Lugaid fogadó

Sokan amikor Ersinakh városába érkeznek, első utuk a messze úton híres fogadóba vezet. A kétemeletes épület éppen az elmúlt pár hónapban zárva volt. Kívülről belülről megújult. Új ablakok, új ajtok. Kell még valami már egy fogadónak. Persze, hát hogyan is felejthettem el. A fogadó visszakapta a régi város nevét, amely most a kétszárnyú bejárati ajtón lévő táblán büszkén díszeleg: Lugaid. Mikor belépsz a fogadóba barátias hangulatot fogad. Mindenhol beszélgető emberek, a gyertyafények játéka. Egyszeren csodálatos. Miközben továbbsiklik a szemed a területen, először az elötted álló cédruspulton és a szintén cédrusból készült kerekasztalon állapodik meg. A pultnál tudsz rendelni, a kerekasztalnál pedig a fogadó törzsvendégei cseverésznek. A kerekasztaltól jobbra kisebb asztalok találhatok, melyeket néha össze-összetolnak. Így az éppen betérő vendégeknek is van elég hely. Ezek mögött az asztalok mögött található a kandalló melyet kényelmes kanapék és fotelek vesznek körül. A kandalló két oldalán -amelyben szinte mindig ég a tűz- pár könyvespolc hívogatja az olvasni vágyókat. Az emeleteken találhatóak a szobák pedig a megpihenni vágyok érdekeit szolgálják.

*Egy körülbelül 28 éves férfi sétál be a fogadóba. Fekete haja hullámosan omlik a vállára. Barna szeme vidáman csillog. Az elmúlt pár évben rengeteg helyen járt már, nem is számított arra hogy őregkora elött visszatér szülőhelyére. Ám most mégis visszatért. Mikor belép a fogadó ajtaján elismerő pillantásokkal tekint körbe.*
~Elég szépen helyrerakta Konsu a helyet~ *állapítja meg magában, majd mikor elsétál a kerekasztal mellet a fogadósra emeli a tekintetét.*
- Adjon isten jóuram! Kérem majd hozzon az asztalomhoz valamit, mivel egy elfáradt vándor felfrissitheti magát. *szólítja meg kissé mély hangon majd elindul az egyik asztal felé*

*Egy enyhén fura hajzatú férfiú lép be a kocsmába nem is sokkal az előtte érkező férfi után. A furaság oka csupán annyi, hogy semmi rend sincs benne, hol hosszabb, hol rövidebb, tény, hogy ilyet igazán ritkán lát az ember. Szeme sötétséget áraszt, egész külseje pedig tiszteletet. Ruházatát tekintve is eltér a megszokottól, emellett egy kard tokja díszeleg oldalán. Mellénél a csatok koponyákat formálnak és kezénél - épp ahogy lábánál is - a ruha szétágazó kis foszlányszerűségekben végződik, így az alaphelyzetben még kezét is eltakarja. Szája nem görbul mosolyra, még a helyes kis berendezést látva sem, egészen komor természetű. Beljebb lép hát, a fogadós felé veszi az irányt, mikor még Vulcano is ott van.*
-Szoba van? *Hangjából is mintha sötétség áradna, szinte érződik az, hogy nem lenne kellemes dolog nemet válaszolni eme kis kérdésre. A választ szinte meg sem várja, mondhatni leolvassa azt a fogadós arcáról. Fejét kissé megbiccenti, most már biztos benne, hogy nincs üres szoba.* -Cöhh... *Csak ennyit hangoztat egyelőre, nem többet.* -Hozzon teát az egyik asztalhoz. *Szavait követve megfordul, s megindul egyenesen előre, az egyik üres asztal felé.*

*Nem sokkal Vulcano után, egy érdekes kinézetű férfi lép a fogadóba. A fiatal férfi ekkor már a pultnál van, és háttal ül a fogadó ajtajának. Így nem látja a férfit, csak amikor az odaér mellé és szobát kér. A hűvős hangra az ifjú vándor rápillant az illetőre. Alaposan végigméri, és megállapítja, hogy valószínűleg egy sötét gondolatokkal teli személlyel van dolga. A ruházaton és a hajviseleten már meg sem lepődik, hiszen egy ilyen hangú emberhez illik a sötétebb külső is. Mellesleg már vándorévei során sok ilyen férfit látott. Azonban ő most kitűnik az eddig ismert illetők közül. Miközben végigméri a fickót, megpillantja az oldalán lévő kidolgozott kardtokot, melynek szépsége azonnal lenyűgözi az ifjú férfit. Feléled benne a kereskedőösztöne, és miután mindketten helyet foglaltak, Vulcano a férfihez sétál. Majd csak ennyit kérdez miközben a kard tokjára tekint.*
- Szabad ha kérhetem? *szavai izgatottak hiszen, ha minden jól megy nemsokára már az övé lesz a tok és annak tartalma is.*

*Csöndesen ül az asztalnál, miközben teájára vár. Még talán egy teljes perc sem telik el, mikor is halk koppanó hangokat hall meg. Mindig is figyelt a hangokra, hiszen többet megtudhat belőle, mint a látásával. Azon kevesek közé tartozik, kiknek hallása talán olyan, mint egy vaké. Kiélesedett. Mikor már közelről hallja a hangokat, csupán szeme sarkából néz az illető felé. Átlagos ruházat, nem gondolja, hogy túlságosan tartania kéne az illetőtől így ránézésre. Megemeli hát fejét, kiegyenesedik a széken, s az illető szemébe néz. Az nem köszön, na nem mintha Madoc igényt tartana effélére, s egyből a témára tér. Láthatóan a kardja érdekli az idegent, de a kérdésre csak szippant egyet a levegőből, kicsit sugallva hogy ezzel rossz helyen próbálkozik.*
-Még a nevét se tudom, s már a kardom érdekelné? *Szól vissza mély, s sötétséget sugárzó hangján. Talán egy kicsit félelemkeltő hatása is van, főleg a kinézetével együtt társítva, bár már az bátor dolognak bizonyulhat, hogy csak így leszólította Őt a férfi.* -Bár ha tudnám se adnám oda a fegyverem egy idegennek. Sőt, a legjobb barátomnak sem. *Már ha lenne neki olyan egyáltalán. Egyáltalán barátai sincsenek, de nem is tart rá igényt, megvan Ő magával a magányos utazásai során.*

* Miközben várja a férfi válaszát, még mindig a kardot és annak hüvelyét szemléli tekintetével. Egyre jobban tetszik neki a dolog mit lát. Így mikor a férfi elutasító választ ad egy pillanatra annak sötét szemébe. Megköszörüli a torkát s bemutatkozik.*
- Vulcano Silver. Kereskedő *hangja komor, s majd mikor kiejti a nevét a botjával dobbant egyt nyomatékosítás képpen. Majd szemeivel ismét a fegyvert kezdi szemlélni.* Megértem én uram, de ez a kard...*szava csodáló, s ismét izgatott.* Azt is megértem, ha nem akarja lecserélni. De azért elmondom, hogy holnap kint leszek a piacon. Fegyverekkel, s egyébb miegymással. Ha mégis elcserélné... *mondatát nem fejezi be, hiszen sejthető a vége.*
- Egyébként jól látom hogy egy elf által kovácsolt kard? *szavai ismét érdeklődők, szeretne mindent megtudni a harci eszközről. Lassam botyjára támaszkodik, s úgy várja kérdésére a választ. Már persze ha kap.*

*Lehajtja fejét, mikor a kérdezősködést folytatja és mikor a kereskedő kiejti száján, hogy elfek kovácsolták-e, akkor láthatóan mosolyra húzódik a szája. Na de nem holmi kedves, nevető mosolyra, sokkal inkább gúnyosra. Halk csikorgás kíséretében a szék, melyen ült fél méterrel hátrébb került, ahogy Madoc felállt a székéből. kezét kardjának markolatára tette, átfogta a rajta elhelyezkedő koponyákat, s nem éppen lassan húzta ki a tokból azt. Ahogy a fegyver mozgott, valami furcsa lánccsörgés töltötte meg a teret. Madoc előre tartotta karját, így a penge Vulcano szeme előtt jó egy méterrel állt meg. A pengét csontszerű képződmények díszítették, többféle láncot is formálva a pengén. A fém színe érdekes kékesen mutatkozott, s az egész fegyver alakja olyan megdöbbentő. Leginkább egy katanára hasonlít, ám több helyen rajta recés bemélyedések vannak, láthatólag direkt így tervezett példány.*
-Ez a mocskos elfeknek még a közelébe sem ér. Sokkal nagyobb lények kovácsolták ezt, a kard készülését maga sosem értené meg. *Hangjába ezúttal valamiféle undor is vegyült, miközben kiejtette száján a felháborodásának jelét. A szöveelés után pár másodpercel a penge már lendült is vissza a helyébe.* -Ha még egyszer elfmunkához hasonlítja a fegyverem, esköszüm, hogy nem állok jót magamért.

*Kicsit hátrébblép mikor a férfi hirtelen feláll. No de nem a félelemtől. Egyszerűen csak hirtelen volt a mozdulat. Majd mikor az előhuzza a tegezből a kardot, tekintete azonnal oda ragad. Most hogy már a tegez tartalmát is látta, csalódottan felsóhajt.* ~Az nem lehet hogy egy ilyen gyönyörű tegez egy ilyen rusnyaságot rejtsen el.~ *De igen,. Lehetséges. A férfi csalódottan szemléli a fegyvert.*
- Hát tévedtem. Ez nem elf munka. Annál...*mondatát nem fejezi be, viszont a fegyver tulajdonosára pillant.* Mégsem leszek kint a piacon. A tegeze tettszik, de maga a fegyver nem. *mondja lassan, az időközben ismét a tegezbe kerülő fegyverre pillantva. A férfi fenyegetésére csak megvonja a vállát. Már megszokta, hogy lebecsülik. De őt ez nem zavarja. Annál jobb neki. Lassan dobbant egyett botjával majd leül.*
- Merről érkezett e kicsiny városba? *vált témát hirtelen.*

*Madoc jól hallhatóan szippant a levegőbe, afféle undorral, majd ismételten megszólal.* -Ha lehet, ne tegezzen tovább. *Látszatra nincs valami jó kedvében de valójából Ő az idők többésgében ilyen, szinte mindig így viselkedik. Nem szereti az embereket, sem más földi lényt. Nagyban sajnálja is, hogy jómaga eme emberi fajba született bele. Nah de, saját lakjának közelében élő ember aligha található, csak ritkán tér fel az efféle helyekre. Ahogy megkapja a kérdést, hogy honann érkezett, kissé lenyugszanak arcizmai, melyek az előbbi kitörésében megszilárdultak, összehúzódtak.* -Ahhoz magának semmi köze, hogy honnan érkeztem. És különben sem hinné el, ha el is mondanám. *Vonja meg a vállát, majd hátra dől.* -Mit akar még itt? Mi az oka, hogy nem távozott el az előbbi fenyegetésem ellenére sem? *Láthatóan érdeklődést váltott ki benne a férfi bátorsága, nem sok emberrel találkozott, de ha eddig valakit megfenyegetett, az szedte a nyúlcipőt amilyen hamar csak lehetett.*

*A fiatal férfi barna szemei csak összeszűkülnek a felszólítás hallatán. Csak egy valakitől fogadta el a parancsokat szó nélkül eddigi életében. A tanítójától, s mivel Madoc szemmel láthatóan nem az a bizonyos öreg úr így Vulcano nem marad szó nélkül.*
- Eddig sem tegeztem, ezután meg végképp nem fogom. *hangja komor és sötétséget áraszt. Igen a fiatal férfi is tud sötét lenni ha akar. A férfi válaszára csak megvonja a vállát miközben még mindig komoran válaszol.*
- Elhiheti háromszor annyi helyen fordultam meg már mint maga. * botjával ismét dobbant egyett. Miközben végighallgatja a férfi kérdését. Vulcano felnevet. A férfi bátor lenne? Meglehet. De inkább csak sokat megélt. Nagyon sokat.*
- Ha komolyan vettem volna a fenyegetését, már biztos nem itt állnánk Mr.... *na igen a férfi még nem mutatkozott be neki, de Vulcanonak talán nincs is rá szüksége. Mélyen a férfi szemébe néz majd használva elmélye adottságait kiolvassa a rideg szemekből a nevet. Persze ha csak lehetséges!* ...Menderson, hanem kint állnánk a fogadó elött teljes fegyverzetben és szó szerint szikrázna közöttünk a levegő. * Persze ha nem sikerül kiolvasnia a nevet Madoc szeméből akkor is ugyanezeket mondja csak nem említi a nevét. Majd mint aki jól égezte dolgát, szinte lerogy az egyik székbe az asztalnál és a pult felé pillant.*
- Csapos hol késik már a házikedvenc itóka? *kiabál arra felé. Hangja mély és dörmögős. Szeme is élesen villog a pult felé, mint akivel nem jó szórakozni. De persze a fiatal férfi nem tudna ártani ennek a helynek.*
- Szóval merre is járt eddig?* teszi fel a kérdést ismét Madocra pillantva.*