Ahvem barlangjai

Ez a kis barlangrendszer egy, a Misanar határához közeli helyen terül el. Régen ércbánya volt, de több része beomlott, így az emberek elhagyták és így lett belőle barlangrenszer. A járatokat lezárták Arnos katonái, egy darabig őrizték is, de aztán elmentek és többet vissza se jöttek. Így telepedett meg benne Ahvem, egy önmagát és a természetet is elárult druida.
Kívülről nem látszik, hogy milyen rémségek lehetnek a barlangban. Egy kötélen kell leereszkedni, ahol az ember a barlang előcsarnokában találhatja magát, onnan pedig járatok vezetnek mindenfele. Többsége deszkákkal és láncokkal van lezárva, de azok már korhadoznak és rozsdállnak is. A járatok olyan helyekre vezetnek, amiket emberfia a bezárás óta még nem derített fel, ezért nem tudni, hogy milyen rémségek várnak az emberre... Orkok, nagyra nőtt férgek esetleg maga Ahvem? Derítsd ki...

*Karcsú lányalak téved a barlang irányába. Rikító zöld haja már távolról nagy feltűnést kelt, bár jobb lenne eltűntetni, hisz ki tudja, mi leselkedhet itt rá. Most mégse érdekli, biztonságban érzi magát. Fekete földig érő köpenye takarja övére erősített tőreit és a jobb karján levő rejtett pengét. Vékony bőrből készült cipői miatt nesztelenül lépkedhet a köveken. Már itt él egy jó ideje, mégse látogatta meg soha a barlangot. Kellett volna tanulnia a néhány nappal ezelőtt történt szerencsétlen eseményből, mégis újra útra kelt. Ám most más fegyver is van nála, nem csupán annyi, mint a temetőben, bár azt ritkán használja. Odalépked a barlang bejáratához, óvatosan a széléhez megy és lenéz a mélybe. Felpillant a kötélre, ami levezet a barlang belsejébe. Vajon mi történik, ha a kötelet valaki elvágja? Van-e más kijárata a barlangnak, vagy örökre benn ragadt a szerencsétlen, aki leereszkedett előtte? Ilyen gondolatok cikáznak át fején, miközben a lyuk szélén állva tekinget lefelé.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

Magányos sötét elfként az utakat járni sem volt olyan könnyű. Ráadásul meg a fejvadászként akiket mindenhol utálna. Vagy is csak a mi fajtánkat de hát kit érdekel ha a bolt jól megy akkor boldog az ember. Ráadásul meg könnyen meg tudom védeni magamat mint tapasztalt fejvadász. A fekete köpeny jól elrejtette az összes fegyvert amit magamon hordtam. A kardom a rövid karom ami már inkább törnek volt nevezhető. A dobókéseket a ruháim pontjain na és persze a fejvadászok legfőbb kelléke a rejtett penge. A hosszú bőrcsizmák jók voltak a lopakodásra meg persze könnyű felszerelés elengedhetetlen mind az akrobatikához mind a harchoz. A ló amivel érkeztem már igen fáradt volt így hát megálltam megpihenni. Nem is kellet megkötni hiszen csak egy füttyszóra rohant hozzám. Nos addig ameddig a ló pihent elhatároztam hogy megnézem magamnak ezt a helyet. Ahogy egy kicsit feljebb másztam nesztelenül a sziklákon megláttam ahogyan egy nő lefelé bámul egy lyukba. Hát jó lesz egy kis kikapcsolódás is. Odalopakodtam egészen nesztelenül majd csak a háta mögé kerülve a kezemet a vállára tettem. Miközben a másik kezemet ott hagytam hátha valamivel próbálkozik ami nem lenne jó a számomra.
-Minek nézi ezt a lyukat hölgyem a végén még beleeshet és nem hinném hogy van innen kiút ezen kívül.

*Kicsit gondolataiba merülve szemléli a lyukat, de érzékei élesek mindig, nem hagyhatja, hogy valaki csakúgy a háta mögé lopakodjon. Nem hallja konkrétan, hogy jön valaki, viszont azt érzi, hogy nincs egyedül. Amikor hirtelen megérinti egy kéz a vállát a pillanat töredéke alatt megfordul, készen arra, hogy támadjon, ha szükséges. Ám mint látja, ezt most el lehet kerülni. Magának se vallja be nagyon, de örül. Legalábbis egyelőre megnyugodott, hogy nem szükséges harcba keverednie, valahogy most nincs hozzá kedve. Kis mosoly jelenik meg majd arrébb lép, hisz még mindig elég közel van a lyuk bejáratához.*
- Kíváncsi vagyok, mi lehet odalent. A beeséstől meg igazán nem kell féltenie, hacsak nem téved erre valami hatalmas démon vagy nem söpör végig a környéken egy óriási forgószél, ami teljes erőből bele tudna lökni. *Mindezt mosolyogva mondja, de tényleg komolyan gondolja. Amennyire törékenynek néz ki, senki nem gondolná, hogy éppen annyira szívós.* - Talán még lehet kiút valahol a barlangból. Nem hinném, hogy csupán ez az egy lenne. *Jegyzi meg most már kissé elgondolkozva, közben lép még néhányat, míg elér egy kisebb sziklát, amire kényelmesen leülhet. Keresztbe teszi a lábát és tetőtől talpig végigméri a férfit. Végül újra kellemes mosoly jelenik meg arcán és megszólal.*
- Amúgy a nevem Elenora! *Mutatkozik be megszokott álnevén. Amíg nem tudja, kivel áll szemben, nem szokta felfedni kilétét.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

~Hmm meglepő gyorsaság majdnem olyan gyors mint egy...
Nem fejeztem be a gondolatmenetem hiszen tudtam mire gondoltam. Megfontoltságra vallott hogy nem támadott rám. Vagy csak egyszerűen nem mérte fel kellőképpen hogy bennem mekkora veszély rejtőzik. De ahogy a reakcióból éreztem ő is veszélyes lehet. Közben csak néztem ahogy leült a sziklára hiszen egy fejvadásznak mindig ébernek kell lennie.
-Hát mi lehet odalent? Sötétség de abból nagyon sok. Ja meg még szikla hogy ki ne felejtsem. De miért vagy kíváncsi rá?
Mondtam neki hiszen mi lehet odalent. Hát bármi de az én alternatíváimból biztos hogy mindkettő. Hiszen akár egy démon bármilyen szörnyeteg. A barlangok titokzatosak és azért szeretik feltárni őket mert az emberek nem szeretik a titkokat és a megválaszolatlan kérdéseket.
-Hát lehet hogy van másik kiút de mi arról még nem tudunk. Lehet hogy valaki tud róla de én nem akarom az ő felkutatásával tölteni az időmet. A munka valahogy jobban lefoglal.
Mondtam mosolyogva a dolgon hiszen imádtam csinálni azt amit csinálok. Hiába volt az a munka véres én akkor is szerettem. Megtudhattam hogy a egyesek meddig képesek elmenni azért hogy leszámoljanak az ellenfeleikkel.
-Én pedig Fenris. Nagyon örvendek Elenora. Nos mindössze azt tervezted hogy egész este itt állsz majd és a lyukat nézegeted?

*Kicsit összevonja a szemöldökét a tegeződés hallatán. Nem szereti ezt a közvetlenséget elsőre, de ha már a másik ilyen ám legyen! Ő is tegezni fogja.*
- Sziklák és sötétség.... Hát erre nem gondoltam volna. *Mondja kissé gúnyosan, de végülis összeszedi magát, hisz most nem akar ellenségesen viselkedni.* - Szörnyek, fura lények, emberek, akármi. Sokminden. Nem csak szikla és sötét. A sötétben mindig rejtezik valami. *Jegyzi meg, majd vállat von.* - De hát nem most fogom kideríteni, hogy mi is az. És a kíváncsiságra nincs mindig magyarázat. Érdekel és kész. Az ismeretlen sok ember számára érdekes és akarja tudni, hogy mit rejt. Persze van amikor jobb elkerülni.... *Teszi hozzá az utolsó mondatot kicsit halkabban. Maga elé mered egy pillanatra, csak ekkor lehet látni rajta, hogy mennyire fiatal. Nőies alakja elrejti korát, ám még csak 20 körül jár. Felkapja a fejét és kissé oldalra billenti.*
- Mit dolgozol? *Kérdezi gyermeki kíváncsisággal. Néha oly könnyen el tudja játszani az ártatlan kislányt, máskor meg amikor épp szükség lenne rá, nem sikerül. A férfi kérdésére vállat von, majd körülnéz.*
- Mert mi lenne a megfelelő hely? Felőlem felkereshetünk egy fogadót, vagy akár valami más helyet is. Mára nincs több dolgom. *Jegyzi meg, arra gondolva, hogy a mai munkája meglehetősen rövid volt, így több ideje van kikapcsolódni.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

-Na ugye hogy nem néha még én is elámulok azon hogy tudok ilyen okosságokat mondani elf létemre.
Mondtam magamon nevetve hiszen a jól érezhető szarkazmus is nyilván jelezte a lánynak hogy nem gondoltam komolyan amit mondok.
-Persze hogy akármi lehet odalent. De ha jól gondolom nem volt még aki feljött volna onnan és elmondja nekünk. De ahogy mondtad egyes dolgokat jobb ha nem bolygat az ember. Általában a sötét barlangok egy része is ezek közé tartozik. Valahogy sejtettem hogy nem most akarod felderíteni és megtudni mi van odalent. De ha szerencsénk van akkor ez is csak egy barlang ami köré az emberek csak néhány idióta mondát szőttek és elterjedtek és ezért nem megy le oda senki.
Mondtam neki miközben a mondandóm elején levettem a csuklyámat ami majdnem az egész arcomat eltakarta. Ahogy hátrahúztam a lány elé tárult az igazi arcom. A fekete bőr ami az éjszakában nem volt nagyon kivehető. A hegyes fülek a vörös szem és a fehér haj. Ami már tudtára is adhatta hogy sötét elf vagyok.
-Hogy mit is dolgozok? Egy hentes üzletnek vagyok a vadásza itt a közelbe. NA és veled mi a helyzet? Neked van valami munkád?
Szegeztem neki a kérdést miközben a következő mondatán gondolkodtam hiszen egy kicsit vicces lenne a sziklák közt aludni de már nem először csinálnám.
-Nekem mindegy. Hozzászoktam már hogy a szabad ég alatt alszok. Vagy ha el akarsz menni egy fogadóba akkor mehetünk a lovammal is.

*Bólint egy kicsit, majd sóhajt. Az emberi hülyeség néha elég nagy teher azoknak, akik nem hülyék. Munkája sokszor alaptalan, de kénytelen végrehajtani. Ezen gondolkozik, mikor hirtelen észbe kap, hogy nem egyedül van, nem kéne ennyire elmerülnie saját gondolataiba.*
-Valójában minden mondának van valami valóságalapja. Nem csak a semmiből szövődnek. Lehet, hogy elrugaszkodnak a valóságtól és kis árnyékokból születnek hatalmas sötét szörnyek, de akkor se szabad sose elfelejteni, hogy mindennek van valami köze a valósághoz.
*Végre az arcát is alaposan megfigyelheti, miután lekerül róla a csuklya. Nem lepődik meg, látott már életében sötét elfet. Kis mosoly jelenik meg arcán a válasz hallatán. Sose tudja, hová tegye az embereket, akikkel találkozik. Sose hisz senkinek igazán, így azt se, hogy az elf vadász. Az lehet, hogy vadász, de nem biztos, hogy csupán a hentesbolté.*
- Nekem csak alkalmi munkáim vannak. Ez meg az, amit épp találok. *Válaszol mosolyogva, majd egy könnyed mozdulattal talpra ugrik.*
- Hát akkor irány a legközelebbi fogadó és egy kupa finom bor! *Jelenti ki már-már vigyorogva, majd hozzáteszi.* - Köszi, nekem is itt a lovam valahol. *Mondja, majd füttyent egy jó hangosat, mire a fekete mén elővágtat a környező fák közül. Lydia könnyedén felugrik a hátára és előre indul.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

-Lehet de az emberek gyakran keverik össze az ilyen kitalációkat a legendákkal. Van aki szinte már csak ezekben él. Én megtanultam nem hallgatni rá és figyelmen kívül hagyni őket. Lehet hogy van igazságalapja de nagyon felfújják általában a dolgot.
*Mondtam miközben én belegondoltam hogy hányszor is hallgattam már az ilyen hülyeségekre életemben. Mondjuk soha mert nekünk nem lehet az ilyesmire alapozni. Nem a legjobb hogyha az ember elhiszi az ilyen mendemondákat mint ezek. Hiszen lehet hogy van aki szereti és elhiszi az ilyesmit. Ez bizonyítja talán az hogy az összes monda tovább él és nem szakadnak meg. Éppen ellenkezőleg még van aki hozzá is tesz ezt azt.*
-Alkalmi munkák? Nyilván nincs benne semmi érdekes. De általában egy munkát nem kötelező élvezni.
Mondtam bár én pont az ellenkezője vagyok. Az emberek közül van aki szereti és van aki nem. Én az előbbiek közé tartoztam. Bár az ő esetében az alkalmi munkák sem főleg a megszokottat jelentették. Majd ahogy meghallottam az új úti célunkat én is füttyentettem egyet amire az én lovam is előjött vágtatva és csak oldalról felugrottam rá.
-Igen talán jobb lesz ott tölteni az éjjelt.
*Mondtam miközben nem volt nehéz beérni őt és közben felvettem az ő lova tempóját.*
-Nos abban a fogadóban szükségem lesz erre ha nem bánod mert volt ott egy kisebb eset ami miatt nem lenne szerencsés ha ott látnának így.
*Mondtam neki miután felvettem a csuklyámat újra hogy ne lássák az arcomat hiszen már ők tudják hogy ki és mi vagyok.*
-De remélem elfelejtették már a dolgot.