Elaveor temetője

Kidőlt vaskapu, letört kőlapok, omladozó kripták. A folyótól délre található ez a temető, mélyen bent a ködös erdőrész szívében. Valaha itt csaptak össze elfek és orkok, hogy aztán békét kötve saját bajtársaikat, volt ellenségeiket temessék el ide, a csata helyszínére. A temető neve Elaveor lett, az elf fővezér után, akit ork orvgyilkosok öltek meg a békekötés előtti napon.

Negyvenkét évvel ezelőtt egy ghoul telepedett meg itt, majd az egész temetőt befertőzte. Ocsmány társaival együtt népesítette be a temetőt, mígnem a folyó északi oldaláról egy csapat vándorló mágus vállalva a veszélyt, kiírtották mindet. Ők maguk sok sebből vérezve feküdtek a máglyára, hogy belőlük ne váljon ghoul, ne legyenek lélek nélküli szörnyetegek.

Mára a temető csendes, kihalt és kopár... semmi jele annak, hogy élne itt valami természetfeletti dolog... de a Csontrengeteg mindig tartogat meglepetéseket...

*Egy magas női alak sejlik fel a temető közelében a fák között. Szűk testhez tapadó bőrnadrágot visel, hozzá egy szintén testéhez tapadó fekete mély kivágású fölsőt, ami kicsit fűzőszerű. Minderre egy vékony, könnyű anyagból készült földig érő köpenyt vetett, ami eltakarja derekára csatolt késeit és karjára erősített rejtett pengéjét. Vékony talpú csizmájával halkan lépdel a puha füvön, végül óvatosan kihajtja a temető kapuját és belép. Rég elfeledett személyek leomlott sírjai között sétál, akiknek már a neve is elmosódott a sírkövön. Szomorú látvány, de a zöld hajú lányt nem indítja meg túlságosan. Elsétál egy nagy kriptához, megáll előtte és felnéz az egykor díszes építményre. Lép még néhányat, majd egy megfelelő követ kiválasztva helyet foglal és csak figyel.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

A temetőben néma csend honol, csupán Lydia töri meg egy kicsit, de ilyenkor még a halk lépés is visszhangzónak hathat. Még madarakat, vagy más állatokat sem lehet hallani a környéken, bár ennek az okát senki sem tudja biztosra, maximum tippelgethetnek. Érdekes egy hely ez, csak pár érdeklőt vonz ide, hogy a névtelen sírokat megnézzék, senki sem tudhatja kifélék haltak meg itt. Az idő szépen telik, a nap már csak félig látszódik, másik felét a fák, távolabbi hegyek takarják. A csendet egy hang töri meg, Lydia mögül hallatszódik fel.
-Szép estét, hölgyem. - A hang kissé rekedtes, már-már szaggatva mondja a szótagokat. Amennyiben Lydia megfordul, egy idős férfit vehet észre, aki nagyban mosolyog a lány felé. - Csak nem a mesék vonzották Önt is ide, egy olyan helyre, ahol a holtakon kívül csak ritkán fordulnak meg? - Teszi fel a kérdést, miközben nagy nehézségek árán helyet foglal az egyik alacsonyabb kövön, s a válaszra vár.

*Nézelődik még egy ideig csendben, ám hirtelen valami hang szólal meg mögötte. Megijed, összerezzen, de gyorsan összeszedi magát és megfordul. Egy idős férfi lát maga előtt, kis mosoly jelenik meg arcán.*
- Jó estét! *Köszön vissza. A kérdés hallatán nagyobb mosoly jelenik meg arcán és lassan bólint.* - Mondhatjuk így is. Sok érdekes, félelmetes történetet lehet hallani e helyről. Egyszer már jártam itt, de csak röviden. *Mondja, majd visszafordul és újra helyet foglal az öregember felé tekintve.* - Nem hallottam, hogy van itt rajtam kívül valaki. *Jegyzi meg. Kicsit sok idő kellett neki, míg gyanús lett, hogy ebben a néma csendben hogy nem hallotta meg a férfi közeledtét, illetve hogy nem tűnt fel, hogy itt van, ha még Lydia előtt érkezett.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

-Hát, nem hallhatunk mindig mindent, nem de? - Mosolyog továbbra is, már-már kicsit talán túlzott is az a mosoly, amit Lydiara engedett. Kicsit hátrébb dől, lehunyja szemeit egy pillanatra, majd ismét kinyitja. Szemeiben nem látszódik semmi, sem a vidámság, sem rosszkedv, mintha üres lenne a szeme, pedig láthatóan él, itt ül, s beszélgetést próbál folytatni a nővel.
-És mondja csak, mivel foglalkoznak manapság a fiatalok? Kegyed például hogyan él meg? Nem olyannak tűnik, aki letelepedne s egy férfival leélné az életét, ellenben mit csinál ez ellen, hogy ne unatkozzon annyira?

*Mindig alaposan megfigyeli a körülötte levő embereket, ritkán mulasztja el. Most is dühös magára, hogy hagyta magát megijeszteni, illetve, hogy nem tartotta elsőre furcsának a némaságból felbukkanó emberi(? ) hangot. Bólint a férfi kérdésére, aztán a további kérdezősködés előtt kis időt hagy magának. Nem tetszik neki, hogy ennyit kérdez és az se, ahogy rámosolyog az öreg. Végül vállat von.*
- Ezt meg azt. Utazás, alkalmi munkák. Ami épp lehet. Valamiből pénzt kell keresni, és azt el kell költeni utazásra. *Mondja, természetesen kitérve a válasz alól. Az igazat semmi pénzért nem mondaná meg. És jobb óvatosnak lenni, hisz fogalma sincs, hogy ki lehet ez a férfi. Nem szeret amúgy se túl nyílt lenni. Ilyen helyen meg végképp vigyázni kell. Látott ő már sokmindent fiatal kora ellenére.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

-Ohh, alkalmi munkák? Érdekesen hangzik. Milyen típusú alkalmi munkákat vállal fel? Esetleg nekem is tudna valamiben segíteni. - Kérdezősködik tovább látszólag mindenféle gyanú-gondolat nélkül, hogy a nő nem bízik meg benne. Az öreg szemével csak Lydia szemébe néz. Mintha nem is érdekelné, hogy Lydia mit csinál mással, olyan szabadnak látszik, hogy egyetlen röpke mozdulattal le lehetne szúrni, ám mintha Ő megbízna a nőben.

*Még mindig furcsa számára a férfi, ezért hosszan figyeli, mielőtt válaszolna. Végül lassan megszólal.* - Sokmindent, amire éppen megkérnek. Bizonyos határokon belül. Nem viszem vásárra a bőröm. *Jegyzi meg röviden, majd miután a férfi megkérdezi, hogy segítene-e neki, felvonja a szemöldökét.*
- Hát az attól függ, hogy miben kéne segíteni. Lehet, hogy tudok. *Szándékosan nem vágja rá, hogy igen, botorság is lenne. Hisz akármi butaságba belekeveredhet, aminek nem lenne jó vége. Látja a férfin, hogy könnyedén végezhetne vele, hisz mintha semmi se védené, nem foglalkozna azzal, hogy egy ilyen helyen megtámadhatja valami. Kicsit ezt is furcsállja Lydia. Nem tud ilyen könnyen megbízni az embereknek, de mintha a férfi szemében bizalom csillanna. Talán kicsit túl bizalmatlan a lány, de lehet, hogy pont emiatt van még életben.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

Az öreg idegen csak bólogat ahogy hallgatja a választ Lydiától, s láthatólag hamar feldolgozza azt, mivel egész gyors válasz érkezik tőle. - Ó, szóval kerüli a problémásabb dolgokat? Meg is tudom érteni egy ilyen fiatal leányzótól. - Mosolyog még egyet, szemét becsukva, majd mikor kinyitja azt, még mindig mosolyogva, szeme teljesen megváltozott. Egy fény csillog szemében, de nem az a kellemes, baráti, bizalommal-teli csillogás az, ami eddig volt. Szinte árad a gonoszság felőle. Lydia alig ha pislant egyet, az öreg már talpon van, s láthatólag változásnak indult. Karja duzzadni kezdtek, miközben lábai nyúlni. Ruhája nem bírva a feszülést, fokozatosan szakadásnak indult, bőrszíne pedig erős változásba indult: elsőként teljesen szürkébe átmenve, majd kis vöröses árnyalatot nyerve magának. Mikor újra szóra emeli száját, hangja jóval mélyebb, már szinte emberfelettien hangzik ahogy beszél, mintha valahonnan visszhangozna enyhén amit mond, pedig a terep egyáltalán nem olyan, hogy bármi is többszörösen hallatszódjon.
-Ez esetben segíthetnél a táplálkozásomban! - Nevet fel, majd kezével egy hatalmasat suhint Lydia felé, aki csak ekkor veheti észre, hogy immáron keze is megváltozott: hüvelyujja mintha eltűnt volna, a többiből pedig nagy fekete karmok lettek.

*Bólint kicsit, majd kíváncsian várja, hogy mit akarhat tőle az öreg. Igazán nem számít semmi kellemetlenre, most az egyszer nem. Ritkán naív, és sajnos ez a pillanat éppen azok közé tartozik. A gonosz tekinteten meglepődik, sőt mondhatni megijed kissé, ezért hirtelen felugrik a kőről, amin eddig ült. Reflexszerűen előrántja egyik tőrét, felemeli jobb karját, másik karját viszont takarja a köpeny ujja, ezért nem lehet látni a rejtett pengét.*
- Mi a....! *Röviden káromkodik, közben szemei kissé elkerekednek. Most tényleg megijed, vajon mihez fog kezdeni? Még fegyverei sincsenek nála rendesen. Figyeli, ahogy minden porcikája átváltozik az öregnek, és már egy szörny magaslik előtte. Nem elég, hogy biztosan sokkal erősebb nála, de még sokkal magasabb is. A suhintást megpróbálja egy gyors hátrarugaszkodással elkerülni. Reflexei elég jók, de nem lehet tudni, hogy egy démonhoz viszonyítva mennyire gyors. Nincs értelme maradni és küzdeni, hisz szinte biztos, hogy ő veszítene. Inkább a leggyorsabb módon megpróbál meglépni innen. Kiskorában sokat tornászott, ezért könnyedén tud ugrálni kőről kőre, talán ezzel gyorsabb, mintha csak futna. A temető kijáratát célozza meg a lehető legegyenesebben. De sajnos lovát távol hagyta, lehet hogy nem éri el mielőtt a démon elkapná..*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

Lydia sikeresen megmenekül az ütés elől, ám nincs sok ideje a menekülésre. Eleinte a démon is utánaugrik, suhint még egyet, de Lydia még a találat előtt tovább ugrik, minden bizonnyal a gyermekkori gyakorlások megtették a hatását. A túlvilági lény fokozatosan lemarad, s nemsokára már csak az üvöltését hallja Lydia, ám még bőven a temetőn belül van. Előtte a sírnál a föld szinte robban egyet, ahogy egy kar tör fel a sírból, egészen a kijáratig, de még előtte is. Lassú, szagatott mozgással másznak ki a csontvázak a földből, legtöbbnél egy-egy kard is található. Még elég szétszórtan vannak, ám mindegyik egy adott pont felé indul meg: Lydia irányába. A kijáratot immár elállják, de a démon láthatóan lemaradt.

*Kell neki egy kis szerencse is. Még jó, hogy el tud ugrani a démon elől. Fejvadászként szükséges a rendszeres edzés, úgy tűnik ez meg is tette hatását, hisz a démon lemaradt. Viszont ezután talán azt lehet mondani, hogy még rosszabb következik. Csontvázkezek kezdenek kinyúlni a sírokból. Oly hirtelen történik mindez, hogy az egyikben el is botlik és elesik. Kezéből kiejti tőrét. Mindez hatalmas hiba, hisz lehet, hogy pont ekkor támadják meg és neki már vége is. Nagyon gyorsan felpattan és máris magához veszi tőrét. Látja, hogy már nincs értelme a további futásnak. Vagy mégis?? Egy nagyon idióta ötlet jut eszébe, ami lehet, hogy nem is megvalósítható. Lehet, hogy pont ezzel a marhasággal hagyja ott a fogát a mai nap folyamán, de talán jobb, mintha megpróbálna küzdeni a sok csontvázzal. Gyorsan felugrik az egyik sírkőre, elhajítja a tőrét az egyik csontváz felé, aminek köszönhetően remélhetőleg elvonja a figyelmét. És ugyanebben a pillanatban előrelendül és megpróbál a csontváz kulcscsontjára vagy koponyájára ráugrani és így tovább. Hátha ezzel sikerül valamit kezdeni, hisz a harc végképp reménytelen. Megpróbál a kijárat felé ugrálni, bár érzi, hogy helyzete meglehetősen nevetséges, főleg ha ezt valaki kívülről figyeli.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

Lydia ötlete talán nem is olyan rossz, hiszen ahogy eldobja a tőrt, a csontvázt eltalálja vele, s ettől az megrendül, de állva marad. Ahogy Lydia ráérkezik megint erősen meginog, egyik keze le is szakad, de megmarad, s Lydia tovább ugorhat. A következő csontváz már észre sem venné, hogy valaki érkezik felé, így könnyedén ráugrik, ám ez sem jelent túl biztos talajt. Ugrálgathat tovább s tovább, ám az út háromnegyedtáján az egyik csontváz túl ingaagnak bizonyul, s mikor Lydia ráugrik, az azon nyomban össze is esik, s Lydia úgy esik a földre, mintha a csontváz ott sem lett volna.

*Elsőre úgy tűnik mintha jónak tűnne az ötlete. Sikerül haladni a csontvázakon, bár nem épp épeszű dolog ezt csinálni. Kezd éppen megörülni, hogy kijut a temetőből, rövid időre a démonról meg is feledkezik teljesen. Ám ekkor jön a puffanás, mintha semmi nem lenne alatta, úgy roppan össze a csontváz. Lydia nem számított erre, ezért jó nagyot esik és meghúzza a bokáját. A fájdalomtól nem tud azonnal felugrani, de tudja, hogy elég nagy veszélyben van, ezért megpróbál sietve felkelni a földről. Viszont látva, hogy a csontvázak ily gyorsan esnek darabokra, felbátorodik és az jut eszébe, mi lenne ha mégis megpróbálná lerúgni őket. Tőrével sokat nem tud kezdeni, ezért úgy határoz, hogy pusztakézzel és rúgásokkal áttöri az utat a kapuig. Csak azzal a lábával tud rúgni, ami megsérült, hisz arra nem tud ráállni. Megpróbálja lerúgni az előtte állót, sőt az is lehet, hogy eltalálja a mellette állót. Következőt már ököllel próbálja ütni. De közben hátrapillant, mert eszébe jut, hogy nemrég még egy démon üldözte. Vajon merre lehet? Kezd kissé félni attól, hogy vajon mikor bukkan elő és tépi őt darabokra.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

Az összeesés után bőven van ideje felállni, mivel a csontvázak elég lassúak, a démonnak egyelőre pedig nyoma sincs. Az ütésektől, rúgásoktól az ellenfelei hamar összeesnek, néhol viszont marad egy-két mozgó kar, láb vagy egyéb testrész, ám ezek így már ártalmatlannak tűnnek. A csontvázak nem is jelentenek kihívást, mivel nem elég gyorsak, hogy a fegyverükkel lecsapjanak Lydiára.
Szépen halad a kijárat felé, már csak pár csontváz állja útját, mikor a bejárat fellángol, s szépen a kerítés egy kis része is lángra kap. A lángokon a démon sétál át, immáron teljes alakjában. Fején egy pár szarv kunkorodik fölfelé, karmai még pár centit nőttek, s bőre immár szinte olyan vörös, mint a vér. Lassan indul meg a nő felé, mivel a kiutat lezárta, nem aggódik, hogy megszökne immár.

*Sikeresen halad előre a csontvázakat szétütve. Nem zavarják a mozgó testrészek, hisz tudja, hogy azok ártalmatlanok. Viszont nem mulasztja el, hogy egyiknek felvegye a kardját, ami eléggé élesnek tűnik. Jobb, ha van nála valami ilyen fegyver is, mert ha újra feltűnne a démon vagy bármi más hasonló, akkor könnyebben tudna küzdeni ellene. Már épp kijutna, de megint lecsap rá a szerencsétlenség. Megjelenik a démon és nem tud kijutni. Lángokba borul a kapu, ami ellen semmit se tud tenni. Megáll a démon előtt, közben még mögötte vannak a csontvázak, amiket nem tudott szétverni. Patthelyzetbe jutott. Esetleg... Figyelemelterelésben nem túl jó. Mármint beszélgetéssel, de most talán ez az egyetlen módszer.*
- Mit akarsz tőlem? Mit tehetnék én érted? Egyszerűen csak vacsorát akarsz, vagy van valami célod ezzel az üldözéssel? Csak fenevadként lecsapsz mindenkire? *Próbál beszéd közben valami kiutat keresni. Talán ezzel eltereli a démon figyelmét. Tesz néhány lépést oldalra, bár nem biztos, hogy tényleg lesz bárhol is kiút.*

Hozzászólások száma : 65 Join date : 2010. Mar. 30.

A démon nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miért kezdeményezhet beszélgetést az ellenfele, ezért egyszerűen válaszol is. -Ugyan, csak vacsoraként gyenge emberként nem érnél ennyit. A véred kell, hogy a társaim áthozhassam a démoni síkról! Akkor pedig behódítjuk ezt a világot! - Nevet fel, közben a csontvázak egyre közelebb érnek, ám hirtelen egy erős fény töri meg az éj sötétjét. Egy felülről érkező, talán még napnál is erősebb fény, mely Lydiát is elvakítja egy pillanatra, ám a démonnak erejét veszi egy kis időre: a csontvázat darabjaikra esnek, a láng pedig kihuny a kapuban. A démon összeesik egy kicsit, ám láthatóan hamar fel fog kelni, nincs sok ideje Lydiának cselekedni.

*Meghallgatja a választ és épp mondani akarna valamit, ám erre már nincs lehetősége, mert elvakítja a hirtelen támadó nagyon erős fény. Mire kinyitja a szemeit, már nincsenek körülötte a csontvázak, a démon pedig a földre esve legyengülten hever. Ám azt is lehet látni, hogy nem sokáig lesz ez így. Jobb ha minél előbb elmenekül. Szedi magát jó gyorsan és elkezd rohanni a már nem lángoló kapun keresztül a lovához. Felpattan a fekete ménre és azonnal sebesen elvágtat a temetőtől. Nem félelemből, inkább ésszerűségből. Nem akar senkinek és semminek a tápláléka menni. Útközben van végre ideje gondolkozni azon, ami történt és amit a démon mondott. Társai áthozni?? Leigázni a világot? Nem hangzik túl jól, jobb lenne elővigyázatosabbnak lenni és végre valamit megtudni a céhben. Lovaglás közben még maga se tudja, hogy merre tart. A lényeg, hogy sikerült elmenekülnie.*

» Senkik temetője