Piactér

A város főteréről nyílik bal kéz felől egy tágasabb terület, a piactér. Mivel állandó kereskedői nincsenek a helységnek, állandó üzlethelységek nem kerültek kialakításra, ezért a vándor kereskedők portékáiból muszály választania az itt lakóknak. A gyakrabban megforduló árusok java része valamely közeli faluból jár fel árusítani a saját földjén megtermelt, vagy a saját műhelyében legyártott termékeit. Ők biztosítják a mindennapi termékek ellátását. A ritkább holmikat a vándorok hozzák, akik akár a legtávolabbi Zyar uralom alatt álló városokból is képesek útra kellni. Az ilyen kereskedőknél igazi ritkaságokat is lehet találni, természetesen igen magas árakon. A téren körkörös elrendezésben több sorban állíthatják fel standjaikat az árusok, a rendelkezésre álló helyeket a teljes kihasználtság érdekében eltérő színű kövekkel jelölték ki.

Vendég

*A fejét ingatva léptet végig az emberek között. Nyomában egy furcsa kis szerzet, el-elkapva néhányak fülét, szakállát, vagy egyéb testrészét, és olykor értékes ékszerrel gazdagodva vágtázik gazdája, Larae után: egy majom az... Hogy hogyan került a nőhöz, azt senki nem tudja, sőt, van, aki azt sem tudja, mi az a maki. Larae azonban - egyelőre - nem különösebben foglalkozik a felháborodott és dühös tömeggel, amit maga után hagy, csak céltudatosan, csuklyájával rejtve arcát halad előre, miközben az emberek tudatlanságára csodálkozik rá, újra és újra.* - Raven... *Füttyent oda a selyemmajomnak, aki átlendül egy nő feje felett, és gazdája hátába kapaszkodik. Rejtély, hogy miért hívják hollónak a majmot, és nagy valószínűséggel az is marad. Larae megtorpan, és fellökve egy-két embert az egyik kufár portékájához lépdel. A földön, kis ládán apró üvegcsék, drágakövek, szárított növények, és egyéb érdekfeszítő dolgok pihengetnek hívogatva az ember tekintetét, de Laraén kívül mindenki csak elmegy mellettük... Nem tudják, mikre lehetnek képesek velük. Larae azonban - ez a sötét, végtelenségig gonosz nő - csak észreveszi a bennük rejlő energiát, így most nemes egyszerűséggel letérdel, és közel hajolva vizsgálja az üvegcsék tartalmát. A felette álló kereskedőnek nem, hogy nem figyel, de még csak rá sem hederít - sokkal jobban izgatják a dolgok.*

*Az elf nő lassú léptekkel indul el a tartományúri palotából, nem is siet nagyon sehova. Felnéz az égre, a nap még csak most készül felgördülni az égre, a horizont alja pedig még gyönyörű liliom-rózsaszín és orgona-lila színekben pompázik. Bölcsnek tűnő tekintete végigsimít a szellő-rezdítette fákon, végül elindul a házak között. Elhalad néhány üzlet mellett, de nem nézelődik, céltudatosan a főtér felé halad, onnan pedig természetesen a piactérre kanyarodik. Hosszú fülei úgy mozognak, mint a macskáké, minden kis neszre megrezdül. Bőr, fatalpú sarújával egy kavicsot rugdos végig az úton, mint holmi kisgyermek; soha nem zavartatta magát, bármiről is volt szó. Oldalain olykor megvillannak a bőrövre erősített aranymarkolatú tőrök. Nos igen, lenge, alig a köldökéig leérő vászoninge nem sokat takar... Ahogyan vékony len rövidnadrágja sem. De hát most mit tegyen? Egyszerűen ebben kényelmes számára a mozgás, és ez nem akadályozza semmiben... ami egy harcosnál ugye elsődleges szempont. Fém alkarvédőjét most otthon hagyta, úgyhogy csak ez hiányzik a megszokott szettből, mivel a nyakában természetesen ott lóg a bőrszíjon a régi, cakkos végű, rozsdás kulcs. Kemény arcán most nem látszódik semmiféle érzelem, olyan, mint egy kőszobor - egészen addig, amíg a felkelő nap első sugaraiban oda nem ér a piactérre, és el nem indul a kereskedők között. Most nem nagy dolgokért jött, csak tintát szeretne, és szinte azonnal talál is, így vesz néhány üveggel. Ismét elindul, sodródik a tömeggel, nem is látszik, hogy ő ennek a tartománynak az ura - vagyis úrnője. De hát soha nem szeretett kitűnni az egyszerű emberek rendezetlen, kusza soraiból, ami talán érthető is egy kicsit. Az egyik pillanatban még orrát a magasba emelve szippant a levegőbe, a másikban már a tőle három méterre guggoló nő nyakához fogja az egyik tőr, míg a másikat - hóna alatt átnyúlva - a szívéhez illeszti.* - Mit keresel itt, Tshawo? *Sziszegi fogai között, miközben felegyenesedik, és húzza magával a nőt is.* - Régen jártál a városban... nem is hiányoztál, az az igazság... Már megint el akarsz intézni egy-két ártatlan embert? *Fogja kicsit szorosabbra a mágust.* - Semmi keresnivalód a városomban. Azt hittem, végre megértetted. *Lilás tekintete szinte valódi szikrákat szór, ahogyan hátulról, egészen közel hajolva Laraéhoz a fülébe sziszeg.*

Vendég

*Elmélyülten tanulmányozza, vizsgálgatja a portékát, amikor bármiféle előzetes jelzés nélkül egy hűvös penge ér a mellkasához, a szíve fölé. Larae elmosolyodik, és felemeli a fejét, hogy a csukja lepottyanjon róla, és arcát megvilágítsa a nap. Nem zavarja, hogy az egyik penge a szívét cirógatja, a másik pedig a nyakát nyalogatja, teljesen jól el van ő így is. A megszeppent árus felé pillant, és int a kezével, hogy pakolhatja a dolgokat, miközben zsebéből kicsapja a pénzt az asztalra.* - Nem szégyelled magad, Avila? *Vonja fel a szemöldökét.* - Így megrémíteni néhány mit sem sejtő, egyszerű embert... *Forgatja a szemeit ide-oda, és a bámészkodó csőcselékre pillant, akik őket nézik.* - Ez a Te városod, Avila... És ha ilyen dolgokat csinálsz fényes nappal a zsúfolt utcán, az emberek félni fognak Tőled. Azoknak pedig előbb-utóbb leáldoznak, akiktől félnek az alattvalóik... *"Alattvalóik." Igen, ezt a szót használta, mert ismeri a nő nézeteit, tudja, hogy mi a véleménye arról, hogy a város - vagy tartomány - lakóinak bármivel is szolgálniuk kellene őt. Raven eközben elhelyezkedett egy közeli fán, onnan nyújtogatja a nyakát, hogy vajon most mi fog történni a gazdájával. Larae tudja, hogy Ravent nem rendítené meg különösebben, ha bármi történne vele, de hát nem puszta szeretetből tartanak egymással. Ez egy érdekkapcsolat, ember és állat között... Larae elfordítja a tekintetét az állatról, és felemeli az egyik kezét, mutatóujját kinyújtva, jelezve, hogy Avila most arra figyeljen. Fekete lángocska jelenik meg az ujja hegyén, majd lassan elindul, lefelé a kezén, mígnem már az egész ökle lángokba borul. A kérdés tehát adott - vagy elengedi őt, vagy nem, de akkor néhány ártatlan bámészkodó a csőcselékből nagyon pórul fog járni.*

*Larae szavaira körbehordozza fürkésző tekintetét a lassan egyre bővülő tömegen, majd a tőrt egy pillantás alatt a tokjába csúsztatja, de keze alkarjával még mindig magához fogja Laraét, aki jó egy fejjel alacsonyabb nála, így könnyedén egyre feljebb és feljebb húzza, hogy mind kényelmetlenebbé váljon számára a helyzet.* - Nincsen semmi gond! *Szól oda a tőle nem messze álló kisebb embercsoportnak.* - Intézzék csak tovább a dolgukat. *Az emberek nagy vonakodva széjjel szóródnak, de néhány szem még mindig a két nőre tapad. A tüzet látva Ialaenak kivillannak a fogai, szinte úgy, ahogy egy támadni készülő farkasnak, majd lazán ránt egyet nőn, majd nemes egyszerűséggel elengedi, és elmosolyodik.* - Jól vagy? *Kérdezi régi jó barátját, és átöleli őt, magához szorítja egy pillanatra.* - Nem akartam ennyire belemenni, éppen csak jól esett megijeszteni. *Ereszti el a nőt, és Ravenre pillant, aki félrebiccentett fejjel bámul rájuk.* - Kicsit visszafoghatnád a haverodat, ahogy látom, ott lóg a nyakában a karkötőm. *Húzza el a száját, majd visszafordul a nőhöz.* - És mit csinálsz errefelé egyébként? Remélem nem sántikálsz már megint valami rosszban. Nem szeretem, amikor nagyon elborul az agyad. *Húzza el a száját, és elindul, remélve, hogy a nő követi.*

Vendég

*Hallgatja Ialae szavait, amit az emberekhez intéz, és nyersen felkacag rajta.* - Ugyan már, gondolod, hogy ezzel megnyugtattad őket? Ennyire nem lehetsz naiv. Sőt... azt hiszem, okosabb vagy Te ennél. *Jelenti ki némi habozás után.* - De hát tévedni emberi dolog... *Vonja meg a vállát még mindig vigyorogva, végül pedig jön ugye a tüzes mutatvány, és a nő erre elereszti. Ialae elmosolyodik, és belőle is kitör a vigyoroghatnék, pedig szívesen szórakoztatta volna még egy kicsit a közönséget... Megöleli a nőt és megrázza a fejét.* - Nem sikerült, drága lilomszálam. *Ilyet sem sokszor hallani a szájából, annyi szent...! De hát ha már pelenkás kora óta ismer valakit az ember - legyen akármilyen elborult, sötét elméjű, beteg lelkű lény - , akkor néha-néha egy-egy ilyet megengedhet magának, főleg, hogy Ialae mondhatni a testvére, azzal a különbséggel, hogy nem egy az anyjuk, nem egy az apjuk, és több évtized a különbség kettejük között, na meg, Tshawo ember, Ssyn meg elf. De akár testvérek is lehetnének, no... Ravenre kúszik a pillantása, és Ialae megjegyzésére két ujjét a szájába illeszti, majd éleset füttyent. A majom röviden felvisít, és megereszt egy vicsort, de lepattan a helyéről, és odaszambázik a két nőhöz. Elhelyezkedik Larae vállán, aki így könnyedén le tudja emelni a nyakából a bőr és fém alkotta láncot, hogy vissza tudja adni Ialaénak.* - De azért máskor egy kicsit finomabban. *Dörzsöli meg a nyakát, és visszatér az előző témához. Amikor a nő szó nélkül elindul, felkapja az előbb vásárolt dolgokat, és futólépésben indul el mögötte, majd lelassít, amikor utol éri.* - Ne aggódj, egyikőjüket sem veszélyeztetem. *Jegyzi meg titokzatosan, és tekintetét kíváncsian az elfre fordítja, teljesen biztos benne, hogy érti, miről van szó.* - Egyébként Te hogyhogy erre jársz? Nem sokszor láttalak még itt, jobb szereted a kihalt utcákat. *Vált témát a mágus, és tekintetével Ravent követi, aki a csecsebecsékkel, na meg az emberekkel bűvészkedik nem sokkal előttük.*

- Soha nem fogod megérteni a gondolkodásomat, ugye? *Fintorog az égre a nő, majd a rövid jelenet után elindulnak egymás mellett, tovább a piacon, emberek és egyéb humanoid lények között.* - Sajnálom. *Vigyorodik el, amikor Larae megdörzsöli a nyakát.* - Nem akartam olyan erősen. *Látszik rajta, hogy nem egészen az igazat mondja, de nem azért, mert rosszul hazudik, hanem azért, mert nem veszi túl komolyan a dolgot. Kinyújtja a kezét, és szétnyitja a tenyerét, a karkötő pedig belepottyan, és zsebre vágja.* - Köszönöm. *Biccent a nő felé komoly arccal, majd kérdez, a választ pedig homlok ráncolva hallgatja.* - Nem mernéd őket veszélyeztetni. *Nem fordul a nő felé, amíg felel, ez nem egy olyan téma, amiről szeret beszélgetni, sőt, mondhatni csak Larae és Lisilsa az, akikkel erről egyáltalán váltott már szót... Mennyi titka van ennek az elfnek! Megszorítja a nyakában lévő kulcsot, és könnyed sóhajjal ereszti el némi habozás után. A kérdésre megvonja a vállát.* - Már elintéztem, amit akartam, viszont igazad van, nem szeretek a tömegben sétálni. Nem megyünk egy kicsit kijjebb? *Céloz mondjuk az erdőre, vagy egy városfal-menti sétára.*

Vendég

- Persze, én pedig egy jótét kisleányka vagyok. *Forgatja meg a szemeit a játékos hazugságra, a megjegyzésre pedig elhúzza a száját.* - Úgy ismersz, mint aki fél... Tőled? Vagy bárkitől is? *Kérdezi komoly értetlenséggel a hangjában. Hallgatja a nőt, és megvonja a vállát.* - De éppen mehetünk, egy kis friss levegő még soha, senkinek nem ártott meg, vagy legalábbis nem tudok róla. Aztán ki tudja, a munkára is azt mondják, hogy még nem ölt meg senkit... *Egy pillanatra a távolba réved a tekintete, majd füttyent, és hagyja, hogy Raven elhelyezkedjen a nyakába kapaszkodva.* - Szóval, merre induljunk? Igazából nekem teljesen mindegy, már elintéztem, amit akartam. *Mutatja fel a kezében lévő zacskót, amit az előbb vásárolt dolgok töltenek meg. Egy ideig még hallgatagon ballag, majd felkapja a fejét.* - Mit szólnál, ha meglátogatnánk a Fekete Rendet? Mikor jártál ott utoljára? Érdekelne, mi van az öcsémmel. *Jegyzi meg, és tényleg szívesen csevegne egyet a testvérével, hiszen olyan rég látta... Mióta ő is a főhadiszálláson lakik, szinte alig találkoznak. Pedig még a tolvajlás művészetét is ő tanította neki... Tudja, hogy lehet, hogy nem engedik be a főhadiszállásra, de próba cseresznye, nem? Felpillant az égre, és elhúzza a száját a Napot takaró felhők láttán.* - Amúgy is ideje lenne valami fedél alá bújni. Tudom, hogy nem vagyunk cukorból, de megfázni mi is megtudunk. *Jegyzi meg, és Ialaéra pillant.*

- Nem, Tshawo... de sok mindent nem tudsz, amit én igen. *Rázza meg a fejét. Nem célja, hogy ezzel bármit is elérjen a nőnél, egyszerűen ez az igazság. A kérdésre megrántja a vállát, és körbenéz, hogy ihletet merítsen a környezetből, hogy mégis merre induljanak, de Larae ajánlatára megrázza a fejét.* - Sajnálom, de az nekem most nem nagyon lenne az ínyemre. Eléggé összerúgtam velük a port legutóbb, és nem most akarok még egy vitát. Majd ha tisztáztam velük a helyzetet, elkísérlek a fivéredhez. *Fordul felé, és megpödörgeti hegyes fülének végét. - Ha van kedved, sétáljunk egyet a városfal mellett, utána pedig gyere el hozzám. Mutatni szeretnék valamit. *Mosolyog rá.* - De persze ha csak nem nagy gond, hogy elrángatlak. Nem muszáj jönni, ha más dolgod van. *Teszi hozzá, persze tudja, hogy ha Larae nem akar vele tartani, akkor nemes egyszerűséggel nem is fog. Ismeri őt már egészen Tshawo kislánykora óta... Hozzá képest ő már akkor is öreg volt, köszönhetően persze az elf vérnek.*

Vendég

*Mérgesen felsóhajt a válaszra - tudja, hogy a nőnek igaza van, és ez már ősidők óta dühíti. Mármint nem az, hogy igaza van, hanem az, hogy ebben van igaza. Amikor felveti a Fekete Rend főhadiszállásáról az ötletét, Ialae igen jó indokkal támasztja alá azt, hogy miért nem akar menni, így felsóhajt, és végül megrántja a vállát. Arcán nem tükröződik megbántottság, vagy düh, szóval a másik felvetésére bólint.* - Rendben. Akkor legyen városfal, de azt nem ígérem, hogy még hozzád is elmegyek. Van még egy kis dolgom... *Pillant az égre ismét.* - Akkor induljunk el arrafelé. *Sorol ki az emberek közül a nő.* - Egyébként hogy megy a tartományúrnősködés? *Teszi fel a kézenfekvő kérdést, csak hogy ne álljon be a csend.*

» Piactér
» Arvende piactér
» Lyrvin piactér