Fogadó a Kifeszített Vitorlához

A Kifeszített Vitorlához címzett fogadó a Kikötői ötöd egyetlen olyan fogadója, amely eléggé módos és tiszta ahhoz, hogy tisztek szálljanak meg benne. Itt csakis a vagyonosabb hajós kereskedők, a Hadiflotta és a Kalózvadászok tisztjei lelhetőek fel, vagy azok, akiknek van elég pénzük megfizetni az átlag feletti szobák árát. Az utazó belépve azonnal egy gyönyörű helyiségben találhatja magát: Oszlopnak kifaragott tartógerendák, nagy asztalok, körülöttük szépen kimunkált székekkel; leghátul a pult, mögötte az itteni üzletvezető aki valamikor a Tartományi Hadiflotta kötelékeiben szolgált. Kétoldalt vezet fel egy-egy lépcső az emeletre, ahol a szobák vannak. Mindegyik szoba ugyanúgy néz ki: Egy kényelmes ágy, egy éjjeliszekrény, egy kandalló és egy kis asztalka székkel együtt. A szobák ablakai a tengerpartra néznek. Az egész fogadóban érződik a tengerészeti hatás: mindenhol hajókról és a tengerről készült festmények lógnak a falról, néhol pedig ezt megtöri egy-egy fából készült hajómakett.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darin érkezik a fogadóhoz, oldalán az exkalóz nővel, aki eddig dumált neki. Csak papol, csak papol... Darin alig bírja megfékezni magát, de mégis kimérten válaszol mindenre. -Tudja... a mi életünk nem a féktelen mulatozásról szól. Mivel maga nem a tartomány polgára, ezért honnan is tudhatná, hogy mi megy itt? Felvilágosítom egy kicsit. Nézzen körül majd Erhinnonban. Itt minden, szinte minden visszavezethető a hadászatra. Ez nálunk kultúra. A férfiak katonák, a nők pedig nem akartak azok lenni. Törvény is született erről, de a nép kéri a módosítását már, így talán a nők, akik akarnak azok is beállhatnak sorainkba. Ezt nem tudjuk. De figyeljen jól. Az a pár gramm, nos... személyem szerint nem sokat számít. Harcoltam már nő mellett, aki legalább olyan ügyesen küzdött, mint én. De itt a tartományúr szava dönt és nem az enyém. Ahogy nem is a tábornokoké.
Miből képzeli, hogy én csak a fegyverforgatáshoz értek? Hogy nem tudnám, mi az az élet? Nekem is van magánéletem. Néha, amikor már pihenésre vágyom, lejövök ide a partra és nézem a tengert. De nekem az életem az amit rajtam lát. A páncélom és a fejszém. Az Orkángárda húsz ezredének egyikét vezetem. MAGA az aki nem tudja, hogy milyen érzés, amikor egy teljes ezred menetel a háta mögött, amikor csak a fémcsizmák ütemes dobogását hallja. Amikor rázendítünk az indulóra és az ellenség szívébe rémület költözik páncéljaink láttán. Nem tudja, hogy milyen az, amikor Odrade tábornok felaggatja a rangjelzést a páncélomra és nekem tiszteleg. Ez a carantori élet. Ez egy katonaállam. Nekünk így jó. És higgye el, a mi életünk is legalább félig szabad.
* Fejti ki Darin, hátha okul belőle a nő. Egy kívülálló nem igazán tudhatja, hogy miért jó ez a carantori polgároknak... hát még egy exkalóz.
Belépnek a fogadóba, ahol nyüzsög az élet. A Hadiflotta és a Kalózvadászok tisztjei egy gyűlölködő pillantásra méltatják csak Jasabelt, de nem szólnak hozzá. Ellenben Darint szívélyesen üdvözli mindegyik. Az ezredvezető mindegyiknek visszaköszön, aztán odasétál a pulthoz. -Kirok, adj egy sört, neki pedig amit kér. * A fogadós, aki valaha tengerész volt, azonnal levágja az asztalra a kért italokat, miután kitöltötte.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy a férfi elkezdi a klasszikus "nekünk így jó" szöveget, csak megforgatja a szemét a nő. És az csak papol, és papol, és Jasbel már legszívesebben úgy könyökölné állon a férfit...ha alacsonyabb lenne...sokkal alacsonyabb. Így azonban csak fújtat egyet.*
- Némá... egy konzervbe bújtatott orkaprítóval megáldott plusszgrammosnak is van magánélete? És ezért nem kötik fel?
* Kérdi határozott szarkazmussal. Majd kicsit komolyabbra fordítja a hangsúlyát.*
- Azonban tény, ami tény... az itteni tengerpart, és az itteni naplementék gyönyörűek. Nem véletlenül szerettem annyira errefelé kalózkodni, még ha olyan kegyetlenül veszélyes is volt.
* Közli kissé nosztalgikusan, ahogy a tenger felé pillant. Majd ahogy belépnek, és megkapja a maga gyűlölködő pillantását, csak elvigyorodik, és mindenki felé, akinek Darin köszön, meglengeti, vagy megböki a kalapját, amolyan köszönés képpen. Tipikusan annak a macskának a helyzete, aki élvezi azt, hogy kutyák veszik körbe, akik széttéphetnék, de mégsem tehetik, mert szájkosár van rajtuk. És bizony Jasbel most ez a macska. És nagyon élvezi, hogy pofátlan dög lehet most.*
- Én nem fogom leszólni a maguk államformáját, és rendszerét. Azonban azt is be kell látnia, hogy bizony itt-ott hibádzik is a rendszer. Távol álljon tőlem, hogy Variam nagyúrról egy rossz szót is szóljak. Ám az én megítélésem szerint kiiiiicsiiiiit... nagyon is kegyetlen. Lior Mester is kivégezteti a kalózokat... de 18-évtől fölfelé. Ugyan is... 18 év alatt még nevelhetőek az emberek.
* Jegyzi meg komolyan.*
- Egy sört kérek.
*Adja le ő is a rendelést.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darin csak mosolyog a lány szarkasztikus megjegyzésére, viszont a többit nem hagyja szó nélkül. -Na igen, veszélyes egy vállalkozás volt a magáé, az biztos. Szerencséje van, hogy Lior nagyúr a pártfogása alá helyezte, különben maga is ott lógott volna a régi legénységével együtt a kötélen. A magam részéről közömbösen viselkedtem a kalózok iránt addig, amíg Trin kapitány és bandája le nem mészárolta a családomat. Pár Kalózvadász kifutáson én is jelen voltam, mielőtt ezredvezető nem lettem. Viszont jobban tenné, ha nem idegesíteni fel feleslegesen az itteni tiszteket. Beletörődtek abba ami van, ne feszegesse a húrt. Lehet, hogy jelenlegi állásában nem bánthatják önt, de akkor sem érdemes kibabrálni például Haras Khimtuval. Eléggé megkeserítheti az életét akkor is, ha nem érhet magához tettlegességi szándékkal. *Mutat Darin a nagydarab, hosszú hajú férfira az egyik sarokban. Na igen, Haras. Pár héttel ezelőtt végzett a Vendatorn-ban, most pedig ő is Prito Zryta, azaz ezredvezető. A Kalózvadászok nagyra becsült tagja, a zászlóshajó kapitánya.
Darin csak hallgatta tovább a nő beszédét. Aranyos kis vékony hang (legalábbis Darinéhoz képest nagyon is az), de néha túlságosan fülbemászó. -Tudja kedves Jasabel... *Szólal meg Darin, aki először szólítja nevén a nőt* -Ide a kegyetlenség kell. Lehet, hogy a Nagyuram kegyetlen, de a nép ezt követeli meg. Tizennyolc év alatt lehet, hogy nevelhető még a gyermek... de nyolc éves kora fölött teljes tudtában van cselekedeteinek és az azt mozgató szándéknak. Mi pedig a szándékot is büntetjük. * Darin ezzel végére is ér a mondandójának és kér még egy sört, aztán elkezd beszélgetni a csapossal.
-Mondd csak Kirok, nem tudsz valamit a csempészekről? Nem voltak itt mostanában? - *Kérdi, mire a csapos odahajol hozzá és elkezd suttogni: Valószínűleg itt lézeng egy-kettő, de most már jobban álcázhatják magukat. De talán a kis akasztófavirág felismeri őket.*Mutat a csapos Jasabelre* - Mindenesetre annyit el tudok mondani, hogy tegnap pár fura alak valami raktárról beszélt, őket el is kapták a flottások, azóta fel is lettek akasztva.* Darin bólint, aztán Jasabel felé fordul. -Kér még valamit? *Kérdi, utána odahajol a lányhoz és elkezd neki suttogni. -Jól nézzen körül és azonnal szóljon, ha felismer valakit.
*Darin ezek után visszatér söréhez, amit lassan kortyolgat. Nem mindennap iszik sört, tehát meg kell adni a módját. Fiatal katona ő, 28 éves, de már ezredvezető a tartománya szolgálatában. Fiatal és bohó volt, mikor fejsebét szerezte a Colinos elleni háborúban; még 12 sem múlt el, mikor családját védelmezve lemészárolt hat embert egy fejszével. Amióta pedig megalakult az Orkángárda... nos ő azóta szolgál. Ha Jasabel ezeket tudná, talán megértené, hogy Darin számára miért olyan fontos a katonáskodás... talán elmondja a lánynak, ha rákérdez a fejsebére... akkor elmeséli neki és hátha végre megérti őt és a bajtársait.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy hallgatja a férfit, Jasebel szemei egyre kerekebbek, és a szemöldöke is egyre magasabbra szalad. Ahogy az elkezdi ecsetelni, hogy miért nem kap kegyelmet már egy 9 éves, és miért egy 8, na akkor végképp elszakad a cérna. Amikor a Kocsmáros pedig akasztófavirágnak szólítja, akkor pedig már szinte tajtékzik a dühtől.*
- HOgy a sirályok, és a varjak lakmározzanak a puhára ázott húsotokból ti felfuvalkodott tróger parasztok.
* Kezdi. A mondandója mind Darin-nak, mind annak a flotta tagnak szól, aki esetleg hallja, vagy éppen hallgatózik. Nem csöndesíti le a hangját, ám nem is kiabál. Szimplán felháborodott hangnemben beszél.*
- Hát akkor most elmesélem, hogy a kalózok ugyan nem olyanok, mint az angyalok. Mert van köztük nagyon sok szemétláda. Viszont TI sem vagytok jobbak náluk egy fokkal sem. Azért, mert ti díszegyenruhában, pecsétes paranccsal parádéztok, és mert ti azt hiszitek, hogy szent küldetésetek leöldösni mindenkit, aki nem a Ti hajóitok harcosa... még nem jelenti, hogy ez így is van.
Elárulom nektek, hogy bizony ti is csak ugyan olyan aljas, és szemétláda gyilkosok vagytok, mint azok, akiket ti kalóznak hívtok. Vagy talán még rosszabbak. Mert hány ártatlan lélek lóghatott a köteleiteken ti Árnyakverte barmok? Ki volt az az üresfejű állat, aki a fejetekbe töltötte azt, hogy nyolc év felett már kialakul a tudatosság? Ti tudatlan, senkiházi bunkók! Azt hiszitek kilenc évesen már egy gyerek tudatosan cselekszik? Hülye agyatlan szivacsagyú planktonok. Hát elárulom nektek, hogy 14-év alatt még csak ki sem alakul egy stabil világkép. Vagy lehet, hogy ti mithrillt zabáltok, és törpefegyvert szartok, olyan csúcs katonák vagytok... és ti már gyerekkorban is zsenik voltatok. Ám ez nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen!
* Hogy a nő mennyire ideges? Nos... nagyon. Hiába kapta parancsba Lior nagyúrtól, hogy parkolja a nyelvét... most képtelen rá. A sok gyermekre gondol, akik esetlegesen a kötélen lógtak.*
- Hát elmondom nektek, hogy nem egy kalózvadász vére szárad a pengémen. És bizony... mesélhetitek, hogy mennyire profi fegyverhasználók... ugyan úgy vérzik az összes, mint mi. És tudjátok mit? Ugyan úgy hal meg. Ugyan olyan jajszóval. És ha azt hiszed, hogy hazudok... hívass egy mágust. Majd ő alátámasztja az igazamat.
* Hogy most ő elkezdje keresni az ismerős arcokat? Nem. Ahhoz túlságosan felcseszték az agyát.*
- Egy lényeges különbség van Kalóz, és Kalózvadász között. Hogy MI legalább ismerjük az irgalom szó jelentését. Nektek pedig csak egy szó a szótárban a Irdatlan, és az Istenverése között. Nagyon remélem, hogy egyszer... valamikor... a távoli...vagy legjobb lenne, a közeli jövőben... ők...is megtudnák, milyen az igazi rettegés. Remélem, hogy a mester még azt is tiltani fogja, hogy Misanar területére tegyék a lábukat. Azt nem merem remélni, hogy akár csak egy is a Magmatáltosok kezére jut... de bár úgy lenne. A Macskaléptű Szűz adja, hogy egyszer megtörténjen...
*Darin most erősen érzékeny pontra tapintott.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darin némileg elhűlve figyeli a nő kirohanását, de nem tesz semmit, megvárja, hogy a végére érjen. Minden szidalmazást eltűr, de sok tiszt aki hallja már-már állna fel, de ő egy pillantással visszaülteti őket a helyére. Úgyis mindjárt felvilágosítja a nőt, hogy itt miként működnek a dolgok. Látszik rajta, hogy nem érti, csak a szokásos kívülálló szöveget szajkózza... hiába, aki nem carantori polgár, az sosem fogja ezt megérteni. Nem fogja megérteni az igazi mélységét ennek. Nem fogja tudni a miértet, mert csak a cselekvést látja. Ahogy a nő végez, Darin feláll székéből és az egyik Kalózvadász vállára teszi a kezét a hozzájuk legközelebb lévő asztalnál. -Nyugodj le Haras... nyugodj le. Elmagyarázom neki. Maradj veszteg! Lehet, hogy rangban egyenlőek vagyunk, de ne feledd, hogy én mióta és te mióta szolgálsz Variam Nagyúr seregében. * Próbálja lenyugtatni az egyik Prito Zryta társát, látszólag nem eredménytelenül. A másik férfi már nem próbál a szöges korbácsa után nyúlni, ez épp elég.
Darin odasétál a nőhöz és elkezd neki beszélni: -Jól figyelj rám. *Szólal meg, immáron szándékosan letegezve a nőt. Eddig a magázást önmaga visszafogása miatt használta, de itt a vége. -Jól figyelj rám és ne kalandozzon el az elméd. Te elmondtad amit akartál, én figyeltem. Most én jövök Jasabel. Nézz a szemembe! Nézz az ő szemükbe! Agyatlan planktonoknak, gyermekgyilkosoknak, trógereknek nevezed őket. Minket. Kétségbe vonod a tetteink jelentőségét és hitelességét. Hát jól figyelj... elmondom neked, a miértet és akkor talán megérted a tettek lényegét.
Kezdem talán az én történetemmel. Látod a fejsebem? Tizenkettő sem múltam el, amikor ezt szereztem. A családomat védtem meg a Háborúban, amikor Colinos hat katonáját vágtam le egy favágó fejszével. Az egyikük majdnem levágta a fejem, de csak ennyire sikerült félreugranom. Utána harcoltam. Mert tudtam, hogy ezzel megvédem a családom és egy élhető tartomány létrehozásában segítek. Amint létrejött az Orkángárda, azonnal beléptem. Tessék, itt vagyok. Ezredvezető. És, hogy mi az én véleményem a kalózokról? Tengeri patkányok, akik kifosztják a hajóinkat és közben élvezik a mészárlást. Tudom, tudom. Nem mindegyik ilyen. De mégis... mégis bárkivel találkoztam eddig, mind ezt tették. Lemészárolták a családomat. Életem célja, hogy amikor Trin kapitányt elkapják, én hajthassam végre a halálos ítéletét. Talán neked nem lenne az? Megölnék a húgodat, az anyádat, az apádat és a csecsemő öcsédet? Kibelezve találsz egy csecsemőt, kalózmedállal a hasüregében? Mit éreznél?
Tudod mi a válasz? Azt amit én. És azt amit ők. Ezért végezzük ki a gyerekeket. Mert ők is ezt teszik. Szemet-szemért, fogat-fogért, életet-életért. Végül, gyermeket-gyermekért. Másodszorra pedig azért, mert a nép követeli meg. Ők átérzik a fájdalmunkat. A halászfalvak lakóinak milyen lehet, amikor befut egy fekete zászlós hajó és gyerekek kezdik el őket mészárolni, utána elviszik az összes élelmüket, amit télre gyűjtöttek össze? Képzeld magad a helyükbe. A helyembe.
Gyerekek lógtak kötélen. Na és? A mi gyermekeink ezerszer rosszabb sorsot kaptak a régi fajtádtól! Vagy megölik őket, vagy rabszolgának eladják! Ez neked irgalom? Nem, ez kegyetlenség. És kegyetlenségre mi a válasz? Na vajon? Ne mondd ki... már tudod te is a választ. Azt mondod, hogy a Kalózvadász ugyanúgy hal meg, mint mindenki. Képzeld, tudom. Ők is tudják. De ezeket a fiúkat tudod mi tartja egyben? A fájdalom. Kilencven százalékuk a családjából vesztett el valakit, a maradék pedig a baráti köréből. Azért ilyen kegyetlenek, mert már nincs vesztenivalójuk. Három hónap a tengeren, egy a parton... és ez egész életedben. Ilyen az ő életük. Igaz, nekem nincs közöm a vízhez: utoljára egy éve futottam ki velük egy megbízatásból, utána ezredvezető lettem.
Szemétláda, aljas gyilkosoknak nevezel minket. Tudod az okát? Nem. Ahogy senki sem, aki nem carantori születésű. Nem tudod, hogy milyen érzés az, amikor meglátod a halott öcséd kibelezett holttestét... nem tudod, hogy milyen amikor anyád egy kötélen lóg félbevágva. Nem tudsz te semmit a mi életünkről. Csak szajkózod a magad véleményét, de semmi mögöttes tudásod nincs róla. Nem kell "pluszgrammosnak" lenned ahhoz, hogy megértsed, elég ha katonafeleség vagy. Itt a nők is megértik a dolgok lényegét. De te nem. Nem vagy képes felfogni, hogy ezek a fiúk nem azért akarnak akasztófán látni, mert az vagy aki; hanem mert azt tetted, amit.
Továbbiakban, miből gondolod, hogy a srácok valaha is Misanar földjére akarnak lépni? Nekik a tenger az életük... és tudd meg, hogy egy Magmatáltos sem tud olyan szenvedést nyújtani nekik, mint amit eddig átéltek. Kínozhatják őket fizikailag, lelkileg bárhogy... a családod elvesztésénél nincsen nagyobb fájdalom. A halál pedig nekik csak menedék lenne. Itt Carantorban egy mondás járja: A kötelesség előrevalóbb, mint az élet! * Darin mondandója itt ér véget. Visszaül a székébe és rendel még egy sört, majd körültekint a tisztek arcán. Elismerést iránta, és megérteni vágyást lát bennük a nő felé. Már nem gyűlölettel tekintenek Jasabelre. Csak azt akarják, hogy a nő végre megértse, miért teszik azt, amit.
Darin nem nagyon figyel rájuk, tekintetét egy furcsa párosra szegezi, az egyik oldalsó asztalnál. Őket nem ismeri... pedig sokat van itt. Megvárja, amíg Jasabel befejezi Darin véleményének válaszát, utána odaszól neki, halkan suttogva: -Nézd meg őket jól. Ismerősek?

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy a férfi rá szól, hogy nézzen a szemébe, bizony nem késlekedik. Villámló, kegyetlen szempár figyeli a férfit. Most tipikusan a "Kalóz" pillantása az, amit a jelen pillanatban társnak jelölt férfi kap. Végighallgatja a mondandót... ám az amit Darian vár...elmarad. Megértés? Nem. Sokkal inkább iszonyatos Düh. Az a fajta, ami képes elemészteni bárkit...és bármit. Az a fajta, ami kocsmákat gyújt fel, ha oda kerül a sor. Ahogy a másik befejezte a mondandóját, csak megszólal. A Hangja hűvös, és maró, akár a legjobban edzett belezőkés éle.*
- Befejezted? Szép történet volt. De had ne sírjam el magam azon, ami velük, vagy veled történt. Azt hiszed ez egyedi eset? Azt hiszed, hogy olyan nagy mártírok, és hősök vagytok? Hát nem. Aquillorn a tanúm, hogy csak szánlak benneteket.
*Majd ismét megszólal pár másodperces csend után.*
- Azt mondod nem tudom milyen érzés... azt mondod nem tudok semmit. Hát akkor had világosítsalak fel... TE... és ŐK sem... semmit nem tudtok rólam. Semmit nem tudtok arról, miért lettem az aki... miért vagyok most az aki. És Aquillorn a tanúm... ha Lior nincs, akkor most is én lennék az aki a legtöbbet küldi a pokolra belőletek. Mert engem nem tudnátok olyan egyszerűen elkapni. Ahogy nem tudtatok akkor sem. Van egy olyan érzésem, hogy nem mondd neked semmit az a hajónév, hogy "Aranyhajnal". Egy kalózhajó volt. Vagy... legalábbis Ti ezt mondtátok róla. Fekete vitorlája volt... és a kapitány egy simlis gazember volt. Ennyi volt a bűne. Semmi több. Soha nem vettek el életeket... soha nem raboltak ki senkit... és még csak Carantort sem károsították meg. Sőőőt. Még csak fegyverek sem voltak a hajón, a vajazókések kivételével. Jó persze... lehet, hogy ezt azt csempésztek. De ez még nem akkora bűn, hogy a hajó fedélzetén mindenkit halálra ítéljenek.
*Közli színtelen, sziszegő hangon. Majd elnéz Darin válla felett, és a pillantása megállapodik egy kalózvadászon. Feláll, és megindul felé. A szavai immáron sokkal inkább a kalózvadásznak szólnak, mint sem Darinnak.*
- Mégis... egy szép, felhőtlen éjszakán lecsaptatok a hajóra. Azt mondjátok, hogy mert ti a nép akaratát teljesítitek. Hánynom kell tőletek. Teee.... emlékszel az Aranyhajnalra? Nem? Pedig ott voltál. Megismerem az arcod. Felismerlek. Négyéves kislány voltam. Szőke, nagy kék szemekkel. Emlékezz csak vissza... hófehér ruhácskát viseltem. A karomban egy nálam kisebb gyermekkel... emlékszel már? Amikor kiszakítottátok a húgocskámat a karjaimból? Emlékszel? Hogy szaggattátok le rólam is a ruhácskámat? Hogy gyaláztátok meg ártatlanságomat?
* Vissza pillant Darinra.*
- Azt hiszed... Ti jobbak vagytok náluk? Egy négyéves kislányt... ártatlan kislányt.
* Mostmár nem érdekli a fogadó tisztasága. Oldalra köp. Valószínűleg a jelenet is keltett már olyan hatást, hogy mindenki néma csöndben nézi a nőt, aki halkan, hűvösen, ám mégis jól hallhatóan beszél.*
- Hogy tudom e milyen anyámat lógva látni? Igen. Tudom. Képzeld el. És azt is tudom, milyen, amikor a saját szememmel látom, hogy megerőszakolják... Ahogy apámat éve belezik ki, és a beleire kötik fel? Igen. Tudom. És hogy milyen amikor öcsémet, és húgomat is kivégzik a szemem láttára? Képzeld el. Tudom. És tudod. Nem vitték ki őket a partra... nem a városi bitón lógtak. Ott a hajón végezték ki őket. És ha Variam nagyúr nem tudott róla, talán jobban utána kéne néznie mit csinálnak a katonái. Ha tudott... akkor róla is megvan a véleményem. És ne mondd nekem, hogy azok nem ők voltak, hanem Kalózok. Mert ha előhozod nekem a hajóitok nyilvántartását... megmutatom melyik hajó volt.
*Majd ismét a Légió parancsnokra pillant.*
- Ne várj tőlem megértést, és könyörületet... vagy akár csak sajnálatot... ti ugyan úgy mocskos...patkányok...nem. Nem patkányok. Büntetés lenne azoknak az értelmes állatkáknak, ha hozzájuk hasonlítanálak titeket. Még csak állatoknak sem.
*Közli könyörtelen hanggal. Majd ismét a kalózvadászra pillant. Ha az valami fegyverért akarna nyúlni Jasbel kezében gyorsabban perdül a tőr, hogy megakadályozza annak a tettét. Ha hátulról akarnának rá támadni, akkor a számszeríj pendül, és üti valakinek át a homlokát a vessző. Ám ha nem támad senki, a nő sem. *
- Felismerlek. Mindig is emlékeztem rád... és mindig is fogok. És Aquillorn irgalmazzon halandó lelkednek halálod után. Mert hogy nem fogom hagyni, hogy máshova kerülj, abban biztos lehetsz.
*Sziszegi a férfinek, majd visszafordul Darinhoz.*
- Nem érdekelnek a kifogások. Nem érdekel, mennyire véded a fajtájukat, vagy bármi mást. Viszont sosem fogok megbocsájtani azért, amit a családommal tettek...tettetek. Holott ők csak utaztak azon a hajón.
* Sziszegi a férfi felé.*
- Csak ha tudni akartad... miért lettem kalóz.
*Vágja mellé még, mostmár tündéri kedves hangon, és angyali mosollyal. Darin tisztában lehet vele, hogy ezt csak játssza a nő.*
- Egyéb kérdés?

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darin érezte, hogy a nő miként fog reagálni. Nem érdekli a gyilkos tekintet, hozzászokott már ehhez. Harcolt ő sok helyen, sok ilyet látott már. De ez már nem az ő hatásköre, hanem Haras-é. Ő azóta harcol a vízen, amióta csak létrejöttek a Kalózvadászok. Látta is, hogy a tiszt feláll ültéből, már intette is volna le, de a másik nemet intett a fejével. Nem, nem akart ő támadni. Innen senki sem akart rátámadni Jasabelre. Egyrészt nem akarták megkockáztatni, hogy a szövetség felbomoljon, másrészt pedig Variam biztos kivégezné őket, ha megölnék a lányt. Senki sem akarta eldobni az életét egy szárazföldön járkáló exkalózért, ha száz vízen járót is elkaphatnak.
//Haras NJK irányítását bonyolítom le. Piros szín jelzi a másik tiszt cselekedeteit, beszédét. Harci és egyéb aktív tevékenységet nem végez el.//
A Kalózvadász tiszt lassan közeledik Jasabel és Darin felé. Kezét feltartja, jelezve, hogy nem akar ártani. Megáll előttük három lépésnyire, előhúz zsebéből egy iratot... egy iratot, ami mindig elkísérte őt az útjaira. Lassan kezdi el olvasni: -"Zyari időszámítás szerinti nyolcadik év, nyárvég hava. Kifutottunk, nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Colinos flottája egyre nagyobb pusztításokat végzett hajóink között, de kitartottunk. Kiérve a nyílt vízre, azonnal ellenséges hajók lőttek minket ballisztáikkal és katapultjaikkal. Négy hajót vesztettünk, immáron csak tizenkettővel folytattuk utunkat. Feladatunk egyszerű volt: Elsüllyeszteni a zászlóshajót!
Mégse tudtuk, hogy mitévők legyünk. Egyre csak fogyatkoztunk, de mi győztünk mindig. Egy nyugodt éjjelen tűnt fel Colinos zászlóshajója, azonnal elkezdtük követni. Mágusaink ködöt idéztek, hogy rejtve lehessünk előlük.
Későn értünk oda. Egy Aranyhajnal nevű hajót támadt meg az ellenség. Kalózokat... mégse hagyhattuk futni őket... továbbá gyermeksikolyokat hallottunk a hajóról. Azonnal arrafele fordítottuk a mi hajónkat és pár perc múlva már a fedélzeten voltunk. Colinos katonái fékevesztetten öldököltek, nőket erőszakoltak... közbeléptünk. Veszteségeket szenvedtünk, de nem súlyosakat. Mikor győzelmünk már biztos volt, akkor hallottam meg azt az ártatlan, tiszta és szűzies kisleánysikolyt a kabinból. Azonnal berohantam... Testvérem erőszakolt meg egy lányt... kinézetre talán három-négy éves lehetett. Ugrottam volna, de ketten állták utamat az ő embereik közül. Gyors csetepaté volt, hamar átvágott torokkal feküdtek a földön. Viszont testvérem addigra már végzett mocskos tettével, de a lányt -aki szemmel láthatóan ájult volt a sokktól- nem végezte ki.
Csak úgy otthagyta. Aztán mégis megfordult és le akart rá sújtani; ekkor mártottam szívébe a pengémet. Ikertestvérem a földre hanyatlott, démoni vigyorral az arcán. Egy utolsót döftem bele, utána kivittem a holttestét és belehajítottam a tengerbe. Nem kapott se imát, se egyéb szertartást; nem volt rá méltó. Ekkorra már győzedelmeskedtünk, az életben maradt kalózokat pedig útnak engedtünk. Mégis csak a mi oldalunkon harcoltak.
Két hét se telt bele és újra Erhinnonnál voltunk, de azt már elfoglalták. Visszatértünk hát a nyílt tengerre és elkezdtünk dél felé hajózni, hogy az ottaniaknak segíthessünk.
Azóta kísért engem az az aranyhajú lány, kinek szeméremteste vérben és verejtékben úszott. Ikerbátyám tette sosem mossa le a bűnt rólam... ha az a lány még él, bizton gondolhatja, hogy én voltam a megrontója. De ezt sosem fogom tudni"
*Haras befejezi a jelentés felolvasását, amit még nagyon régen írt meg. Most újra előtte áll az a lány, akit ő megmentett régen... és szidja őket. -Háború volt és szenvedés. Ikerbátyám megkapta jogos büntetését. Ne engem szidalmazz tetteiért. Régen egy volt vele a küzdelmem és a halálunk is az lett volna, de a sors közbeszólt. Ő átpártolt az ellenséghez. És lám, itt vagy előttem te Jasabel. Hosszú hónapokon keresztül üldöztelek, közben mit sem sejtettem arról, hogy ki is vagy te. Te pedig azt hitted, hogy rég elhunyt ikerbátyám vagyok. Fura ugye? Azokról ítélkezel oly hevesen, akik megmentettek téged... mily kegyetlen is a sors iróniája.
Tudod, mi békén hagynánk a kalózokat. Nem azért mészároljuk le őket, mert nem a mi hajóink harcosai. Azért, mert itt tevékenykednek, a tartomány kárára. Ha elmennek innen és találnak máshol fosztogatásra alkalmas helyet... nos akkor az volt a mi pályafutásunk. Ezzel minden katonám tisztában van. De addig nem nyugszunk, amíg meg nem öljük azokat, akik megölték a mieinket. Ennyit akartam. *Haras itt fejezi be mondandóját, de egy valamit még megtesz. A jelentéstekercset összetekeri, egy kis zsinórral pedig lekötözi és átnyújtja Jasabelnek. -Legyen a tiéd. Ha kételyeid támadnának, akkor nyisd fel és emlékezz. Emlékezz az általad olyannyira szidott carantori katonákra, hogy mit is tettek, amikor még nem kötötték kezüket erős törvények és parancsok. A viszontlátásra! Fiúk! Pakolni! Indulunk vissza a tengerre! *Haras szavait ováció fogadja és az összes Kalózvadász azonnal felpattan ültéből. Mire bárki tízig számolna, a Kalózvadászok már el is hagyják a fogadót.
//Itt ér véget Haras NJK irányítása//
*Darint is meglepi Haras "vallomása", nemhogy még a helyszínen maradt, sima flottatagokat. Viszont gyorsan túlteszi magát rajta, utána Jasabel felé fordul: -Ahogy feldolgoztad ezt, akkor rátérhetünk jövetelünk céljára?

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Jul. 10.

*Ahogy kiejti a szavakat, bizony nem marad hatástalan. Egy kalózvadász fel is áll, és elkezd olvasni valamit. Elmondja az akkori viszonyokat, és történéseket. Majd ő is kioktatja. A Mai napon immáron vagy századszor akarják jobb belátásra téríteni. Meglepi ugyan a dolog, de nem annyira, hogy ne tudja feldolgozni a történteket. Számára az a dolog már nagyon régen lezáródott. Ami történt megtörtént. Ha nem lenne képes feldolgozni, már régen megtébolyodott volna. Azonban a kapitány válaszára ilyen képen válaszol.*
- Én csak ugyan úgy ítélkezem, ahogy Maguk teszik. Egy kalap alá vesznek minden kalózt, csempészt, és lókötőt. Akkor én is megtehetem ugyan ezt, nyugodt szívvel.
* A felkínált tekercsre csak int egyet. Nem veszi el. Ha a férfi leteszi valahova, akkor az ott fog maradni. Mert ő nem nyúl érte. Nem fogja magához venni. Felesleges lenne. Az ő élete már teljesen más. Nyugalmat talált az Árnyak ölelésében.
Azonban a dühe semmi nem csillapodik.*
- Amit mondtam, azt megmondtam. És nem fogom visszavonni. Nem érdekel az sem, hogy nem vagyok Carantori polgár, és ezért nem érthetem meg sosem. Hála az Úrnőnek, hogy nem vagyok az. És nem fogom megváltoztatni ezen irányú véleményem sem.
*Közli hidegen, majd amikor a kalózvadász távozott, ő is megindul kifelé.
Darin az utcán kaphatja el. Jasebel pedig hátra sem fordulva kezdi sorolni.
- Elő asztal, ajtó felől jobbra. Ötödik asztal balról a második. Tizedik asztal. Menj, és fogd meg őket, ha akarod. Én visszamentem a hajómra. Mára elegem volt Carantorból, és az itteni rémekből. Komolyan mondom erre a tartományra rákéne szabadítani a Rémvadászokat, hogy kedvükre vadásszák a kedvenc szörnyetegeiket. Itt még a kocsmában is találnának millió számra.
* Jegyzi meg... ez már amolyan magának stílusban.*

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. Mar. 31.

*Darint nem lepi meg Jasabel reakciója. Nem is számít másra a nőtől. A tekercset, amit Haras akart átadni az exkalóznak mielőtt elment, ő maga rakja el. Valamiért érzi, hogy egyszer talán mégis kérni fog Jasabel a múltjából. Ha mégsem, akkor pedig nem marad őrizetlenül Haras "vallomása". Kimegy a sötétedő utcára a nő után és elkezdi hallgatni a csempészek kilétének felsorolását. A Rémvadászos kijelentésre nem tesz semmit... nem is akar, abból úgyis csak újabb "eszmecsere" következne.
Mikor Jasabel elindul, Darin is indulna vissza a kocsmába, de mégse teszi. Gyors, döngő léptekkel indul meg Jasabel felé, de úgy tesz, mintha csak elmenne mellette. Miután tíz lépést halad, visszafordul és olyan arccal néz Jasabelre, ami még egy lávatavat is helyben kihűtene. -Rémek? Rendben, legyünk azok mi is és a kalózok is. De te... te más vagy. Nehogy azt hidd, hogy ez egy gyatra kis próbálkozás tőlem. Egy carantori katona nem hazudhat, még fogságban sem. Hamarabb fogadja be a halál jeges érintését. Tehát akármennyire hihetetlennek tűnhet számodra: a szavaim őszinték lesznek. *Darin kivár pár másodpercet, mielőtt folytatná azt, ami már a kocsmában megfogalmazódott benne.
-Elmesélted a történeted, előtte én is az enyémet. És, hogy őszinte legyek... tudom, hogy te nem kérsz abból, amit mi nem adtunk meg neked. Mégis, engedj meg valamit nekem.
Ahogy mondtam, te más vagy. Az összes vízre való kifutásom alatt -tudod, én voltam ott az "ostromgép"- csakis olyan kalózokkal találkoztam, akik nekünk támadtak azonnal és esztelen mészárlásba akartak kezdeni. Kereskedőhajókat védelmeztem, kalózokat öltem... és képzeld örültem annak, amikor egy kalóz az anyja után sírt. Jó érzéssel töltött el, amikor belevágtam a mellkasába a pengémet.
Sok kifutáson voltam Calcryx Odrade Prito Mortis parancsára. Okulnom kellett, hogy megfelelő ezredvezető lehessek. Lehet, hogy te ennek nem fogod fel a jelentőségét, így hát gyorsan elmagyarázom neked és a tárgyra térek utána. A Prito Zryta pozíció olyan, mintha elsőtiszt lennél egy büszke zászlóshajón. Fontos személy vagy, de mégse kapitány... mégis sok minden a te válladon nyugszik.
De elkalandoztam! Térjünk a tárgyra, mert megint úgy érzed, hogy kioktatlak. Családom kiirtása óta gyűlöltem minden egyes kalózt. Kalózvadász akartam lenni, de nem engedték. Mondták, hogy nekem az Orkángárdában a helyem és igazuk is volt. Erre jöttél te. Egy ellenség, aki már nem az. Mondtál olyan dolgokat, amit sokan a fiúk közül soha nem hallottak. Ők már kiégtek, életük lételeme a vadászat. De nem talált süket fülekre a mondandód. Kérlek szépen, én elkezdtem gondolkodni. Nem, nem fognak ezért felkötni engem. Lényeg, hogy ÉN megértelek téged, ha nem is olyan mélységben, mint azt lehetséges. Nekem mondtál olyat, ami újként hatott számomra. Felismerést adtál kereskedő... sokaknak ez nem adatik meg.
A fiúkat ne feddjed meg. Teszik amit tenniük kell. Méginkább a Tartományi Hadiflotta tagjait ne. Ők aztán nem gyűlölnek senkit se. Ők kísérnek és védenek kereskedőhajókat. Nem vadásznak aktívan kalózokra. Ha olyan emberekkel akarsz találkozni, amilyeneket emlegettél, akkor menj el a Katonai Negyedbe és keresd fel a Vészhozók épületét. Esetleg a Zamjan Csatamágusokét.
De figyelj rám. Most mennél el? Segíthetnél. Azért vagy itt. És nem azért, hogy egy más nagyúr kényére-kedvére legyél kiszolgáltatva. Ha most segítesz, akkor a fiúk is békénhagynak. Persze, tudom, hogy nem érdekel téged a dolog olyannyira. De gondolj bele, nem lenne jobb egy olyan tartományba hozni az árukat, ahol nem gyűlölködő pillantások és épphogy lefogott katonák várnak? Téged is jobb érzéssel töltene el, ha nem lenne itt rosszakaród. És az Istenekre mondom, ha segítesz Variam nagyúrnak... nekem... akkor ez lesz. Akkor nem fognak úgy tekinteni rád, mint kalózra. Úgy kezelnek majd, mint kereskedőt, aki segített egy kényes ügyben a tartományúrnak és a tartománynak. Én így gondolkodok, mert az én elmém hamar befogadja az igazságot. Segíts nekünk és magadnak is. Lássák, hogy nem az vagy, akiről oly sok rosszat hallottak!-
*Darin végére ér mondandójának és az egyik közelben járőröző városőrt magához inti. Elmondja neki, hogy hol és melyik asztalnál vannak a csempészek, de egyet kihagy. Nem telik bele két perc és legalább ötven városőr hatol be a kocsmába, utána a jövőbeli halálraítéltekkel jönnek ki. Darin fél szemmel figyeli, amint a többi csempész meg se mozdul; nyilvánvaló, hogy nem akarnak feltűnősködni. -Amint elindulnak, követjük őket. Este sötétben nem fognak egykönnyen észrevenni.

» Sárkányfog Fogadó
» Fogadó a Lefejezett Orkhoz
» Lugaid fogadó
» Kalapos Kalmár fogadó
» Gondtalan Főnix Fogadó