtót úgy löki be, s sétál be a kapitányhoz.

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*Na igen, a férfiemberek nem igazán tudhatják, mi a... mi történt, hiszen ez így tényleg elég paranormális. Madoc elindul lefelé, a hajó belsejébe, és ha Kaitilas vele tart, természetesen az történik majd vele, ami társával, ha pedig nem, akkor odafent semmi furcsát nem tapasztalhat. Szóval, ahogyan lépdelnek lefelé, semmi különös nem történik, azonban - azt tudhatják, hogy hatalmas hajóról van szó, de azért ez mégis...! - már vagy három perce szedik a lépcsőket, még mindig semmi. Van fény, ami beszűrődik, de így is félhomály uralkodik, fáklyákat meg ugye nem célszerű egy fából készült hajó falára. Sok-sok idő eltelik, úgy hat perc, mire lábuk végre nem lépcsőfokokon, hanem egyenletes padlón tapos. A félhomály természetesen itt is jelen van, és egyetlen hosszú folyosón tudnak tovább indulni, már, ha mernek. Itt sincs sem fáklya, sem semmi, szóval elő kéne teremteni valahonnan némi fénynyalábot, már, ha hőseink nem elég bátrak sötétben tapogatózni...*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

*Kaitilas csak néz ki magából. Nem mintha nem lenne épelméjű, de ilyen helyzettel még nem nagyon találkozott. Végül, mikor Madoc eldönti, hogy ő elmegy a kapitányhoz, Kaitilas természetesen vele tart. Már egy ideje csak lépkednek, ez neki is feltűnik, hiszen hiába nagy a hajó, azért három perc a lépcsőkön mégiscsak három perc. Hamarosan a padló kiegyenesedik, de a félhomály mégis megmarad. Az egyetlen út pedig, egy folyosó, amin szinte természetellenes sötétség honol.
Természetesen Kaitilas van elég bátor ahhoz, hogy nekivágjon, de előtte még iszákjából előhúzza lámpását, tűzsszerszámmal begyújtja, majd odaszól Madoc-nak: - Ha gondolod nekivághatunk. *Társa válaszát megvárja, eközben pedig előhúzza a derekán hátul elhelyezett kis rövidkardot, ugyanis másfél-kezes kardját a folyosón nehéz lenne forgatnia. Így bal kezében a lámpással, jobbjában a rövidkarddal, szemben a folyosóval várja Madoc válaszát.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2010. Mar. 28.

Mivel Kaitilas már csinált fényt, ezért Madoc ezzel már nem foglalkozik. A biztonság kedvéért azért még előveszi katanáját, hogyha kell önvédelmet tudjon gyakorolni. -Felőlem indulhatunk. - Szólal meg, szokásos mély hangján, s mint hogyha kardja körül valami féle aura lángolna fel, ám ez csak érzés szintjén vehető észre, ám ha valaki mégis kardjára tekint változást nem lát rajta.
~Érdekes... Kíváncsi vagyok, mi folyhat itt. Először a kislány, most meg ez a fura hajó.~ Fut végig az agyán a gondolat, miközben megindul az immáron félhomályba burkolózó folyosón.

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

*A fény igen jól jön nekik, bár nagyon messzire nem jut el az sem, de legalább az orrukig, meg még úgy pár lépéssel eléjük ellátnak. A folyosó ahogy egy pát méter sugarú körben fénybe borul, egy percre mintha megremegne, mintha földrengés volna,

de ők nem érzik, csak látják. Jobbra, balra, fel és le elvétve néhány ajtót találnak, de ezek vagy zárva vannak, vagy ahogyan elhaladnak mellettük, hatalmas dörrenéssel becsapódnak, kivéve egyet - az, mikor elhaladnak mellette, még nyitva van, és egy furcsa női alak mordul fel a mögötte lévő helyiségben, és feléjük ugrik, de tekintetében nem vadság, hanem félelem és könyörgés tükröződik. Arca, keze, szakadt ruhája piszkos és véres, bőre sápadt, olyan, mint aki haldoklik... vagy már halott? Azonban mielőtt a kezével elérné valamelyik férfit, az ajtó becsapódik, és csak a csattanást hallják, ahogyan a nő nekiborul, majd kaparászást és nyöszörgést, mintha csak valami kutya szűkölne.*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. Dec. 14.

Ahogy Kaitilas meghallja Madoc beleegyezését, megindul vele együtt. Ahogy sétálnak, a folyosó egyszer csak fénybe borul, megy egy földrengésszerű valamit látnak. Legjobban ez zavarja Kaitilast; látják és nem érzik. Ilyet ő még nem tapasztalt, pedig már jó ideje kalandozóként tengeti mindennapjait. A becsapódó ajtók nem újak neki, ilyenekkel találkozott már, de, hogy egy se legyen nyitva... na az már érdekes. Óvatosan figyeli környezetét, egy pillanatra sem lankad a figyelme, minden pillanatban ugrásra készen áll.
Mikor meglátja a feléjük ugró nőt, majdnem leszúrja, de annak szeme megállásra készteti. És persze a becsapódó ajtó is, melynek túloldaláról kaparászás hallatszik. Kaitilas mielőtt bármit is tenne, Madoc-hoz fordul: -Van három tervem. Az egyik az, hogy itt hagyjuk és megyünk tovább, a másik pedig, hogy beszúrok az ajtón a kardommal, megölöm és bemegyünk, vagy csak simán bemegyünk, hátha nem egy élőholttal van dolgunk. Mi a véleményed? Vagy van más ötleted?

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Talán két hét, talán valamivel több is eltelt már Varim Liornál tett kiruccanása óta. A törpék pokoli gyors munkájával létrehozták a Dokkot Jimelynben. Így aztán előkerült épen, és sértetlenül Jasabel kedvenc hajócskája. A háromárbocos, és szélsebes Büszke Szajha. Ez a név bizony nem is olyan nagyon régen... talán két évvel ezelőtt még bizony rettegést keltett a kereskedőkbe. Mára pedig maga a félelem forrása is "békés" kereskedő lett. Az árbockosár felett a szél tépi, szaggatja Misanar Hollós-holdas lobogóját. Alatta Jimelyn hosszú zászlóját szaggatja a szél.
Azonban a vitorlák mai napig ugyan azok az éjfekete anyagból készült, baljóslatú szövetek. Vagy... talán másak? Igen. Sokkal-sokkal feketébbek. És mintha nem is szövetből lennének, hanem valami egészen másból. Mintha a széléből le-le válna egy két apróbb pernye. Mintha néha lángnyelvként lobbanna a vitorla. Ám ez talán csak a fény játéka.
A hajó oldalán mithrill lemezek borítják a fa törzset. Törpe munka. Mi lenne más? Tökéletesen illeszkedő lemezek, melyek az esetleges támadások esetén a döfőorrokat hivatottak elhárítani. Ahogy a tat korlátjai is ragyogó mithrill ötvözetből lettek újrakreálva. Most kivételesen az elsőtiszt áll a kormány mellett, és a kapitányasszony az orrárboc egyik kötelében kapaszkodva lóg a tenger felett, fél lábbal támaszkodva az orrvitorla rúdjába. Majd csak hátraordít erős, parancsolgatáshoz szokott hangján a kormányosnak.*
- Két fokkal balra! Célozd be a dokkot! Majd az utolsó húsz méteren még két fokot balra. Had súroljuk a mólót!
* Azzal csak lóg tovább. Hosszú fekete kabátjába bele-bele kap a menetszél. KÖnnyű bőr csizmát, és egy lábaira simuló nadrágot visel. Oldalán szablya, és egy kézi számszeríj. Fején a tipikus háromszögletű sapka. Ám benne éjfekete toll díszeleg. Már ez volt akkor is, amikor kalóz volt még.
Ahogy befut a hajó, persze csont nélkül, tökéletesen megállva, a csörlő megindul, és csörögve hull a mélybe hatalmas csobbanással a fényes mithrill horgony. Majd a lány megindul lefelé, feszes, peckes léptekkel, ajkain arcátlan vigyor. Hiszen itt, ha nem az lenne most aki, bizony azon nyomban kötelet kapna szép szavak helyett.
Megáll Variam nagyúr, és kísérete előtt, majd csak kalapját meglengetve kissé meghajol.*
- Sirályok vijjogása kísérje hajóidat Variam Tartományúr. Nagyuram, Lior D'Aquillon üdvözletét, és szállítmányát hozom. A fenék dugig van ércekkel. Már csak arra vár, hogy kipakoljátok.
* Közli mosolyogva, mint aki mit sem tud arról, hogy Variam nagyúr valószínűleg karón látná legszívesebben viszont Jasebell csinos pofiját.*

*Variam ott áll a kikötőben, több hadiflottás katonájával, pár visszatért Kalózvadásszal és rengeteg rakodómunkással. Mindannyian a kereskedőhajó érkezését várják, melynek egyik árboca már fel is tűnt a távolban. Fertályóra múlva meg is érkezik a hajó, melynek kinézetére és a nevére a tengerészek azonnal elkezdenek mozgolódni. Kardok és szablyák kerülnek elő, néhol szögekkel kivert korbácsok... A Kalózvadászok felismerték a hajót. Variam vicsorogva figyeli amint a hajó bedokkol a kikötőbe és leszáll róla az a személy, akit innen mindenki legszívesebben kötélen látna. Mikor odalejt Variam elé, a tartományúr alig bírja visszafogni magát. Hát még amikor megszólal! Két Kalózvadász kivont karddal rohan oda, de Variam egy energialökettel hátraküldi őket. -Nem kaptatok parancsot! Tarteh vidd őket! Harminc-harminc korbács mindkettőnek! - *Variam szinte tajtékzott. Emberei megértették, hogy miért kapnak korbácsot: rátámadtak egy másik úr által kegyelmet kapott személyre, ráadásul a kereskedők vezetőjére. A távolban már hallatszott is a korbács csattogás; de a tengerészek becsületére legyen mondva, egyik sem ad ki magából hangot közben.
-Üdvözlégy te is. Örülök neki, hogy megérkezett a szállítmány. Remélem örömmel tölt el téged, hogy immáron megtűrt személy vagy Carantorban. De figyelmeztetlek, amint kiesel véletlenül Lior barátom kegyei közül -ami valószínűleg nem fog megtörténni- vár rád egy akasztófa a főtéren. - *Mondja Variam, összeszorított fogakkal. Nem akarja kiadni a dühét. Egy csettintéssel hamuvá változtathatná Jasabel-t, de akkor felrúghatná a szövetséget. Egy ilyen kis semmiség miatt, pedig nem éri meg egy szövetségnek és egy barátságnak véget vetni.
Variam elővesz egy pennát és egy pergament, majd elkezd írni. Serceg a lúdtoll a papíron, végül egy aláfirkantás, utána Jasabel kezébe nyomja a papírt. -Senki nem fog hozzád érni, a katonánáim közül, de a banditákért nem felelek. Ha probléma lenne mutasd fel ezt. Ez a kegyelmi határozat. Örülj, hogy sikerült visszafognom őket. - *Variam mosolyt erőltet az arcára, utána utasítja a rakodómunkásokat, hogy pakoljanak ki, utána rakják be a fát az ő hajóikba.
-Nos Jasabel... megkérhetlek, hogy parancsold meg embereidnek, álljanak egy kicsit fentebb a kikötőtől majd? Tudod, nem venném jó néven, ha valaki az éj leple alatt felgyújtaná a hajódat. - *Szólal meg Variam, utána elkezd sétálni a mólón. Int Jasabelnek, hogy kövesse.
-Mivel kegyelmet kaptál itt is, ezért ki kell érdemelned. A népnek mutatnod kell valamit, amiről elhiszik, hogy te már nem a tengerészeimet hullámsírba küldő szajha vagy, hanem Misanar értékes kereskedője. Két lehetőséged van: vagy elhiteted velük, hogy akaratod ellenére cselekedtél, ami nem fog menni a mágusok miatt; vagy segítesz nekem egy eléggé kényes ügyben. - *Variam arcán mosoly jelent meg, miközben Jasabel válaszára vár. Útközben magához inti az ő kereskedőinek vezetőjét és gyorsan ír valamit. Átadja a kezébe, közben a fülébe suttogja, hogy csakis Lior nagyúrnak lehet kézbesíteni.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy megérkezik, és leszáll, nagyjából arra számított, ami történik. Ahogy a két kalózvadász kivont kardokkal rohan felé, csak hátrébb lép, és ő is pengét ránt. Persze ez már csak az ösztön. Majd csak elmosolyodik, még mielőtt Variam vosszarántaná a rohamozó katonákat, és vissza löki a kardot a helyébe. Lemondó sóhajjal fordul az időközben hátrarepülő emberek felé.*
- Sziasztok Pajtások! Régen kergetőztünk már... de sajnos mostmár szobatiszta cica lettem, és kaptam szép nyakörvet, így nem futhatok a kutyusok elől, akik velem fogócskáznak.
* Majd csak figyeli, ahogy elviszik a kettőt, és bizony hallja is a hétfarkú macskát morogni. Közben egy törpe is elődugja a fejét a hajó korlátja mögül. Vállán egy horgonyhoz hasonló harcicsákány.*
- Valami baj van Kap'tány?
*A nő csak megfordul mosolyogva, és int, hogy semmi. Erre a morgós törpe vissza is húzódik.*
- Minden tisztelettel Nagyúr. De... az igazat megvallva, ha nem kapok parancsot, akkor ide se dugtam volna az orrocskámat. Ne érts félre. De... nem nekem való hely ez. Sok itt a rosszakaróm. Pedig... én aztán nem sok embert küldtem a hullámok közé. Csak rosszindulatú propaganda. Jóóóó persze... megesett, hogy elszámoltam a katapult lövési szögét. De ne mondd, hogy egy tengerésszel, aki nem a Te akadémiádon tanul, nem eshet meg. Sőt... tudtad te, hogy egyszer felvételiztem is?
*Megvonja a vállát.*
- Aztán nem vettek fel, mert a súlyom nem volt elég a rostán.
* Aztán cask a férfi után indul.*
- Majd szólok az öreg morgós Vaskacskának, hogy húzza feljebb a hajót... vagy kijjebb.
* Mondja továbbra sem lankadó mosollyal. Majd amikor Variam közli, hogy Jabel a nép szerint egy tengerészeket hullámsírba küldő szajha, csak felkacag szép, kellemes, csengő hangon.*
- Hát mint már mondtam... az pusztán tévedés volt... vagy pedig önvédelem. Mégsem hagyhatom, hogy pár elorzott magántulajdon miatt felkössenek no. Ami meg a szajhát illeti... nézőpont kérdése. Sokkal inkább mondanám magam üzletasszonynak.
* Nevet tovább, majd a dolog, hogy valami dolga lenne, csak megvonja a vállát.*
- Halljuk a B-opciót. Az hallatsik könnyebbnek.*

*Variam csak figyeli, amint Jasabel megjegyzéseket tesz a katonáira, de nem szól érte. Még nem. Amikor a törpe kidugja a fejét, szinte alig bírja visszatartani magát, hogy ne nyomjon a szakállas pofába egy energialöketet... de nem teszi meg. A törpe nem volt kalóz, semmi köze az egészhez. Amikor Jasabel megszólal, hogy felvételizett, Variamon lett a nevetés sora: -Persze, hogy tudtam. Férfi álcaruhában, de arra nem számítottál, hogy sok ott a mágus. Mindenesetre ügyes kis húzás volt. A pár elorzott magántulajdon miatti felkötés... nos, itt azért vannak törvények. Csak a nyolc éven aluli gyermekek és a csecsemők kaphatnak kegyelmet. Vagy pedig ilyen kivételes esetben, mint ami a tiéd. *Kegyzi meg Variam, aztán továbbsétálgat a mólón. Az üzletasszonyos megnevezésen felnevet, de nem szólal meg. Aztán a nő megkérdi, hogy mi lenne a dolga. Na erre azonnal felderül a tartományúr. -Van egy csempészkartell a városban. Illegálisan hozzák be a silány minőségű fegyvereket, az egyik szigeti városból, akikkel kereskedünk. Fel akarom számolni, és úgy gondoltam, hogy te tudnál segíteni. Kapnál egy társat is magadnak, Darin Delvart, az Orkángárda egyik ezredvezetőjét. * Variam felemeli karját, mire nyugodt, kimért léptekkel sétál hozzá oda Darin. Hatalmas, 198 cm körüli, simára borotvált arcú, jóképű, kopasz férfi áll eléjük. Teljes testvértezetében (melynek vállánál egy oroszlánfej domborodik ki) és a fejtetőjén végighúzódó sebbel elég morózus látványt nyújt. Hátán hatalmas, kétkezes fejszéje nyugszik. A férfi tiszteleg, aztán kérdőn néz Variamra, aki bólint. -Nos, én megyek is. Jó pihenést embereidnek, és sok sikert a feladathoz. Darin! Fogd vissza magad, megértetted? * A katona bólint, Variam pedig szokásos teleportvarázsát használva eltűnik az épp alkonyodó kikötőből.

//Darin innentől JK//

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy Variam megjegyzi, hogy sok volt a mágus, Jasbel csak megvonja a vállát.*
- nem sok haszna van a mágusoknak, ha a jó embereket kizáratod a lehetőségekből. Most képzeld csak el. A magam erejéből hogy tudom irányítani a szajhát. Csak annyiból, amennyit én tanultam magamtól. Csak a gyakorlatomból. Akkor ha elméleti oktatást is kaptam volna... talán most én lennék a legjobb hajókapitányod.
* Közli komolyan. Hogy ténylegesen így is gondolja e? Kétségtelen. És talán nagyban igaza is van. Hiszen kevés olyan hajós van, aki tanulva, vagy tanulatlanul, úgy tudná irányítani azt a hatalmas hajót, mint Jasbel. Szinte mintha a kiterjesztése lenne.
Majd amikor Variam előhív egy férfit, az meg simán Jasbel 170 centije felé magasodik, a lányból egy kérdés szakad ki.*
- A Holdak az égre... mi takarta el a napot?
*Majd amikor meglátja a férfi arcát, csak bájos, kedves mosoly szalad végig az arcára.*
- Heeellloooo miii... Milyen a levegő odafent?
* Hogy kissé szemtelen is a kérdés? Kétségtelen. De talán Darinnak tűnik annyira bájos, kedves, mi több...aranyosnak a nő, hogy nem vágja azonnal szájba a fejsze nyelével. Variam eltűnik.*
- Te leszel az új játszópajtásom?
* Kérdi továbbra is bájos mosollyal, csillogó szemekkel.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darin azonnal odamegy Variam nagyura parancsára, igaz nem szívesen teszi. Egy régen halálraítélt, volt kalózzal összeállni... nem ez volt amire vágyott mindig is. Ő ezredvezető, méghozzá a híres Orkángárdában... Nem ez lenne a dolga. De mindegy. A parancs az parancs. Végighallgatja a beszélgetés további részét, aztán bólint egyet Nagyura megjegyzésére. ~Méghogy fogjam vissza magam... mondani se kellett volna.~ *A lány első megjegyzésére csak mosolyog, a másodikra viszont már vissza is szól: -Tudja, legalább nem érzem a halszagot. Játszópajtás? Annál több lesz maga. Fontos ez a küldetés, mind nagyuramnak, mind a tartománynak... de főleg magának. Remélem felfogja ennek a jelentőségét. * Szólal meg Darin, direkt magázva az exkalózt. Nem akarja megsérteni vele, de a Nagyúr kérte, hogy fogja vissza magát és ő épp ezt teszi. -Nos, első lépésként ajánlanám a Kifeszített Vitorlához címezett fogadót. Legutóbb onnan jöttek jelentések a csempészekről. * Darin kimért lépésekkel elkezd sétálni a kikötő végéhez, a fogadó felé. Még így, teljes páncélban is gyorsabban halad, mint sok más rakodómunkás, akik azonnal félrevonulnak az útjából.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy megjelenik az égimeszelő, és megszólal, a kislányok lelkesedés, sokkal inkább kislányos durcázásba csap át. Hogy őt magázzák, és ráadásul azt feltételezzék róla, hogy nem fogja fel a dolgok jelentősségét? Nade ez azért már. Amikor a férfi közli, hogy legalább nem érzi a halszagot, akkor a lány tölcsért formáz kis kezecskéiből, és úgy szól fel.*
- De azért remélem hallja amit mondok, olyan magasan!
* Játssza az eszét az már biztos. Elvégre a férfi előbb is hallotta a beszédét. Viszont ő is átvált magázásba, amit személy szerint szemtelenségnek szán. A hangsúly is kifejezetten olyasféle. Amíg a tegezésben viszont kedvesség, és talán egy árnyalatnyi kacérság volt, most sokkal inkább kimért, túlontúl eltúlzott protokol hangzik benne.*
- Hát... hogy a tartománynak fontos... nem kétlem. HOgy a Nagyúrnak? Ebben biztos vagyok... de hogy nekem? Hát... én pusztán azért segédkezem Önnek, és a Nagyúrnak, mert Lior Mester megkért, hogy mindenben álljak szolgálatára Lord Variamnak. De elhiheti... legszívesebben már a hajómon hintáznék a függőágyamban. És kitudja... talán valami jóféle sört is tudnék szereztetni a vén morgós elsőtisztemmel. De ezt maga honnan tudhatná. Tudja is maga mi az élet... csak a fegyverforgatáshoz ért.
* Közli szemtelen macskamosollyal, miközben simán, táncos lépésekkel tartja a férfivel a tempót. Sokszor még meg is perdül a lábujjain a finom bőrcsizmában, és pár lépést háttal tesz meg a férfi mellett.*
- Csak a szolgálat... miféle dögunalom lehet ez. Örülök is, hogy hiányzik az a pár gramm a súlyomból, ami miatt nem vettek fel az akadémiára...
* Jegyzi meg újra.*
- Így legalább félig szabad lehet az életem.

» Kikötő