Emelet- Variam Tartományúr irodája

Variam tartományúr irodája a palota déli tornyában található meg. Egy csigalépcsőn felmenve egy faragott tölgyfaajtót kinyitva, az idelátogató bejuthat az irodába. Odabent a négy falból kettőt könyvespolc foglal el, a többit pedig festmények és fegyverek díszítik. A szoba mérete nem épp a legnagyobb, de nem is kicsi; a közepén egy íróasztal áll, mögötte egy bőrből készült kényelmes székkel. Az asztal állandóan roskadásig van papírokkal és más fontos dokumentumokkal. A szoba jobb sarkában, ahol egy ablak is van, található egy társalgóasztal, amely szintén tölgyfából van kifaragva, úgyszintén a hozzá tartozó két szék is. A szobában található még egy kandalló is. Variam íróasztala mögül egy ajtó nyílik, ez a tartományúr személyes lakosztályába vezet.

Ez egy egyszerű kis szoba, ablaka nincs, felszerelése összesen egy ágy, egy kis könyvespolc és egy éjjeliszekrény. Innen viszont egy csapóajtó vezet felfelé. Kinyitva azt, egy kör alakú helyiségbe kerülünk, ami már jóval nagyobb, mint Variam hálószobája. Itt körös-körül csak könyvek vannak, a földön idézőkörök, több ládikóban pedig mágikus kellékek. Variam itt végi mágikus kísérleteit, idézéseit és más személyes dolgait. Variam minden ajtaját mágikusan védte le, illetéktelenek nem hatolhatnak be rajta. Természetesen az irodába könnyű a bejutás, de éjszakára az is le van zárva. Hálószobájának ajtaján mágikus csapda található, míg a csapóajtón rontások és átkok vannak elhelyezve.

[lovaskocsiba]

*Ahogy a lovaskocsi simán végigcaplat a hadiskola és a székváros közti kikövezett úton, az utazók számára érdekes tájak válhatnak láthatóvá. Csobogó patakok, szép mezők, kisebb erdők. Na igen ez Carantor, de természetes módon nem hiányozhatnak az őrgrófi tornyok és kiserődítmények sem. Természetesen nem zavarnak be a tájképbe, de egy avatott katonai szem azonnal észreveheti a stratégiai jelentőségét a tornyoknak és az erődöknek. Úgy állnak, hogy ne legyenek sűrűn, de ritkán se, egymástól viszonylag meghatározott távolságra helyezkednek el, a tornyok főként az utak mellett vannak. Nem egy kisebb úton ellenőrzőpontok találhatóak, ahol egy kis épület szolgál szállásul 5-10 katonának, azokból kettő pedig az út szélein posztol. Variam mutat egy pár dolgot Liornak, hogy mire érdemes odafigyelne, közben pedig egy legalább ötven fős, a második légióhoz tartozó menetoszlop válik láthatóvá elég közel hozzájuk. Ők is a székvárosba tartanak, foglyokat maguk előtt terelgetve. - A banditák sajnos itt is jelen vannak, de mint látod van aki tegyen ellene. *Szólal meg Variam, majd egyre inkább a katonáira figyel. Második Légió, Bestiakarom ezredének egyik szakasza. Egy Prito Mewge vezeti őket, Variam még emlékszik is rá, hogy tavaly tette le a Nagyvizsgát.
Az út további része eseménytelenül telik, majd hamarost megérkeznek Erhinnonba. Gyorsan végigmennek a Kereskedő negyeden, majd a tengerparthoz közeli Tartományúri Palotához érnek. Variam kiszáll és int Liornak, hogy kövesse.

[Variam rezidenciája]

*Variam egy kézintéssel kinyitja az ajtót, majd ugyanazzal a mozdulattal be is csukja, amint mindketten bent vannak. A kandallót szintén egy intéssel meggyújtja, hisz már jócskán besötétedett, és itt a tenger közelében este hidegebb van, mint például Kardionban a fővárosban. Odabaktat a társalgóasztal székeihez, majd megszólal: - Kérlek foglalj helyet, átöltözök és hamarost itt is vagyok. *Mondja, majd elvonul szobájába, ahol levet magáról hadúri páncélját, és felveszi szokásos öltözékét: Fekete felső, fekete nadrág, fekete köpeny, melynek hátán ott díszeleg Carantor címere. Kimegy a szobájából, levesz két kristálypoharat, egy üveg mézbőr kíséretében. Leül Liorral szemben, megtölti mindkét poharat, majd felemeli sajátját. - Az új tisztekre, és mindenkire aki rászolgált. * Majd koccintásra nyújtja, ahogy pedig az megtörténik, belekortyol borába. - Nos, kérlek Lior mesélj nekem, milyen volt számodra a Nagyvizsga? Mi a véleményed a mi hagyományainkról, az államunkról?

*Ahogy zötykölődnek az úton, Lior csak kifelé figyel, és a tájat nézi. Le se tagadhatná egykor volt elf voltját. Figyeli a tornyokat, és a tájat. Amikor Variam magyarázni kezd, csak rápillant, és biccent egyet. Ahogy a légió egy szakaszába futnak, és a nagyúr ismét magyarázni kezd, csak feljebb helyezkedik az ülésen.*
- Sajnos azok mindenhol vannak, és nem lehet ellenük mit tenni. Azaz lehet...mint ahogy azt a Te példád is mutatja. Azonban ezekkel sem szabad mindig kemény kézzel bánni. Elvégre... nem mind saját akaratából lett azzá, amivé.
* Közli halkan. Majd csak ismét a távolba siklik a pillantása. Talán ismét gondolatok keringenek az elméjében, azért van olyan csöndben.
Majd csak megérkezik a palota elé a kocsi, amiből kiszáll a fekete holló. Ezüst, Holdacél pengéi, amik a köpeny alján csilingelnek néha, sziszegő hanggal siklanak végig a kövezeten, majd ahogy elemelkednek tőle ismét csodaszép csilingeléssel koccannak össze.
Ahogy felérnek a tartományúr irodájába, és hellyel kínálják, elfogadja azt, és leül, az asztallapot kezdi pár pillanatig fürkészni, majd csak biccent Variamnak, hogy menjen nyugodtan, öltözzön kényelmesbe. Ő pedig maga elé réved. Szemeiben a kor, és a fáradtság ver tanyát pár percig. És valóban. Nehéznek...már már túl nehéznek érzi a feladatot, amit rá rótt az Úrnő.
* csöndben üldögél, míg meg nem érkezik vendéglátója. Elveszi a kelyhet, és megemeli.*
- Egy szépen kezdődő barátságra.
* Jelenti ki komolyan, majd belekortyol az italba. Ízlelgeti.*
- Kitűnő. Nagyon kitűnő. Csak dícsérni tudom az ízlésedet Variam Nagyúr.
* Mondja mosolyogva. Majd a kérdésre csak félrebiccenti a fejét, mire hosszú holló haja a vállára omlik.*
- Hát... ami azt illeti... mint már mondtam... szerintem az írásbeli vizsga kicsit... az én szempontomból természetese... felesleges látszatát kelti. A monoton egyszerű, és egysíku munkatűrést másmódon is le lehet tesztelni.
* Jegyzi meg komolyan.*
- Azonba... a véleményemet kérted, és nem az egyetértésemet. Én így vélem, noha megértem, és tisztelem a hagyományaitokat. Így nem áll tisztemben ítélni felettük.
* Jegyzi meg mosolyogva.*
- Azonban... azt el kell ismerni... az államod nagyon impozáns.

*Variam is komolyan biccent Lior barátságról szóló mondására, majd egy mosollyal nyugtázza a bor és az ízlésének dicséretét. Amikor Lior kitér a Nagyvizsgára, megvárja mondanivalóját, csak aztán szól közbe: - Igen, itt a Nagyvizsga főként a hagyományokról szól. Fő célja a tesztelésen kívül a hagyományok és a katonai célzat beültetése a tisztekbe. Itt Carantorban nagy múltja van a hadászatnak. Uralmam előtt is katonáskodásból kereste az egyszeri ember a kenyerét, én már csak mondhatni "rendszert vittem a káoszba". Itt a nép büszke a hőseire, egy kard sokkal többet ér az átlagember számára, mint egy halom csillogó ékszer. Persze itt is vannak nemesek, akik félnek bepiszkolni magukat -a nemesi negyedben, ami körül van zárva meg is találhatod őket- de őket is keményen belevittem ebbe. Nincs kivétel. A nemesek fiúgyermekeinek is kötelező a háromhavi minimális szolgálat, sőt semmilyen különb bánásmódot nem kapnak, se pozitív, se negatív irányba. Ha rugdalni kell, őket is rugdalják, ha dicsérni kell, akkor nem kap különb dicséretet, mint egy közember fia. Ez Carantor. A katonaság fellegvára, Zyar védőoszlopa. Örvendek viszont, hogy a Nyugatvég Erőd végre erős kezekbe került, és nem egy oly gyengéébe, mint amilyen Ialae Avila Ssin volt. Úgy vélem, hogy Misanar lehet a másik bástya, persze ez csak rajtad áll.
Kérdésem viszont, hogy mit találtál oly impozánsnak Carantorban? Bocsásd meg kíváncsi természetem, de szeretem tudni, hogy az emberek miért szeretik, vagy ellenkezőleg -mert van olyan is- miért utálják Carantort.
* Szavalja el Variam a mondandóját, majd teszi fel a kérdést. Azonban ő már egy kicsit távolabbi dolgokban is gondolkozik. Kinyújtja a kezét, majd az egyik polcról egy pergamen repül felé. - A következő témánk. * Mondja Liornak, majd lerakja az asztalra a pergament, ami Zyar térképét ábrázolja.

* A hagyományok, és mi minden. Igen. Ez Liornál is dominál. De nálat teljesen más irányokban.*
- Tiszteletre méltó, ahogy az emberek megőrzik a hagyományaikat. Az én esetemben ez kissé komplikáltabb. Jóval ősibb...jóval másabb dolgokat honosítanék én meg odahaza Misanarban. Persze ez cseppet sem könnyű. Hiszen az elődöm... érdekes személyiség volt. A kezében sokkal inkább a dekadencia virágzott, mint sem az logikus döntések csokra.
*Mondja komolyan.*
- A vallás. Számomra fontos. Hiszen az Árnyak Úrnőjének főpapja lennék. Az egyetlen hím nemű a kultuszban.
* Sóhajtja, miközben újabbat kortyol a kehelyből. Majd a kérdés, hogy mit talál impozánsnak Crantorban. Erre csak elmosolyodik, és félre söpri hosszú fekete haját a füléről, majd egy laza mozdulattal szertefoszlatja az apró takaróvarázst.
Hegyes fülek kandikálnak a világ felé.*
- Elf vagyok. Csak ezt kevesen tudják. Csodaszépek az erdőid, ami mellett eljöttünk. A hadsereged amit láttam... lenyűgöző. Tetszetős az egész minden.
* Mondja halkan.*
- Sokan talán nem szeretik az egyszerűséget, és a letisztultságot, mondván unalmas. Ám én... nem így vélem. Továbbá... ahogy te sem, én sem félek bepiszkolni a kezem. Hiszem, hogy az az igazi vezér, aki nem csak a tervező asztalnál, de a csatában is az emberi mellett áll. Noha... én a vérteseim oldalán nem szoktam harcolni... ott vagyok az első sorban... és a saját módszereimmel rendezem a dolgokat.
* Mondja komolyan, majd a papírt amit Variam ad neki, elveszi. Rápillant.*
- Azt hiszem komoly terveid vannak.
* Közli ő is komolyabb hangszínnel.*

*Variam figyel Lior, amint a volt elf úrnőről beszél. Na igen, Ialae nem volt egy tipikus vezéralkat. Nagy remények fűződtek hozzá, de a tartomány elpuhult. Jött Lior és a kezébe vette az egészet. Fellendítette, naggyá tette. Misanar most hozza a legjobb formáját. A vallásra csak biccent egyet. Nála a vallás annyira nem dominál, hisz egy démon nem nagyon közösködik az istenekkel...
Amikor Lior leleplezi elf mivoltát, Variam némileg megdöbben, de nem mutatja ki. Annyira mégse meglepő, hisz a lovaskocsis út alatt észrevehető volt, ahogy Lior figyelte az erdőket. Látszott a szemében a gyönyör, hogy szereti azokat, csak akkor éppen nem gondolt erre Variam. Figyelmét lekötötték a katonái. Mikor Lior kijelenti, hogy lenyűgözi a hadserege és az erdők, Variam elmosolyodik: -Köszönöm, hogy így gondolod, és a azt a megtiszteltetést is, hogy megmutattad igaz valódat. És úgy van ahogy mondod. Az igazi vezér nem fél a halálba menetelni népéért.
*Mikor Lior kijelenti, hogy komoly tervei vannak Variamnak, a démon bólogat. -Komolyabb, mint hinnéd. Először is, felvetném azt az ötletet, hogy mit szólnál egy Misanar-Carantor közti együttműködéshez? Kereskedelemre gondoltam először is. Neked ott van a Morgó bércek, nekünk pedig a rengeteg erdőnk. A fakitermelésünk egyedi a tartományban: Ahogy kitermeltünk egy erdőt, a magokat visszaszórjuk, mágusaink pedig azonnal visszanövesztik azokat. Így a természet visszakapja ami az övé, nem borul fel az egyensúly, a készletünk pedig kimeríthetetlen marad. Viszont, nálunk nem dívik oly sok hegység, mint feléd, csak a Remete Csúcsok, az pedig sok ércnek híján van. Úgy gondoltam, hogy amennyiben néked szükséged van fára, egy érc-fakereskedelmet folytathatnánk egymással. Útvonalat még nem gondoltam ki, abban segítségedet kérném, bár kiépíthetünk egy szárazföldi útvonalat Arnoson, vagy Ermendoron keresztül.
A másik témám is ehhez kapcsolódik valamennyire. Mint tudod, Ermendor tartomány élére Javier felesége, Delyale került... Ami elég egypólusú hatalmat jelent. Elnyomnak minket, egyedül lévőket. Arra gondoltam, hogy a tartományvezetői gyűlésben mi alkothatnánk a másik pólust. Az ő ellenpólusukat. Nehogy ránk tudják kényszeríteni azt, amit mi nem akarunk. Gondolom te se tiltatnád be azt a vallást, amelynek főpapja vagy, csak azért, mert Javier és Delyale szemét szúrja, ahogy én se csuknám be a légiók kapuit ugyanezért. Mit szólsz?

*Ahogy Variam meglepődik, csak elmosolyodik a férfi.*
- Tudom. Nem vagyok az a klasszikus elf mintakép. Igaz megmaradt bennem a természet szeretete... de jóval radikálisabb vagyok, mint fajtársaim. Jobban szeretek az acél dalánál táncolni, mint a tűz körül, furulyaszóra.
*Mondja elmosolyodva. Majd amikor a férfi elővezeti mit is akar, akkor csak össze illeszti hosszú, hegyes fekete körmű ujjait, és az asztalra könyökölve szemmagasságba emeli a kezeit. Figyeli a férfi szavait. Nem gondolta volna, hogy rögtön az első találkozásnál már kereskedelmi ajánlatot kap. Kellemesen lepi meg a fordulat. Nézi Variam ujját, ahogy mutatja a kiépítendő útvonalat. Mire ő csak megrázza a fejét.*
- Ha jól sejtem, az út akár hónapokba is beletelhetne. A szekerek lassúak...a lovak elfáradnak. Váltani kell őket. Kifejezetten drága lenne nem csak az út kiépítése, de a karavánok felállítása is. Egy szekérre legjobb esetben felférne... 500 kiló érc. Indítunk 10 szekeret... ahhoz kéne...szekerenként... 3-4 ló. És akkor még nem számoltam a kísérő szekereket, amik az élelmet szállítanák...
* Magyarázza az anyagi részét a dolognak Lior. Megrázza még egyszer a fejét.*
- Nem túl gazdaságos.
* A térképet ismét átböngészi, és rákoppant a Morgóbércben fakadó folyam forrására.*
- Ellenben ha... kiépítek egy kereskedelmi Dokkot Jimelynben. Csak a folyam medrét kell megásni, és átcsatornázni a hajóknak az utat. Utána már a folyamon mehet. Így akár egy hajón is megoldható mind az, amit amúgy szekerek sok tízszeresével. Érted mire gondolok?
* Kérdi komolyan. Majd csak a következő dologra figyel.*
- Nos... amennyiben be tudják tiltani a hold, és az árnyak imádatát... hát lelkük rajta. Jó persze... nem is lenne ez így helyénálló, mert én bizony abban az esetben elszigetelném Misanart, és akkor aztán cseszhetnék a dolgokat. De igen. teljesen megértem az aggodalmadat. És nem kell félned. Támogatom a gondolatot.
* Közli komoly, komorsággal.*

- Na igen, az acél dala. Nincs is szebb hang annál, mint amikor az acél csilingel, végül pedig az egyik győzedelmeskedik a másik felett. *Mondja Variam, majd meghallgatja Lior ajánlatát. Igaza van abban, hogy nem lenne gazdaságos a szárazföldi kereskedelem. Az Illumain folyó viszont jó ötlet. Eléggé széles a hajóknak, továbbá nem kell azokon aggódni, amit Lior fejtett ki. -Igazad van. Az Illumain folyó jó lesz. Kiküszöböljük azokat a hibákat, amiket mondtál, továbbá, abból nem tud vámot szedni Javier, ha egyáltalán akarna. Ahhoz nem lenne köze. Igen. Az útvonal kijelölve. Ahogy készen vagytok a Jimelynbe való elágazással, azonnal indulhat az első hajó. Apropó... a folyó választja el Észak-Carantort a déli résztől, ahol ugye ott a Csonterdő... Végtére is semmi baj nem lesz, mert azon a részen még nincsenek szörnyetegek, de a hajósokat azért fel kell majd világosítani a dolgokról. * Fejti ki Variam is, aztán rátér a másik témára. -Nos, örülök neki, hogy te is így gondolod. Nálam is ez a helyzet... ha megpróbálnák a hadseregemet akár csak megkurtítani, akkor Carantor azonnal külön állam lenne... a hadseregből nem engedek, ahogy a nép se... meg se lepődnék, ha üvöltözve követelnék a tartományvezető házaspár fejét a katonáim, ha véletlenül ilyen történne. *Mondja, majd tölt a kelyhekbe és felemeli a sajátját. -Akkor hát, Misanar és Carantor szövetségére! És ahogy mondottad: Egy szépen kezdődő barátságra! * Koccint Liorral, majd belekortyol a borába. -Most, hogy ezeket megtárgyaltuk, mi légyen a következő?

*Hallgatja a szövetséges hadúr beszédét, és elmosolyodik.*
- Ami igaz igaz. A Vámot így kiküszöböljük, elvégre jó részt Misanarral határos a folyó, így aztán semmi probléma nem származhat belőle, hiszen az én felségterületemen is végighalad a folyó.
* Bólint komolyan. Majd a megmaradó korty borocskáját kihörpinti.*
- Nos... akkor hát...
* Mondja amikor Variam újra tölt.*
- A virágzó kereskedelemre, és a szép szövetségre!
Emeli meg ismét a poharát, aztán összekoccintja a másik kehellyel.*
- A következő dolog pedig... velem tartanál egy kis Jimelyni kiruccanásra?
* Kérdi mosolyogva, majd ha Variam rábólint, akkor csak egy pár mozdulattal lilán izzó rúnákat ró a levegőbe, mire a falon megjelenik egy kapu alakú fekete árny.*
- Arra parancsolj.
* Mosolyodik el Variam valószínű döbbenetére, hiszen a szoba mágia védett.
Ha belép, akkor egy furcsa éjsötét folyosó tárul a szemei elé. A lépteinek hangját elnyeli valami. Mintha vattán, vagy szőrmén lépkedne olyan érzése támadhat. Mögötte a Misanari tartományúr sétál. Ha a háta mögé pillant, akkor azt láthatja, hogy éjsötét kacsok fonódnak össze Lior mögött, így zárva le a folyosót. Majd a túloldalt nem máshová jutnak, mint az Árnyak házának Kristálytornya.*

[Variam lakosztálya]

*Már jócskán a hajnalban járnak. Talán lassan már pirkad is, amikor a férfi lakosztályába egy furcsa, arc nélküli teremtmény lép át az árnyak szövedékén. Lassan, hangtalanul, érzékelhetetlenül suhan a tartományúr ágya felé, majd megemeli hatalmas karmokkal tarkított kezét, és már éppen lesújtana, amikor egy penge bukkan ki a mellkasán, és egy fekete, árnyakból szőtt kéz fonódik a vonások nélküli arcra.
Az lerántja magát a pengéről, majd szembe fordul a támadójával. Egy éjfekete, sötétségből szőtt árny áll szemben az arctalan szárnyas „angyallal”. Mind két kezét támadásra emeli, majd a fekete lény felé csap, aki a pengéjével simán hárít. Halk pendülés, majd egy újabb, ahogy egy másik penge is véd egy csapást. Majd egy tompa puffanás, ahogy az árnyalak lába mellbe rúgja az angyalt, aki a falnak tántorodik. Majd a később jött, fegyveres alak lendül. Bal fegyvere íves vágással próbálkozik, amit az angyal két kézzel hárít. Vesztére. Mert már repül is a második penge, ami így a homlokába fúródik, átütve a koponyát egy éles reccsenéssel, ami már van olyan hangos, hogy Variamot is felébresztheti.
A tartományúr, ahogy álmából felül az ágyból, valószínűleg vagy fegyvert, vagy mágiát ragad, és talán még rá is támad a fekete árnyra.
Ha ez megtörténne, meglepve kell tudomásul vennie, hogy a varázslatok elnyelődne, a fegyver áthatol az árnyakon, sértetlenül hagyva a jelenést. Majd az csak megszólal. A hangja ismerősen cseng.*
- Épp időben Jöttem Variam Nagyúr. Egy Homályangyal majdnem megölt.
*Közli halkan, majd hátrébb lép, és lassan felveszi az eredeti, testi alakját. Lior áll ott a férfivel szemben, teljes életnagyságban.*

[Variam lakosztálya]

*Carantor tartományura már jó ideje az igazak álmát alussza. Egész napja fárasztó volt, állandó jelentéseket olvasott és több tucat levelet kellett írnia a seregek ezredvezetőinek, négy családot pedig meg kellett látogatnia, hogy elvigye gyermekeik halálhírét. "Hősi halált haltak a Tartományi Hadiflotta kötelékei között. Gyermekük életével és halálával is Carantort szolgálta, úgy halt meg, hogy biztonságban tudta magukat. Katona volt, aki a tartományáért harcolt. Fogadják őszinte részvétemet. Bár a fájdalmon jól tudom, hogy nem enyhít a pénz, mégis kérem fogadják el a családoknak kijáró végösszeget és ezt a carantori zászlót."
*Még most, álmában is ott repkednek ezek a szavak a fejében. Hányszor kell még ezt közölnie a családokkal? Hányszor lát újra gyermekéért síró anyát? A szülők is tudják, hogy gyermekük katonaként nap, mint nap a halálnak teszi ki magát, de a fájdalom, az fájdalom marad.
Ilyen álmokkal küszködve alszik Carantor tartományura, mit sem sejtve a reá leselkedő veszélyekről. Mindig is éber alvó hírében állt, de a mai nap fáradalmai miatt elég mély álomba van merülve. Nem nagyon ébred fel az apróbb zajokra, amik egyébként azonnal kiugrasztanák az ágyból. Az utolsó hang, amire azonnal felpattannak szemei, az a koponyareccsenés. Elméjéből azonnal eltűnik az álmosság, szemei pedig vörösesebben égnek, mint valaha. Követhetetlen gyorsasággal ugrik ki ágyából, és kardja már ott virít kezében. Vörös aura lengi körül, a kardot is tűzvörös lángnyelvek simogatják. Köpenye, mintha csak orkán lenne úgy lobog a hátán. Variam felkészülvén egy élethalálharcra, démonikus hatalmából előhívott egy keveset, minek hatására a szobában is rettentő hőség kezd úrrá lenni.
De hamarosan felcsendül a számára ismerős bariton hang, aztán a testetlen árny felveszi Lior D'aquillon nagyúr alakját. Variam meglepődve áll, de csak pár pillanat múlva szünteti meg a körülötte égő vérvörös aurát, a szoba pedig visszanyeri eredeti hőmérsékletét. Kardját is elrakja, aztán a Lior által Homályangyalnak nevezett teremtmény holtteste felé néz. Mutatóujjával int egyet Liornak, hogy várjon egy pillanatot.
Variam leggugol a tetemhez és bal kezének kisujját ráteszi a Homályangyal fejének sértetlen részére. Vörösesség áramlik ki abból, aztán néhány másodperc múlva Variam feláll egy ismeretlen nyelven szitkozódva. -Kaha ues wyra! - *Ezt a teremtményt egy másik démonúr küldte rá, hogy végezzen vele. Vesztére tehette, mert ez a három szitokszó azonnal eláruja Variam nagyurának a történteket és valószínűleg mire a nap delelőre hág, addigra a rátámadó úr, már szolga lesz. Viszont még van egy-két rendezetlen ügye. -Örülök, hogy jöttél Lior nagyúr. Nem szeretnék tiszteletlenül szólni de... magyarázatot kérnék erre az egészre. Csak a szándékait ismerem, a mibenlétét és a te szerepedet nem.

*A szoba hőmérséklete, és a vöröses fények, melyek csak még több árnyat szülnek, Liornak csak jóleső kellemes érzést nyújtanak. Egy csepp hőt sem érez, hiszen az árnyak nem éreznek fájdalmat, vagy bármit. Amikor visszanyeri az alakját, és Variam is lehiggad, majd megtesz amit tesz. A Misanari tartományúr csak félrebiccenti a fejét a kérdés hallatán.*
- Nem egészen értem a kérdésed Variam. Ami meg a nagyurazást illeti... azt hiszem megbeszéltük már, hogy hagyjuk a fenébe. Hiszen totál felesleges mind a kettőnk esetében.
Mibenlétét? Hogy... mit akart tenni? Szerintem azt te magad is tudod. Az én szerepemet? Nos... az én szerepem pusztán annyi, hogy...megóvjam az életed ettől a dögtől ott.
* Bök a csizmája orrával a döglött lény felé. Majd aztán csak hátrateszi a kezét, és ott összefonja azt.*
- Hát... mit mondhatnék még? Csak... jöttem, hogy nehogy véletlenül te végezd rosszul.
*Vonja meg a vállát egy félmosollyal.*

*Variam szórakozottan biccent Lior kijelentésére, hogy hagyják a nagyurazást. Igaz, ami igaz, csak vannak helyzetek, ahol tán megkívánná az illendőség. De Lior a barátja... immáron pedig ő már az adósa is neki. Megmentette az életét. -Köszönöm neked Lior, hogy megóvtad az életemet ettől itt. Az oka... csak annyi volt, hogy egy démonúr küldte rám. Mire delelőre hág a nap, szolga lesz belőle. De menjünk le az irodámba. Ott kényelmesen le tudunk ülni, bár nem, mintha zavarna az állás, de mégis. * Variam kinyitja a tölgyfaajtót és előzékenyen kinyújtja jobb karját, mutatván Liornak, hogy fáradjon előre. Ahogy ezt megteszi, Variam is kimegy és becsukja maga után az ajtót, de előtte egy intésével porrá omlasztja a rátámadó lény hulláját.

[Variam irodája]
A kandallóban azonnal felgyullad a tűz, amint Variam is kilép az ajtón. -Kérlek foglalj helyet. - *Mutat arra a társalgóasztal melletti székre, ahol Lior és ő tanácskoztak nemrég. Ha Lior leül, Variam elővesz az egyik polc rekeszéből némi kenyeret, sajtot és egy kis húst. Ezeket mind egy fa tányérra rakja, aztán odasétál az asztalhoz és lehelyezi az ő oldalára. -Kérsz valami étket, esetleg italt barátom? - *Kérdi Liortól, és ha igennel felel bármelyikre, akkor természetesen hozza neki a kért dolgot/dolgokat. Ha nem, akkor Variam leül Liorral szembe és elfogyasztja szerény reggelijét. Csak azután szólal meg, miután megtörli száját és a tányért visszarakja a helyére. -Örülök, hogy itt vagy barátom. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neked, amit tettél. De szeretném, ha mesélnél nekem egy kicsit erről a Homályangyalról és arról, hogy miként juthatott be a palotámba. Az összes veszélyesebb síkról leválasztottam a palotát...

*Ahogy a férfi mosolyogva elmondja mi a dolog oka, csak a férfi biccent. Majd amikor Variam közli, hogy jobb lenne az irodában, akkor megindul kifelé.
Odaint Variam a reggelijébe fog, Lior meg csak elmosolyodik.*
- Ha lenne egy szebb zöldalmád... azt nagyon meg tudnám köszönni.
* Közli mosolyogva, majd leül, és hátradől a széken.*
- Nos... ami a Homályangyalokat illeti... az Árnysíkon élő rebelli lények, akik nem feltétlen hajlandóak Úrnőmnek engedelmeskedni. Nem túl erős lények... általában könnyen legyőzhetőek. Kivéve, ha álmukban támadnak az emberre. Akkor viszont általában halálpontosak. Épp a Misanari nagy ünnepség sorozat folyik... és ott voltam mint celebráló főpap. De... a Macskaléptű magához hívott, hogy szóljon, veszély fenyegeti a szövetségesemet, és jobb lenne, ha segítenék neki, mielőtt meghal.
* Közli halkabban, majd ha megkapja az almáját, akkor beleharap egy jókorát.*
- Nos... igen. A legtöbb sík felől le van zárva. Azonban az Árnyak síkját nem nagyon tudod elérni. Azonban ahol árny van, oda kiterjed ez a dimenzió is. Ezért lehetett, hogy első találkozásunkkor is úgy mentem el, mintha semmi nem tartana fel. Az árnysík nincs elszeparálva. Így aztán az ottani lényeknek, akik erősebbek, azok képesek belépni az elsődleges síkra. Mint a Homályangyal, vagy én magam.
* Magyarázza komolyabban, majd csak újabbat harap.*
- Ez a helyzet.
* Majd csak elmosolyodik.*
- Jasebell visszatért. Hallom, hogy sikerült kisebb bonyodalmak árán lebonyolítani a dolgokat. Ennek igazán örülök. Nos... Jasebell nem könnyű eset. De kiváló kapitány... és ugyan ennyire kiváló harcos. Viszont... mesélt pár dolgot... ami nekem is kicsit meredek.
*Magyarázza komolyan.*

*Variam figyelmesen hallgatja Lior beszámolóját az árnysíkról. Természetesen ad neki zöldalmát, hiszen az is van a polcrekeszben. Jómaga is elővesz egyet, és levezető gyanánt azt kezdi el rágcsálni. -Tehát akkor nem is lehet leválasztani sehogy a palotámat az árnyak síkjáról? * Kérdi Variam, közben az íróasztalára pillant. Halomban állnak a jelentések és ahogy elérhetővé teszi magát legalább dupla ennyi lesz. De annyi baj legyen. Viszont most égetőbb mondanivalója is akad Variamnak. -Jasabel? Na igen... Sosem gondoltam volna, hogy összeszűri a levet Darinnal, de oda se neki... igen, a dolgok rendben mentek, a csempészek már szépen lengedeznek. Viszont visszatérve Jasabelre... megkapta a kegyelmet, a legtöbb carantori pedig már nem nézi annyira rossz szemmel. Képzelheted, hogy milyen nehéz volt visszafogni a Kalózvadászaimat, hogy ne tépjék ki ott helyben a nyelvét... de magamat is alig bírtam visszafogni. És elárulom, hogy ha nem lennénk barátok és szövetségesek... nos akkor Jasabel lelke a Nagyurat szolgálná... De mindegy is a dolog. A többiek megtűrik, de neki is mondtam, hogy a banditákért nem vállalok felelősséget. Ha véletlenül pár bandita feltrancsírozná -amit őszintén kétlek, a harci tudását ismervén- akkor annyit tehet majd, hogy a kezedbe adom a gyilkosait. De ilyen biztos nem lesz.
Viszont Lior... bármit is mondott neked Jasabel... szerintem a gyerekekre tért ki. Sőt biztos. Nos, hogy is mondjam... a gyermekek kivégzésének törvénybe iktatását a népem szavazta meg. Követelték, hogy a kalózok gyerekei ugyanazt a sorsot kapják, mint amit az övéik voltak kénytelenek elviselni. Amíg a kalózok a mi kereskedőhajóinkat támadják és egy egész szövetséget hoznak létre ellenünk... addig szembesülni fognak a Kalózvadászok nyers erejével. Ahogy elmennek innen, más vizek hajóit fosztogatni... aki persze nem áll velünk kereskedelmi kapcsolatban... hát tegyék. De akik minket megkárosítottak, arra halál vár. Nincs kegyelem a kalózoknak, mert ők se gyakorolnak irgalmat irántunk. * Variam befejezi mondandóját, aztán Liorra pillant. Valami motoszkál barátja fejében ős és sejti is, hogy mi az.
-Mit kívánsz ajánlani, ami a halálra ítélt gyermekeket illeti?

*Ahogy a férfi belekezd a mondandójába, végighallgatja figyelmesen majd aztán csak elmosolyodik.*
- Nem féltem Jasebellt a különböző banditáktól. Ügyes lány. Az én tanítványom. Így aztán... nem kell tőle tartani, hogy baja esne.
*Majd a másik kérdésre tér ki a férfi. Amire Lior elmosolyodik.*
- Óhhh igen. Pontosan erről lenne szó. Jasebel hallottam, hogy kissé... kiakadt, és jelenetet rendezett az egyik kocsmában. Nos... meg tudom érteni. Tudod... az a helyzet, hogy ha nem lennénk szövetségben, mint azt mondtam, valószínűleg a kocsmát azonnal elnyelte volna egy sötét örvény...
* Vakarja meg a fejét, majd még egy pillanatra tér vissza Jasebelhez.*
- Sajnos... nem tudnám neked azt mondani, hogy az Uradat szolgálná a lelke. Bizonyára nem figyelted a lélek lenyomatát. Aquillorn ujjának nyomát figyelhetted volna meg benne. Ez garantálja, hogy halála esetén, akár még ha mágiával vagy mással akarják is visszatartani, vagy máshova vinni, akkor is az Úrnőm elé kerüljön. Akár csak a hadaim összes tagjának. Úrnőmnek ez egy "rossz szokása" nem szereti, ha a tulajdonai más kezében kötnek ki.
*megvonja a vállát, majd a gyerekekre visszatérve elmosolyodik.*
- Nos... ami azt illeti... Jasbellért cserébe... kérhetsz bármit. Ami meg a gyerekeket illeti... lenne egy elgondolásom, mire tudnám hasznosítani őket, ha persze beleegyezel a dologba.
* Közli félmosollyal, majd lassan előterjeszti amit akar.*
- Nos akkor... nekem szükségem lenne a gyerekekre. Mondjuk... 7-től úgy... 15-ig. Azokat ha elfogják a vadászaid, akkor... hagyják életbe. Ne nyomorítsák le őket... ha egy két karjuk, lábuk eltörik... hát megesik a baleset. De szeretném őket élve megkapni. Jó hasznukat látnám az Árnygárdában. A Törpék keze alatt vagy észhez térnek, vagy ottmaradnak. Az már az ő dolguk.
* Magyarázza a férfi komolyan, majd aztán jön az ajánlat.*
- Nos... mit szólnál, ha... én a gyerekekért, leválasztanám a palotádat az Árnysíkról?
*Teszi fel a kérdést.*
- Valamint... van egy másik gondolatom, amire... nem tudom, hogy mennyire lennél vevő. Arra gondoltam, hogy a Misanariak között kihírdetném, hogy... 17-éves kortól jöhetnének a fiúk Carantorba Légiós kiképzésre... már ha neked megfelelne a dolog.*

-Lehetséges, hogy tisztelt Úrnődnek megvan ez a szokása, sőt ügyes húzásnak tartom. De hidd el, Elseren Nagyúrnak is vannak eszközei... bár az már az ő dolga. Az ő kis háborúskodásaiba nem akarok belefolyni és általában parancsot se kapok ilyesmire tőle. Ő a síkunk leghatalmasabb vezetője és mit ne mondjak, ha versenyre kelne a te Úrnőddel... nos akkor szerintem a vége egyértelmű lenne. Kiirtott világok mindenfele és egyikükön se lenne látható egy darab seb sem. Mi démonok nem kezdeményezünk isteni entitások ellen háborút egy lélekért, ha megszerezhetünk többezer másikat... tehát szerintem sem Elseren nagyurat, sem Trenvator őrurat sem fogja érzékenyen érinteni, hogy harcosaid lelkét nem kaphatja meg. Sőt, ha ilyesmin törnék a fejüket és Úrnőd se védené így követőinek a lelkét, nos akkor én megpróbálnék segíteni. De ilyen nem áll fenn, tehát erről ne is beszéljünk. * Variam mosolyogva közli ezeket a szavakat Liornak. Ő bizony teljes tudtában van, -és bizton tudja, hogy Lior is- egy árnysíki és démoni síki háború következményeinek. Nem lenne győztes, az egyszer biztos. De így, hogy ők barátok és szövetséget kötöttek egymással... nos gyakorlatilag így a két sík is szövetségben áll egymással. És a démonok nem arról híresek, hogy felrúgják a szövetségeket, bárki bármit is mondjon.
Lior ajánlataira csak hümmög egyet. Mélyen elgondolkozik a lehetőségeken, minden irányból számba veszi azokat. Meghányja-veti magában, végül dönt. -Legyen hát. Kiadom Sian Raurgh Prito Mortisnak a parancsot. Tudnod kell, hogy ő a Hadiflotta tábornoka, tehát a Kalózvadászok is az ő hatáskörébe tartoznak. Továbbítani fogja Haras Khimtu Prito Zrytának -rá emlékezhetsz, ő volt Sian jelöltje a Nagyvizsgán-, aki tájékoztatja a legénységet a változásokról. Tehát, akkor héttől, tizenöt éves korukig. Még viszonylag elfogadható. Tán a nép se fog zúgolódni, hogy nem lát gyermekeket lógni... úgyis most a kapitányokat akarják már végre bitófán látni. Tehát ezirányban megegyeztünk.
A másik amit felvetettél... nos ínyemre van. Érdekes kérés, mindazonáltal nem haszontalan. Gyakorlatilag a misanari egyszeri fiúkból is embert lehetne faragni... és egy háború esetén azonnali hatállyal megnövekedne az amúgy sem kis létszámú hadseregünk. Továbbá Misanar sorain belül kialakulhat egy Carantor seregéhez kompatibilis hadosztály. Rendben. Én benne vagyok.
Jasabelért cserébe pedig... hát mivel az életét nem kérhetem, ezért csak annyit kérek, hogy próbálj beszélni Szikladal Rhonin Thánnal. Kőzúzó Drum, az egyik tábornokom száműzve lett otthonából, mert egy dühkirohanása alkalmával jól odanyomott a vezetőjének. Szerencséje, hogy nem dobták lávatóba és csak száműzték... De Drum látni akarja a családját, csak sajnos nem mehet vissza. *Variam komoly arccal közli ezeket, aztán kezét kinyújtja és odalebeg hozzá egy borospalack, két pohárral. -Szárazvölgyi Mézbor. Carantor szerte ez a legjobb. * Mondja, és ha Lior is kér belőle, akkor neki is tölt.
Variam borkortyolgatás után jön csak rá, hogy még mindig félmeztelenül van, csak egy nadrág és alvóköpenye virít rajta. Egy gyors bocsánatkérést intéz Lior felé, pár percre eltűnik a szobájában, aztán immáron szokásos kinézetében jelenik meg: Fekete ing arany sújtásokkal, fekete nadrág és bakancs, és egy másik, szintén fekete köpeny. Haja is már fésülve omlik vállaira.

» Hadiflotta bázisa és irodája
» Emelet- Vendégszállás
» Emelet- Kincstár
» Második emelet - Tanácsterem
» Második emelet- Szoborterem