Buja Ősvadon

A nap felsüt és fénye lecsap az idegen páncéljára. Az idő jónak bizonyul egyenlőre. Draco nagy levegőt vesz, majd kifújja azt. Az erdő szélét bámulja egy ideig. Ismeretlen neki még ez a hely, de valami azt súgja neki hogy nem sokáig. Egy ideig még nézi a határokat, majd megindul az erdő sűrűjébe. Léptei magabiztosságot sugároznak. Páncélzatán még mindig játszik a fény, míg be nem lép az erdőbe. Kardját a hátán viseli készen állva az esetleges támadásokra, de a természet adta hangulat megnyugtatja ezzel is eltompítva érzékeit. Kalandra fel!

Draco belép az ősi erdőbe, de a látvány azon nyomba lenyűgözi. Szíve örömmel telik meg a csodás környezet, a szép csordogáló patakok, az ősi és nagy fák, illetve minden más ami őt körülveszi. Örül annak hogy ide még nem ért el egy háború se, legalábbis azt hiszi. Egy közeli fa mellé sétál, majd lehajol annak gyökereihez, és vizsgálgatni kezdi. Nem nyúl hozzá, mindössze csak a szemével nézegeti a rajta meghúzódó mohát, esetleg gombát ha talál, illetve az egyéb élőlényeket. Csodálattal tölti el eme békés hely. Természetesen csak átutazás céljából van itt, így megbecsüli környezetét és igyekszik kevés kárt okozni, illetve egyáltalán nem szándékozik kárt okozni, hiszen nem akarja megrongálni, és ezzel megsérteni a számára idegen erdőt. Egy kis ideig még nézelődik, majd fogja magát és megindul tovább az erdő sűrűjébe, hogy keresztülvághasson rajta. Reménykedik abban, hogy útja során értékes dolgokra akad, amiket később talán még értékesíteni is tud majd az útja során.

Draco hamar tovább is indul egy ösvényre tévedve. Körülötte sűrű bozótok veszik körül, majd a járat végére érve egy elágazáshoz érkezik. Hamar el kell gondolkodnia, hogy mitévő legyen. Gondolkodás közben az idő múlásának következményeire is felfigyel, a fák lombjain épphogy még átszűrődő fénycsíkokból. A döntés nem könnyű, így eltart egy ideig amíg elgondolkodik. Egy kis idő múlva elhatározza, hogy itt az ideje lepihenni, hiszen eddig nagy utat tett meg, mielőtt az erdőbe ért volna. Új célt tűz ki magának, mégpedig azt, hogy egy számára alkalmas búvóhelyet találjon, ahol meghúzódhat estére. Ezen új céllal néz körbe, hátha talál valamit. Ha nem talál semmilyen búvóhelyet, akkor kénytelen az elágazás közti kis sövényre leülni, majd megtámasztani magát a kardjával és mint egy szamuráj, úgy pihen le. Természetesen csak szemét és testét pihenteti, de a tudatát nem, így hát figyel környezete hangjaira.

Az éjszaka még szebb mint vetélytársa s nappal. Draco csak a hangokban gyönyörködik egészen 3 óra körüli időig, hiszen egy ismeretlen és igen rémisztő alak kezd el közeledni felé. Nem látja hogy néz ki, de mire kinyitja a szemét, az már elég közel kerül hozzá. A férfi kinézete igen visszataszító a vándor kereskedő számára, de mégsem tántorítja meg. Felkel és az idegen felé kezd sétálni, aki mint ő is látja fél tőle. Tudni akarja, mi történt az alakkal, így hát megpróbál valami orvosságot nézni. Ha a kis táskájában nem talál kötöző anyagot, akkor a páncélzat alatt lévő ruháját használja fel, hogy megpróbálja bekötözni a másik személy sebeit, ha az hagyja magát, eközben felszólal.
- Hello. Ne félj tőlem. Nem akarlak bántani.
Hangja mély és rémisztő, mint külseje, így nem hiszi hogy ez beválik nála, de ha mégis beválna, akkor a környezetében gyógynövényeket kezd el nézni. Igaz nem ért túlságosan a gyógynövényekhez, mindössze az alapokat tudja amiket még apja tanított anno. Ha sikerül bekötözni a sebét, illetve gyógynövényt találni, minimum fájdalomcsillapító hatásút, akkor beszélgetni kezd vele, illetve a táskájában meghúzódó kevéske élelmet ajánlja fel a vendégnek. Körülnéz, nem-e banditák vagy bárki más akarja megöli a személyt, majd leül elé és beszélgetni kezd, szemével keresgél, figyel, bár a sötétségben nem sok mindent lát, még a fülével a hangokra koncentrál.
- Ne félj tőlem. Nem bántalak. Tessék egyél egy kicsit. Mi történt veled?
Teszi fel a kérdéseket érdeklődően. hangjára barátságot próbál erőltetni.

Draco-t meglepi a vendég mondata ami a fákról szól, de hamar gyanakvásba tér át hitetlensége, mikor meglátja, hogy egy fa tövébe pihen le Zetem. Nem szól semmit, de szemével továbbra is figyeli. Gyanús neki, hogy a fák támadása után mégis egy másik fa tövében pihen le. Egy kicsit még áll, majd fogja magát és leül. Kardjára támaszkodik, majd lehunyja szemét és újra a fülére támaszkodik. Minden zajra megpróbál felfigyelni, hiszen tudja, hogy ez életet menthet, legalábbis az övét biztos. Az erdő félelmetes este, viszont főképp a szemnek, így még úgyse támaszkodik a szemére, hiszen a látszat néha csal. Hosszan szívja magába a levegőt, megpróbál minél halkabban magába szívni az őt körülvevő oxigént. Egy történet jut eszébe, amit még egykoron az anyja mesélt neki, hogy azzal rémisztgethesse.

A mese egy férfiről szól, aki egy elátkozott erdőbe téved, ahol rendkívül fájdalmas kínzásokban részesül, mint testileg, mit lelkileg. A történetben a fák és a szellemek rémisztgetik a főhőst. A múltjában meghalt rokonjai és családtagjai alakjait veszik fel magukra, majd folyamatosan szidni kezdik és öngyilkosságot követnek el a szeme láttán. Az ifjú vándor ezt kevés ideig bírja ki, majd következnek a nevető fák, akik életre kelnek, majd megragadják a fiút és a testén nyomot hagyva kínozzák meg azt. A hős nehezen, de megszökik a történet végén, viszont a nagy szomorúságában ő is öngyilkos lesz az erdő mellett, így lelke az erdőhöz kerül.

Draco a csiripelő tücskök hangjára ébred fel. Kinyitja szemeit, majd felkel és kinyújtózik. Kardját vissza helyezi a hátára, ezután megigazítja kis táskáját és felkészül az erdőn keresztül való átkelésre. Zetemre néz, aki ekkor már rég talpon van, és már mondja is a tervet. A vándor árus nyugalommal egyezik bele az idegen javaslatába, majd megindulnak a jobb oldali ösvényen. Bár még nem egészen bízik meg az ebben a személyben, mégis nyugalommal megy utána, és figyelemmel követi minden lépését. Csak ez után jut eszébe, hogy az illető ki akar jutni, ehhez meg megvolt már a lehetősége, amikor összetalálkoztak.
- Ha ennyire ki akarsz jutni, akkor miért nem mentél ki az erdőből ott, ahol én bejöttem?
Teszi fel a kérdést érdeklődően. Számára az idegen egyre gyanúsabb. Menetelés közben nem veszi elsőre észre, hogy az út kacskaringós, sőt másodjára se, de a fiú járásában se félelmet, se mást nem lát.
~Mintha két dologra koncentrálna.~ Gondolja magában. ~ Az egyik az erdőből való kijutás, amíg a másik még ismeretlen. Vajon mi lehet a másik dolog?~ elmélkedik el magában, miközben a vándort nézi. A fákról és másról elvonódik a figyelme, gyanakvásának köszönhetően igen könnyű préda jelen pillanat. Kis ideig még gondolkodik, és ha nem zavar közbe semmi, akkor hamar felfigyel a környezetére is, illetve az ösvény kanyargására.

Draco gyanakodva követi Zetemet egészen addig, amig az meg nem áll, majd hirtelen megvadítja az erdőt, ami meg is támadja őt. Ez egyértelmű csapda, amit hamar felfog, de mégis hagyja magát, így az indák és növények hamar körbeveszik és fogjul is ejtik. Ezek után az idegen személy közelebb jön, aki immáron kiderül, hogy egy elf, de a mondataiból semmi jót nem lehet kivenni, aminek a vándor se örül, de nem szól egy szót se. Az erdőből hamar megérkezik az erősítés még több elf formájába, akik egy dalt énekelnek.
- Érdekes fogattatás. Én azért egy teának jobban örültem volna, mint egy kórusnak.
Hangoztatja el szavait, úgy hogy mindenki jól hallhassa azokat. Miközben hősünk megmondja a magáét, aközben a vendéglátók egyre csak közelebb jönnek, majd egy tőr markolatával kezdik el csapkodni a sisakját. Az első pár ütésnél úgy látszik csak idegesítik, de a következőtől sikerül bevernie a fejét a sisakja egyik szélébe amitől hamar el is ájul. Ez egy jó pont lehet az erdő lakóinak, de mégis szégyenletes inteligencia terén, mivel nem volt annyi eszük, hogy levegyék a sisakját a fejéről.

Egy kis idő múlva felébred és körbenéz. Egy kör alakú épületben ébred, majd végigtapogatja magát, hogy nem-e loptak el tőle valamit, de úgy látszik a kis táskáján kívül semmije se tűnt el. Még a kardját is megtalálja a hátán.
- Ez most mi akart lenni?
Teszi fel a kérdést hangosan a falnak, hátha az is válaszol a kérdésére, majd leül és vár. Várakozása közben erősen elgondolkodik a történteken, de balszerencséjére ez nem nagyon megy neki, hiszen amivel gondolkodhatna, az fáj neki a legjobban jelenleg.
Lehunyja a szemét, és még jobban megerőltetve magát immáron sikeresen elgondolkodik a dolgokon.
Nem tudni mire gondol, hiszen ez az ő területe, de mégis valamennyire nyugodt, hiszen tudja hogy ő nem ártott még ennek az erdőnek, bár össze is van zavarodva a történtek miatt. Megpróbál egyre nyugodtabb lenni, amit nagy levegővételekkel támogat.

* Draco egy ideig gondolkodik, majd úgy dönt, hogy körülnéz és kiutat, vagy valami használható dolgot keres. Hamar körbenéz, majd meg is pillantja az ételt, de nem nyúl hozzá, inkább folytatja a keresést. A következő dolog nem más, mint a szekrény és annak tartalma. egy ruhát pillant, meg ami mondhatni gyönyörű. látszik rajta, hogy ünneplő öltözet. Hamar utánanyúl, de csak a szövetét nézi meg. Miközben csodálkozik az ajtó is megnyílik, majd mikor belép az idegen, ő megfordul és már nyúl is a hátán pihenő kardjáért, de hamar kiderül, hogy azon személy nem ellenség, legalábbis nem úgy viselkedik. Be is mutatkozik, ami még jobban kifejezi barátságos szándékát, sőt még bocsánatot is kér, legalábbis a vándor annak veszi szavait. Végighallgatja a mondatát, majd ő is felszólal.
- Ahogy hallom már ismersz. Szóval ezeket a holmikat nekem helyeztétek ide?- Kérdi meg még utoljára, de az idegen ekkor már távozott. Kis ideig gondolkodni kezd, bár a feje még fáj, de enyhült és úgy dönt, hogy leveszi sisakját. Így is cselekszik, majd miután levette azt, egy nagy levegőt vesz. ~ Így máris jobb!~ Gondolj magában, majd újra a ruhára néz. Gondolkodás közben nem tudja eldönteni hogy ezt miért csinálták, sőt, gyanakvása is megvan még, talán nem is értelmetlenül, hiszen körbecsalták, azután leütötték miközben kántáltak. Valamiért az áldozat szó jut újra az eszébe, amiből nem következtet semmi jóra, de meg akarja tudni, hogy mi folyik itt, sőt közölni is akarja szándékát, miszerint csak át akar kelni ezen az erdőn. Ezen szándékból félve, de átöltözik ebbe a ruházata. Csak ez után veszi észre a táskáját, majd belenyúl és megnézi, hogy minden benne van-e. ~ Nézzük, hogy mindenem megvan-e? Kötszer. Megvan. Víz. Megvan. Az a kevés élelem ami még megmaradt. Megvan. Az értékes szőlőmag amit még az egyik erdőben találtam. Megvan. És végül a kevés pénz, ami még nálam van. Úgy látszik semmit se loptak el.~
Gondolja elégedetten ismét magában. A kardot a székhez támasztja a páncéljával együtt, majd megindul az ajtó fele és kinyitja azt.

Mikor kilép az ajtón látja, hogy már várnak rá. Az egyik Elf, pontosabban az aki az előbb belépett, már kint várja ekkor, majd bólint egyet és megindul lefelé. Természetesen Draco is követi őt. A járat igen kanyargósnak tűnik a vándor számára, hiszen egy nagy toronyban menetelnek lefelé, de hamar kiérnek belőle és ekkor megszemlélheti annak külsejét. A belseje is igen megviseltnek tűnik. Nem sokáig mereszti a szemét eme csodára, hiszen még nem látja, hogy a semmiben lebeg az egész, de hamar megindul ismét és utoljára visszanéz. Megpillantja a szakadékot, és hamar elámul ezen a csodán. Egy kis ideig még meredt szemekkel nézi, majd folytatja az útját az ismeretlenben. Nem tudja milyen erdő ez, de roppant furának tartja. Egy nagy menetre figyel fel Draco, ami tele van fáklyás személyekkel. Ekkor érti csak meg, hogy miért kapta ő is azt a fáklyát, majd a vezető int egyet, hogy csöndben kövesse.

Egy érdekes helyre érkeznek a csoporttal. ~ Valószínűleg itt fogják az ünnepüket megtartatni.~ Gondolja magában az idegen. Az ünnepség hamar lezajlik, ahol csak tárgyakat égetnek, majd megkezdődik a vigadalom, de Draco nem tart velük az ünnepben, mivel Kansare ismét int, hogy kövesse. Egy kis fakalyibához érnek, ami igen rossz állapotban van. Legalábbis az idegen úgy nézi, majd a kísérő jelzi, hogy oda nem követheti, így hát a vándor kopog, majd belép, de nem tudja mire várhat ott bent.

// Bocsánat a késésért.//

Draco bekopog, majd be is lép az ajtón, ahol már egy a számára ismerős alak várja. ez a személy nem más, mint akit az ünnepségen látott. Örömmel fogadja az idegent, sőt még hellyel is kínálja, majd belekezd a mondandójába, amit a vendég csöndben hallgat végig, eközben a szemébe néz. Nézése igen félelmetes, de látni benne valamit. Ez a valami nem más mint a halál. Miután az elf elmondja amit akar körbenéz, majd pödörni kezdi a haját, eközben Draco is körbenéz, majd komoly fejjel néz ismét rá az illetőre.
- Nem akarok semmit sem kérdezni, hiszen tudom, hogy felesleges lenne, így hát egy kéréssel fordulok hozzád. Amint láthatod én egy vándor vagyok. Egyetlen célom a biztonságos átkelés lenne, és ebben szeretném jóváhagyásodat kérni. Nem érdekel a fogattatásotok, nem érdekel az életetek, csak annyit szeretnék, hogy átkeljek ezen az erdőn.- Mondja igen komolyan és nyugodtan a vele szemben ülő agancsos szerzetnek. Tekintete félelmetes komolyságot mutat. Igen röviden fogalmazza meg mondatát, de egyben határozottan is mondja ki azt. Arcán nem látszik, de érdeklődve várja a választ. Nagy nyugalommal kölykön rá az asztalra, eközben továbbra is a választ várja, hogy megérintse a fülét.

Draco csendben hallgatja végig az Elf mondatát. A halál szón elmosolyodik.
- És mi lenne az a feladat?-
Kérdezi érdeklődve, eközben az ablakban álló druida hátát nézi. Az arcán lévő mosoly gonoszságot sugároz. Ha a druida ránézne, akkor elmebetegségre utaló őrültséget látna rajta, de ez nem tart sokáig. Lehunyja a szemét, és az illatokkal, szagokkal próbálja lefoglalni magát. Hamar eltűnik a gonosz vigyor és újra a bús, de komoly tekintet veszi át a szerepet.
Végighallgatja a Druida mondatát, majd bólint egyet ezzel jelezve, hogy elfogadja a küldetést, legyen az akármi.
- Elfogadom, de szeretném a sajátos öltözetemben végrehajtani ezt.-
Teszi fel feltételnek, majd felkel és az ajtóhoz sétál. Az ajtó előtt viszont megáll. Fél fejjel visszafordul. A szemeit a haja eltakarja. Megvárja az utolsó mondatokat, majd megmarkolja a kilincset, elköszön, és kilép a természetbe.