Elsuttogott szavak mezeje

Tárgy: Elsuttogott szavak mezeje Szomb. Feb. 27 2010, 17:20

Legendák szólnak arról, hogy a Wellden erdővel valami nincs rendjén. Hogy egyik napról a másikra született... És legendák szólnak egy lényről, akinek alakja annyiféle, ahány mese szól róla. Azonban mostanra bebizonyosodott, hogy mindez már nem csak legenda. Az erdőnek egyik napról a másikra, nyoma veszett. Ahogy jött, úgy ment. Mondhatnánk. Azonban, hogy a fák hová tűntek, és hogy lett helyettük smaragdzöld sarjú, az rejtély. Viszont, hogy mi az ami különlegessé teszi a helyet? Még a laikus is érezheti a területből áradó mágikus pulzálást. Ha máshonnan nem, hát onnan, hogy ha elhalad erre, hangokat hallhat, vagy netalán szembe találkozhat olyan emberekkel, vagy lényekkel, akik már nincsennek, ám az ő számára mégis valósak.
Az elméből kiragadott képek, hangok ezek, melyet az itteni energiák képeznek le. Egy elsuttogott szerelmes szó, mely a szívig hatol. Egy anya, ölelésre tárt karokkal. Vagy netalán egy apa, aki a kezét emeli az erre járóra? Kinek megannyi forma és hang, szín, és illat jelenhet meg.
Hogy valami nincs rendjén itt? Az szinte biztos.

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 16:20

*Fényes nap, viszonylag nagy meleg. Szokásos nyári nap ez, pont alkalmas egy kis kikapcsolódásra. No, nem mintha olyan sok munka lenne, hogy ne tudna szinte bármely nap kikapcsolódni, elég békés időszakok ezek, egyre kevesebb banditákról hallani, lázongások is egyre kevesebbek vannak. Tény ami tény, Zyar új urai kezdenek beletanulni a szerepükbe. Halk léptekkel halad előre, egyenesen a Welden erdő felé haladva Arnos vezetője, Javier. Látszólag nem tűnik többnek egy embernél sem, persze tapasztalata már rengeteg van, nem tart attól, hogy bárki az útját állná, noha nem valószínű, hogy itt, Misanar táján bárki is felismerné. Nem nagyon hirdeti magát, szerény emberként él, amikor csak tud.*
*Hosszas séta után éri el célját, az erdő szélét. Megenged egy mosolyt magának, ahogy belép a fák közé, noha ezt nem a kis földúton teszi, sokkal inkább attól távol. Zajt nem igazán csap. Vöröses haját meglebbenti egy lenge szellő, ahogy egyre beljebb halad. Ezelőtt még nem járt itt, így nem is tudja biztosra, hogy merre halad, de majd csak ki fog lyukadni valahol.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 16:49

*Nem mondhatni, hogy olyan nagyon rekkenő hőség van, de a nap süt, és fázni sem fázik. Ezért is gondolja úgy, hogy elég lesz az a néhány szál ruhadarab, amit magára kap; egy rövid vászonnadrág, egyszerű felső, bőr öv, fém csuklópántok, könnyű saru, és természetesen az elmaradhatatlan tőrök az oldalán. Misanar város úrNŐje, amint kiteszi a lábát az ajtón, rögtön az erdő irányába fordul; s nyílegyenest arra tart. Szereti a Welden erdőt, szereti az azt körülvevő legendát; szereti a fákat, a földet, a friss levegőt, a madarak hangját, az alig-alig beszűrődő fényt - más szóval mindent. Tehát gyakorlatilag ez a terület az, amit egész Misanarban feltétel nélkül kedvel. Amikor végül alig pár perc séta után megérkezik au erdőhöz (nem véletlenül lakik hozzá ilyen közel, ugyebár) egy pillanatra megáll, és a fák közé tekint; nem-e lát valami furcsát. De ahogyan eddig sem, úgy most sincs semmi rendellenes. Beljebb lép, de amint a vaskos törzsek eltakarják előle a "külvilágot", kiválaszt magának egy erős fát, majd kisebb-nagyobb nehézségek árán felkapaszkodik rá, és megtelepszik a tetején. Szemeit lehunyja, mélyen beleszippant a levegőbe; átérzi a természet közelségét. Nem is érti, miért harcos lett, hiszen megmaradhatott volna a természet gyermekének. Néhány perc múlva halk dúdolgatásba kezd; csengő hangon egy régi gyermekdalt énekel. Egészen belemerül a dalolásba, közben az erdőt figyeli; amikor szeme sarkából észre vél venni egy magas, erőteljes alakot.
Ialae, paranoiás lévén előrántja a tokjába rejtett tőrt, és leszökken a fáról. Guggolásba érkezik Javier előtt, és a penge máris a férfi nyakánál van.
Az elf nő csak ekkor tér észhez, és jön rá, hogy kivel is áll szemben. (Vagyis, hogy kinek készül elvágni a torkát.) Megrázza a fejét, felsóhajt, és leereszti a kezét. Kicsit mérgesen szólal meg.*
- Megijesztettél! *Ráncolja össze a homlokát, majd kicsit lenyugodva kérdez.*
- Hogyhogy erre?

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 17:01

*Javier némán sétál, továbbre sem törődve semmiféle veszélyforrással, hiszen ki az, aki meg akarná támadni, ki ellenségnek tekintene egy sétáló embert, kinél látszólag még fegyver sincs, s még az sem rí róla le, hogy bármiféle mágiát használna. Hát, egy valaki biztosan akad, útonállókon kívül is. Misanar úrnője az, Ialae. Igazat megvallva rá sem számított volna, hogy itt lesz, noha lényegében ez az Ő területe, de valahogy mégsem érezte a jelenlétét. Egyik pillanatban csak leugrik elé valaki, mire már készítené is be a támadását, ám mikor ráeszmél, hogy csak az elf úrnő az, aki letámadta egy pillanatra, csak elmosolyodik.*
-Ialae. *Biccent felé köszönésképp, mikor is leeresztette a tőrt.* -Arról, hogy ki ijeszt meg kit, vitatkozhatnánk. *Mosolyodik el erőteljesen, láthatólag nem vette túl komolyan az esetet. Még nem volt alkalmuk alaposabban is megismerni egymást, hiszen azona kevés eddigi gyűlésen, melyeken részt vettek, inkább csak aféfle tárgyalásokat, vezetői proktaikákat beszéltek meg, hogy belejöjjenek az ország vezetésébe.*
-Csak kis séta. Kikapcsolódás. Erről az erdőről csak jót hallottam eddig, de még nem voltam itt, hát úgy gondoltam meglesem mit is rejt valójából. Ráadásul itt az efféle helyeken a legkisebb az esélye, hogy valaki rámismer. *Neveti el magát utolsó mondata után, majd miközben nekidől hátával egy fának, a kérdést felteszi viszontba is.* -Na és te, ifjú Ialae, mi járatba errefelé? Ügyeled erdőd biztonságát? *Javier embernek tűnik nem többnek, ám még is egy elfet ifjúnak nevez, tán csak úgy gondolja, hogy vannak olyayn "barátok", hogy megtehesse, vagy szimplán botor dolog tőle ez.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 17:23

*Úgy tűnik, Javier nem kapja fel a vizet, úgyhogy leporolja a térdét, majd ismét felegyenesedik.*
- Üdv! *Biccent ő is, majd a következő kijelentésre haloványan elmosolyodik. Tudja ő, hogy lehetne kicsit meggondoltabb is, de harcos létére mindig is heves volt és vérmérséklete sem túl nyugodt. Ehhez társul a paranoiája. Szóval ő már csak ilyen, és valószínűleg ilyen is marad.
Egy normális ember (vagy nem-ember, de ebbe most ne menjünk bele) biztosan szabadkozna vagy bocsánatot kérne, de ő aztán nem fog, az biztos. Nem szokása, ilyet csak nagyon ritkán tesz - aki ismeri valamennyire, az tudja, hogy nem fog ily' módon megalázkodni senki és semmi előtt.*
- Valóban, a Welden erdő maradéktalanul csodás hely. *Bólint helyeslően, majd folytatja.* - Nevezz elfogultnak, de az amúgy is csodálatos Misanarnak ez a legkellemesebb és hibátlan helye. Nem véletlenül fordulok meg itt annyiszor. *Tekint körbe, majd a kérdésre megrázza a fejét.*
- Ugyan. Csupán jöttem feltöltődni. *Válaszolja nemes egyszerűséggel, és csak most esik le neki, hogy Javier "ifjú"-nak nevezte.* - Valóban fiatal volnék? *Kérdezi felvont szemöldökkel, enyhén vészjósló hangon, majd mély levegőt vesz, hagyja, hogy felborzolódott idegei lenyugodjanak. Maga sem érti, miért lett rá ekkora hatással ez a szófordulat, de sajnos gyakorta váltanak ki egyszerű dolgok belőle ilyen reakciót.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 17:37

*Javier monoton bólogatásba kezd az utolsó, korra vonatkozó kérdésre.* -Fiatal, mi az hogy! *Mosolyog nagyban, majd folytatja egy ksi hatásszünet után.* -Szinte gyermeki szépség árad belőled, de bizonyára elf véred az, ami közrejátszik ebben. Bocsásd meg illetlenségem, de hány éves is vagy? Mindig is érdekelt, lévén sosem voltam otthon az elfek korában. Azt tudom csupán, hogy sokáig éltek, jóval tovább, mint egy ember. No de persze nem örökké. Örök élet, vajon lehetséges az? *Láthatólag gondolkodásba kezd, mintha elméjében messze evezne, s erősen gondolkozna a dolgon, de hamar kizökken belőle, kicsit megrázza a fejét, s kezével ellöki magát a fától.*
-Ah, bocsi, kicsit elkalandoztam. Tulajdonképpen, oly fura, hogy ilyen sokáig éltek, holott élő szervezet vagytok, ám még is jóval lassabban fejlődik testetek az emberekénél. Szinte már érthetetlen. *Indul meg lassú sétával, miközben Ialaere tekint.* -Egy séta? *Ajánlja fel, gondolván hogy esetleg folytathatnák a beszélgetést haladás közben is, elvégre jómaga nem azért jött, hogy egy helyben álljon, hanem hogy megmozgassa kicsit elfáradt testrészeit.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 18:33

- Gyermeki szépség? *Ráncolja a homlokát. Nem tudja, hogy ezt most bóknak avagy sértésnek vegye-e, végül úgy dönt, hogy ez mégiscsak bók (talán erre a tudatalattija vezette rá, hiszen egy Javier is jobban jár). A kérdésre megrázza a fejét, miszerint nem szeretne válaszolni. Sejtelmes-titokzatos mosoly terül el arcán.*
- Ez maradjon az én titkom! *Mondja végül, majd a férfit figyeli, ahogyan az eltűnődik. Ő ugyan nem kételkedik az örök élet létezésében, de ezt nem szereti hangoztatni, hiszen vannak olyanok, akik akár ezért bolondnak is kikiálthatnák. Ami pedig nem lenne éppen jó. Szóval inkább nem válaszol, hiszen hazudni nem szeret - habár tud, ezt meg kell hagyni - és régebben gyakorta vált saját füllentései-ferdítései-színezései áldozatává, és hosszú idő után, jó elf módjára tanult a hibáiból. Amikor Javier ellöki magát a fától, és felajánlja a sétálás lehetőségét, kinyújtózkodik, és minden egyes izmát-tagját megnyújtja. Csontjai kellemetlen hangon ropog.*
- Hát nem tudom... *igazándiból most csak ahhoz van kedve, hogy egy helyben üljön, egy fa tetején, teljes nyugalomban. Egy pillanatig hegyezi a füleit (azokat a szééééép, hosszú, hegyes elf-füleket) majd végül rövid tétovázás után felsóhajt és bólint.* - Legyen! *Egyezik bele, és el is indul. Kiismeri már magát - nagyjából - az erdőben, így nem botolnak semmi furcsába vagy veszélyesbe. Mivel egy ideje hallgat, és nem hallhatja a saját hangját - ami cseppecskét feszélyezi és idegesíti - végül, a formalitás kedvvért feltesz egy kérdést is (tőle nem megszokott módon).*
- És... hogy vagy mostanság?

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Aug. 08 2010, 18:46

*Mi tagadás, Javiert láthatólag kicsit elszomorítótta a dolog, hogy nem kapott választ a korra, de nincs mit tenni, bele kell törődni. Ha nem mondja, hát nem mondja. Mindenesetre a sétálást megkezdi, s haladnak is egy darabon, ám jómaga nem szól, s a csendet az elf, Ialae töri meg egy meglepő kérdéssel. Sokfélére számított volna, de egy ilyenre nem, nem mintha Ő nem személyeset kérdezett volna, de a nőtől nem számított efféle személyességre, persze ez nem zavarja.* -Hát... *Kezd bele.* -Minden jól megy. Egyre kevesebben panaszkodnak a tartományomból, már korántsem érkezik annyi levél, így egyre kevesebb a munka is, több a pihenés ideje. Csak belerázódtam én is. *Nevet fel, mintha valami nehéz dolgon lenne túl.* -Persze gondok mindig adódnak. De idővel megoldódnak azok is. Ezek teszik ki egyelőre még a mindennapjaim. Ezért is jöttem ide, egy olyan helyre, ahol kevés az ember, kikapcsolódni, nem zavar senki. *Persze ez nem célzás lett volna arra, hogy az elf zavarja, ellenkezőleg, kellemes társaságot nyújt.*
-És neked hogy megy?

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Szer. Aug. 11 2010, 19:47

*Egymás mellett indulnak el végül a fák között, és a csend megtörése végett - meg hogy hallhassa saját selymesen lány hangját - , egy Javier számára meglepő kérdést tesz fel, de azért kap rá választ. Érdeklődve hallgatja a férfit, közben bőszen kerülgeti a feléje rohanó ágakat. A kérdésre csak megvonja a vállát, igazából neki soha nem akadnak ilyen problémái.*
- Hát tudod... én is kapok leveleket, de a nagy részükkel nem is foglalkozom. A kis dolgok nem olyan fontosak, túlélhetőek, meg minden, a nagyokat elintézem szinte rögtön, meg hasonlók. Persze, a félretettekkel is foglalkozom, ha időm engedi, de ilyen nem nagyon van gyakran. *Feleli, és lehet, hogy Javier szemében úgy fog tűnni, mintha nem is érdekelné, hogy mi van a városa lakóival, - habár ezzel most nem foglalkozik - pedig ez nem így van, csupán az apró-cseprő ügyektől kíméli magát.*
- De egyébként élvezem... *Jegyzi meg egy halovány mosollyal az arcán.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Pént. Aug. 13 2010, 19:22

-Hm, nem foglalkozol a kis ügyekkel? *Láthatóan meglepte a dolog, hiszen jómaga még azt is szükségesnek tartotta, hogy a legkisebb földműves levelét is elolvassa és megválaszolja, noha, túl sokat kért volna, de legalább ennyit tett, nem osztogathat hatalmat csak úgy kedve szerint, bár sajnos a legtöbb földműves effélét akar. Több földet, nagyobb birtokot, nagyobb házat, vagy épp otthagyni földművesi munkáját, noha, szerencsére a legtöbben megvannak úgy, ahogy most is élnek. Nem nehezítik meg annyira Javier életét, hetente csak 1, maximum két ilyen eset akad, azokat pedig viszonylag egyszerű elsimítani.* -Hát, szerintem azért legalább adhatnál nekik választ. Vagy el sem olvasod? *Tekintetében látszódik, hogy érdekli a dolog, egy pillanatra meg is torpant, de aztán folytatta a sétát Ialae mellett.*
-De, valami könnyedebb téma: szerinted mikor kéne megejtenünk a következő összetalálkozásunk, a tartományvezetőit. *Na, mintha sokkal könnyebb téma lenne, de az effélét is meg kell ejteni, ha már összefutottak.* -Gondolom az időd megtudod majd te is változtatni, amikor a gyűlésre kerül a sor, nem? Ezúttal az én tartományomban lesz a gyűlés. *Mosolya kissé kajánra sikerült, hiszen örül neki, hogy az ő kis "házában" fognak megszállni a vezetők arra a kis időre, míg összetalálkoznak és átbeszélik a fontosabb ügyeket, s esetleg még ki is kapcsolódnak utána.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Szomb. Aug. 14 2010, 17:28

*Megrázza a fejét.* - Jó, rosszul fogalmaztam. Inkább úgy mondom, hogy félreteszem őket, arra a kis időre, amíg elintézem a valóban sürgős meg fontosabb dolgokat. *Javítja ki magát, amikor látja, hogy eléggé... hmm, megdöbbentette a kijelentése Javiert. De hát ő már csak ilyen. Régen, amikor még elf évek szerint számítva is fiatal volt, és neki volt bármilyen problémája, az övéire is csak legyintettek - mondván, ráér ez még, most van sürgősebb dolog is, ha valóban olyan fontos neki a dolog (bármi is legyen az), akkor el tudja intézni egymaga is. Hát innen ered ez az elv. Az meg, hogy jó-e, avagy rossz, azt mindenki döntse el magában, hiszen kinek a pap, kinek a paplan, nem igaz? És valljuk be, hogy ez már Ialae közelebbi ismerőseit meg sem lepi különösebben, hiszen teljesen beleillik a személyiségébe. A "fiatal" tünde nő makacs, lobbanékony és nemtörődöm, szóval ez már meg sem kottyan az ismerőinek. A következő kérdésre felvont szemöldökkel válaszol.*
- Ha nem olvasnám el őket, nem tudnám, hogy kis- avagy nagy gondok-e. *Kicsit elfordítja a fejét, és vág egy grimaszt. A következő kérdésre visszafordul a férfi felé, és megvonja a vállát.*
- Ha rajtam múlna, akár már a héten megtarthatnánk. *Egy gyors fejszámolás után viszont pontosít.* - Vagyis a jövőhéten. Én végül is ráérek, rajtam ne múljék, a többieket kellene csak elérni az időpont egyeztetés kapcsán. *Hát ez valószínűleg nem volt túl nagy segítség Javiérnek Ialaétől, de mindegy. Ő tényleg ráér, majd úgy igazítja a dolgait - amiből amúgy sincs sok - hogy ne kelljen kapkodnia és semmilyen tennivaló ne nyomja a lelkét.
Közben egyre beljebb érnek az erdőben, és a fény is nehézkesen szűrődik már át a fák levelei között, főként, hogy a Nap már igencsak lemenőfélben van.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Szomb. Aug. 14 2010, 21:42

*Javier csak mosolyog azon, ahogy a nő elkezdi magát kimagyarázni, természetesen értette, hogy elolvassa Ő a leveleket, csak talán egy kicsit rájátszott. Van benne valami furcsa, hogy néha tetteti a hülyét, vagy épp rájátszik a dolgokra, de hát efféle emberek is kellenek a földre, talán pont tőlük lesz érdekes egy-két ember élete is. * -Persze, megértem ám. *Bólogat végül értelmes fejjel, jelezve, hogy ténylegesen érti, nem csak irónikusan beszél.* -Valójából én is a fontosabb ügyeket előre halasztom, bár annyira nehéz ügyek nem kerültek még a kezem alá, hogy ne tudjak velük gyorsan végezni. Eddig mindent hiba nélkül vettem! *Jelenti ki büszkén, ahogy tovább sétálnak.*
*Mikor szóba kerül a gyűlés, az elf nő egyből választ is ad, hogy neki teljesen mindegy, csak a jövő héttől legyen. Erre Javier szája mosolyra húzódik, majd megszólal kicsit komolyabb hangon, mint a leveles témát lezárta.* -Hát, az addig rendben, hogy mi ráérnénk, dee úgy hallottam, hogy Jonashnak több a gondja egyelőre, vagy talán csak nehezebben veszi őket, rá várnunk kell. Na és tudtommal Variamnak is gondjai adódtak. Várat magára még ez a gyűlés. *Enyhe felsóhajtás egy újabb lépés közepette. Szinte észre sem vette, hogy mennyire besötétedett időközben, egyre későbbre jár, na és az erdőben is eléggé mélyre merészkedtek, ahol a fák ágai s levelei már kevésbé engedik át a fényt, csupán néhány ponton, bár mi tagadás, az a pár pillanat, míg a távolból, szinte vízszintesen süt narancssárgás színnel a nap feléjük, gyönyörűnek mondható. Még Javier is elmosolyodik kicsit, hiszen a fákat is megvilágítja a narancsos színnel. Talán csak a levélhullajtó időkben látni ilyennek a tájat, akkor sem a fák törzsét, sokkal inkább a levelüket. *
-Hát ez volna Misanar egyik erdeje, nemdebár? *Mosolyog rá Ialaere, mintha csak puszipajtások lennének, s fogja magát, leül a fűbe. Körbetekint, bár mást nem lát magukon kívül, csak a fákat és azt a pár bokrot, melyek nehezítik a járást az egész erdő terültén.* -Kár volt eddig kihagynom. *Bólintgat okosan párat, csak úgy megszokásból, majd hátrafekszik a földön. Tény ami tény, láthatóan jól esik neki a kis kikapcsolódás, hogy nem hozzák oda hozzá az üzeneteket, nem keresik fel, hogy mi legyen az étel, már kissé belefáradt a dologba. Végül, jópár perc elteltével újabb témát hoz fel.*
-És, hányszor jössz efféle helyekre? Bizonyosan sok érdekes pontja van a tartománynak, amiket érdemes lenne megnézni, bár igazat megvallva, sokszor se időm, se kedvem. Báár, talán egyszer majd megejtek egy kis körsétát a különböző tartományokban. Jó lenne megismerni. Sőőt, akár az összes vezető jöhetne. *Majd kérdő tekintettel a nő felé fordul.* -Te mit szólsz hozzá? Gondolom neked elnyerné a tetszésed, hiszen szinte már a természet gyermeke vagy. *Mosolyog, a nő faji eredendőjére célozva. Az elfek azok, kiket a leginkább a természethez hasonlítanak, néha egyesek még rokonságba is keverik a fákkal őket, bár Javier szerint ez hülyeség. Sok dolog van a világon, ami hasonlít a fákra, de az elfeket nem sorolja közéjük.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Szer. Aug. 18 2010, 18:59

*Olyan gyengéd és lágy mosolyt ereszt meg a férfi felé, amit - ezen nincs mit tagadni - az értelmi fogyatékosok felé szokás. Nem, Ialae Avila Ssyn nem gondolja, hogy bármiféle ilyesféle problémái volnának Javiernek, de jobb mindenre felkészülni, mint utólag meglepődni. Ez is talán csak az a furcsa fejlemény váltotta ki az elf nőből, hogy beszélgetőpartnere igencsak szereti magának hülyének tettetni, s utána pedig nagy vidáman bizonygatni, hogy már az elejétől fogva értett mindent. No, de nem olyan ő, hogy belekössön Javierbe, így elfordítja róla a tekintetét és az utat-erdőt kezdi el pásztázni lilás szemeivel, ahelyett, hogy engedne a kísértésnek, s netán kibuggyanna belőle a kacagás, az az igazi, szemet könnyeztető fajta. Egy pillanatra megáll, nagyon úgy tűnik neki, hogy Javier ezzel fel akar válni, persze csak könnyedén és talán tudatlanul, de ő akkor sem tolerálja az ilyet. Persze ez magánprobléma.*
- Ezt jó hallani. *Biccent végül mégis, hiszen azért annak nem örülne, ha Javiernek a saját tartományában gondjai akadnának, nem az a kárörvendő fajta ő, meg amúgy is, egyszer, talán, majd valamikor a távoli jövőben még az is lehetséges, hogy barát-féleségek legyenek. Ezután hallja csak, hogy kettőjükkel ellentétben Jonashnak és Variamnek igenis meg kell birkóznia az akadályokkal. Erre csak az égre fintorodik, elhúzza a száját, igencsak furcsa grimasz lehet ez, meg kell hagyni.*
- Ezt viszont azért annyira ne jó hallani... *Böki ki végül.* - Na de rendben. Akkor viszont szívesen magamra vállalom, hogy elküldök egy futárt egy-egy levéllel, s némi segítséget ajánlok nekik, meg megtudakolom, hogy esetlegesen mikor is lenne nekik jó összeülni és megtárgyalni néhány fontosabb dolgot. *Közli Javierrel szenvtelenül.
A férfi egy pillanatra mintha elcsodálkozna Misanar - Ialae számára - leggyönyörűbb és legcsodálatosabb helyének tisztaságán. Az elf nő ezt felvont szemöldökkel figyeli, de inkább nem szól semmit, hagyja, hogy Javier belemerüljön a naplemente nyújtotta szépségekbe, s csak amikor a másik megszólal, biccent helyeslően.*
- Ez lenne az. *Válaszolja kicsit talán szűkszavúan, na de most komolyan, erre mit mondhatna?! Egyszer csak viszont azt veszi észre, hogy ha tudna is valamit még hozzáfűzni, már nem lenne hallgatósága; hegyezi hosszú füleit, majd rövid idő múlva hátra is pillant - Javier a fűben csücsül, vagyis inkább kényelmesen elfekszik a fűben, Ialae meg szépen, mit sem sejtve távolodott tőle. Kicsit zavartan visszabaktat mellé, és felkapaszkodik egy közeli fára; a legalsó, erősebb ágra helyezkedve figyeli a férfit tökéletes nyugalommal. Arcán semmi jele bármiféle érzelemnek, de ez így most jó - talán mintha még egy nagyon halvány mosoly is bujkálna a szája szegletében, de nem mer előtörni. A kérdésre csak megvonja a vállát.*
- Az az igazság, hogy időm nagy részét az erdőben töltöm... Tudod, talán egy kicsit bánom is, hogy harcossá váltam, s eldobtam magamtól azt a lehetőséget, hogy a természet szelíd gyermeke maradjak. *Válaszolja, bár kicsit nehezére esik bevallani, hogy megfordult a fejében - talán rosszul döntött. De, hogy - csak és kizárólag saját lelki nyugalmáért - kimentse magát a valószínűleg csak számára kínos helyzetből, még gyorsan hozzáfűz valamit.*
- Persze, nem mintha megbántam volna, hisz bármiféle szerénység nélkül állíthatom, kiváló harcos vagyok. *Olyan halkan mondja ezt, hogy Javier talán már nem is érti, lehet, hogy csak egyszerű mormogásnak véli. Viszont a következő felvetés valóban elnyeri a tetszését.*
- Ez egy nagyszerű ötlet! *Feleli fellelkesedve, de hamar észbe kap.* - De előbb még meg kellene ejtetünk azt a találkozót... *Jegyzi meg csalódottan, és egy ugrással lehuppan a férfi mellé. Javierrel szemben, törökülésben elhelyezkedve, félrebiccentet fejjel nézi kíváncsian beszélgetőpartnerét. Talán úgy is tűnhet, most majd mond valami okosat, vagy kérdez valami fontosat, de egy szót sem szól.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Szomb. Aug. 21 2010, 22:33

*Csak lazán üldögél, kiélvezi a nap végét, ahogy egyre lejjebb halad a tüzes golyó a horizonton. Meg is mosolyogja a csodát, amint a fényadó gömb utolsó foszlánya is eltűnik és minden bizonnyal, valahol mögötte a hold megkezdte a munkáját, hogy bevilágítsa halvány fényével az éjszakát. Mikor ismét szóba kerül, hogy a kis kirándulás előtt tartsák meg a találkozót, egy pompás ötlet kattan be neki, mellyel egyből elő is áll.* -És mi lenne haaa... *Húzza kicsit el, úgy csinál, mintha még fogalmazódna benne a pontos gondolat, majd kiszúrja.* -Mi lenne, ha nem nálam tartanánk a gyűlést, hanem a szabadban? *Belegondolva ez talán nem tűnik oly jó ötletnek majd, hiszen a szabadban nem lennének kéznéla szókséges papírok és az emberek, ezenkívül nehéz lenne őket elérni. Persze, ha senki sem gondolja át a dolgot, a végén az is lehet, hogy elindulnak a szabadba, hogy amjd emgtartják ők azt a beszélgetést, de a vége kirándulás lesz a hiányzó anyagok miatt. Még úgy is hoszabb idő, mire összejön.*
*Mikor az kerül szóba, hogy segíthetnének a tartományvezetőségi társaikon, szeme szinte felcsillan.*-Ez egy jó ötletnek hangzik! Bár akkor feloszthatnánk segítő kezeink, mit gondolsz? Egyiküknek segítek én, míg a másiknak te. *Bár kijelentő hangnemben adta elő az egészet, természetesen választ vár rá. Szívesen segítene Ő is egyik társán.*

- A szabadban. *Ismétli meg a fiatalnak tetsző nő, mint aki rosszul hallotta a dolgot. Elgondolkodik rajta, igazából neki aztán az lenne a legjobb, sőt, talán bármi másnál jobban élvezné, na de mégis.*
- Hát. *Böki ki az egyetlenegy szót, ami így talán nem mond sokat, de Javier kihallhatja a hanglejtéséből, hogy nem éppen találja jó ötletnek a dolgot. Persze, nem a természettel van baja, sőt! Ez sejthető is. Csupán milyen képet adna róluk, ha csak úgy egy erdő közepén, vagy patak partján egy pokrócon ülve piknikeznének, miközben fontos dolgokat próbálnak megvitatni?! El is képzeli a dolgot magában, megjelenik előtte a kép, és hirtelen kitör belőle a nevetés. Mélyeket lélegzik, hogy lenyugodjon, de már kezd belefájdulni a hasa. Nem az a nagy nevetős típus, de ez most igazán jól esik neki.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő helyet tudnánk találni ehhez. *Válaszolja végül most már kicsit komolyabban, de látszik rajta, hogy majd' kicsordul egy könnycsepp a szeméből az elfojtott nevetéstől. Amikor viszont Javier megemlíti, hogy ő is szívesen segítene a társaikon, csak megvonja a vállát.*
- Rendben van. *Válaszolja nemes egyszerűséggel, végül is neki aztán teljesen mindegy.*

Tárgy: Re: Elsuttogott szavak mezeje Vas. Jan. 09 2011, 23:29

Javier bólogat, miközben ötletét egyre jobban átgondolja Ő is. Eleinte nem is jön rá, hogy ez nem lehet olyan jó ötlet, csak a szép oldalát látja a dolognak, persze a bizonytalannak hangzó "hát" szócskára ismételten beindul agya, hogy mi lehet a rossz benne. Gondolatmenetét egy felhangzó nevetés töri csak meg, mely Ialaetől származik. Visszatekint rá, lévén gondolkozása közben a távolba révedt, szemöldökét kérdőn felvonja, mintha magyarázatot várna, ám az egyelőre nem érkezett.
-Hát, lehet mondasz vele valamit. - A helyszín-kérdéssel sajnálatos módon egyet kell értenie, hiszen nincs oly hely, mely alkalmas lehetne a nagyok gyűléséhez. Könnyen szivároghatna ki információ ráadásul, s egy kellemetlen széllöket akár a papirosokat útnak engedhetné. - Akkor azt hiszem maradunk a kastélyokban, nemde? - Mosolyogja meg még Ő is a dolgot egyszer, majd a következő témára térnek, mely nem más, mint a segítség adása.
-Azt hiszem, hogy elsősorban Variamnak kéne segítenünk, ott sok a történés, s szerintem nagyon ifjú még a dologban. Pedig kulcsfontosságú kereskedelmi központ, hiszen ott a part. Mit gondolsz?

*És természetesen még mindig sétálnak, hónapok óta... Na jó, nem, nem poénkodunk ezzel, bár User eléggé kiesett az Ialae-szerepből, de tessék elnézni neki, elvégre is nem az ő hibája, és majd megpróbál visszarázódni, bizonyára sikerül is, de ezzel a szövegeléssel is csak az takarja elérni, hogy minél hosszabb a legyen a háesz, de legalább őszinte, nem?!
Na szóval, hősünktől ugyan nem fog választ kapni Javier, hogy mit tartott olyan mulatságosnak, ámde egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, bár talán ezt sem lehet mire vélni - de nem sokára kiderül ennek oka, hiszen a nő hirtelen kettőt szökken, majd tigrisbukfencet vet, és a földre kuporodik, ki tudja mi okból - úgy tűnik, mintha lent akarna tartani valamit. Némi ficánkolás után egy rókacsemete dugja ki alóla a fejét, Ialae pedig felnevet, és összeborzolja az állat szőrét. Ifjabb Vukk beleszagol a levegőbe, és amikor feltűnik neki Javier jelenléte, hátracsapja a füleit, lelapul, de aztán ahelyett, hogy támadna, felpattan, és elszökdécsel a másik irányba. Az elf nőszemély a jelenet után vidáman nevetve fordul vissza Javier felé.*
- Khm... *A legtöbb ember (vagy egyéb szerzet) most bocsánatot kérne, de nem, mint említettem volt, Ialae nem az a típus.* - Ismerem a rókacsaládot, amiből a kölyök van. Igazán közel állnak hozzám, gyakran összefutunk... *Kezd el játszadozni a fülének hegyes végével, majd a kérdésre felkapja a fejét, és elgondolkodik. Kicsit mintha szórakozott lenne.*
- Egyetértek, de mit értesz történés alatt? Talán valami gond van? *Emeli kékes-lilás tekintetét a férfire.* - Egyébként nem hiszem, hogy a fiatalságából bajai lehetnének e téren. *Jegyzi meg, csak úgy mellékesen.*

-Nicsak, kiket látnak szemeim. *Szólal meg egy mély tónusú hang a fák közül, majd hamarosan láthatóvá válik a hang gazdája is. Variam Ethas di Arminel éppen az egyik fát támasztja jobb karjával, baljában pedig egy kis méregzöld lángocska ficánkol. Ruházata egyszerű: fekete felső, fekete nadrág, és elmaradhatatlan galléros köpenye, ami szintén fekete. Hosszú hajába bele-belekapdos a szél, mágiával megváltoztatott vörös szemei pedig a másik két tartományvezetőt fürkészik.
Egy darabig csak játszogat a lángocskával, majd kilép a fák közül. Lassan sétál „kollegái” felé, majd mikor odaér, becsatlakozik a sétához, és köszönés gyanánt biccent mindkettőjüknek, egy Ialae és egy Javier szót mondva. Utána viszont nem szól egy szót sem, csak fürkészi őket, néha pedig oldalán lévő kardjához, Gliramdinghoz nyúl. Nem mintha támadni akarna, csak megnyugtatja a kard markolatának hűvös érintése.
Ki tudja, mennyi ideig fürkészi őket, amikor végre megszólal: -Carantorban lenyugodtak a kedélyek. Az újsütetű hadigályáknak hála, a kalózok megfutamodtak, áldom is érte azt az aranykezű Eriomot. De tényleg, ha az a férfi nem lenne, most nem tudom, hogy mit csinálnék. Mióta kitalálta, hogy a hajókat miként lehet átalakítani, hogy gyorsabbak legyenek azóta semmi bajunk nincs a tengeren. Nem mellékesen vagy 60 kalózt akasztattam fel Erhinnon főterén. A tömeg csak úgy őrjöngött, amikor a hóhér meghúzta a kart.
A Csonterdő helyzete viszont változatlan. Élőholtak, romvárosok, miegyéb. Azt a földet örökre megfertőzte az átok, az biztos. Nekem tökéletes játszótér lenne, de az egyszerű közemberek számára… *Itt fejezi be mondandóját Variam, közben újra elkezd játszani a lángocskával. Táncoltatja az ujjai körül, megnagyobbítja, lekicsinyíti; tisztára, mint egy gyerek. Mikor megunja, elővesz a zsebéből egy zöldalmát és azt kezdi el eszegetni, de két falat közben odaszól Ialae-nak: - Ne félj, nem az itteni fák egyikéről szedtem le. Ezt még otthonról hoztam. *Nevet, majd mikor teljesen eltűnteti az almát, akkor újra megszólal: -Namármost, ha jól hallottam, akkor a tartományvezetői gyűlésről beszélgettetek. Nos, nekem bármikor megfelelne, a kérdés szerintem csak Jonash… Szerencsétlennek gondjai akadtak a közeli parasztokkal. Vasvillával és kaszával vonultak a palotája elé, hogy több jogot követeljenek. Ha ezt valahogy nem kezeli –én speciel mindet felakasztatnám- akkor lázadás lesz belőle. *Variam véget vet monológjának, így is sokat beszélt, de még mielőtt átadná a szót társainak még egy mondatot elejt: -Javier ha lehet egy kérdésem: Miért lennék én túl ifjú a vezetéshez? Elvégre egyszerre kezdtük. Igaz, hogy nem vagyok épp régi darab, de attól még…

Mikor a róka megjelenik, csak megmosolyogja Ialaet, nem is várt sokkal kevesebbet az elftől. Tulajdonképpen szinte az összes elftől ezt várná, hogy már az állati családokat is ismerik bizonyos szinten, mintha ők is a jó szomszédai lennének, persze ez idegen kissé Javiernek, Ő megvan a saját kis dolgaival az efféle helyett, na meg úgyse értené meg az állatokat eléggé ehhez. A témához nem is nagyon szól hozzá már, olyannyira megszokottnak tartja, ellenben, mikor megjelenik Variam, szája szinte a füléig húzódik.
-Áh, Variam! - Fogadja a harmadik tartományurat is, s szemei mintha felcsillannának a férfit meglátva. - Már vártam, hogy mikor jelenik meg. - Mosolya sejtelmesbe húzódik, mintha tudta volna, hogy jönni fog, s talán tényleg tudta? Hát, ez bizony rejtély marad egyelőre a másik két vezetőnek. - Felakasztatott 60 kalózt? Ejj-ejj. Nem gondolja, hogy kicsit szigorúan veszi a dolgokat, Variam? Ha én ilyet tennék, a tartományomban lehet lázongnának. Én amondó vagyok, hogy békés módon is meg lehet oldani a dolgokat. Persze, ahány ember, annyi módszer. - Abba sem hagyja a mosolygást közben, mintha az arcára fagyott volna, pedig nyilván nem így van. Végül még Variam egy extra kérdést tesz fel neki, mosolya ekkor sem csökken egy kicsit sem, sőt, talán mintha sugallná is, hogy az állítás nem teljesen igaz, bár erre ráerősít következő mondatával is. - Biztos benne, hogy egyszerre kezdtük volna? -Hajtja le kicsit fejét, ám többet nem szól, nem jelez, kíváncsian várja, hogy vajon mit fog szólni a titkolózáshoz a két társa.

*Nem, nem várja meg, amíg az a valaki - kit érdekel, hogy ki? - végigmondja, amit akar... Hirtelen éri Ialaét a hang, és a megfelelő irányba fordulva, kikapva tokjából a tőrt néhány centivel a Variam válla melletti fába állítja. Reflexszerűen dobott, de nem véletlenül nem találta el a férfit. Szándékosan "vétette" el a célt, és amikor végre megpillantja Variamot - tartományúri társát, mondhatni kollégáját - egy szökkenéssel ott terem, és hamar kikapja a fa törzséből a díszes markolatú tört, majd hátat fordít a férfinek, és eredeti helyére visszasétálva, vissza sem fordulva szól oda neki.*
- Megijesztettél, Variam. *Igen, ez mind, amit mond. Elfoglalja a helyét egy fa tövében, lecsúszik egészen az aljáig, és lábait felhúzva néz fel a két férfire, megpróbálva nem tudomást venni a lángocskáról, amivel Variam játszik... de nem teheti. Elf. És ez az ő erdője... meg kell védenie, még ha egy ilyen emberről van is szó. * - Remélem vigyázol a tűzzel. Az erdővel együtt veszel, ha felgyújtod. *Pislog fel egy barátságos mosollyal, és hallgatja, amit mond, meg persze Javier válaszát is. Megrázza a fejét, és utóbbihoz fordul.*
- Nincs olyan, hogy béke. A béke egy átmeneti állapot két háború között. Csendes pihenő, uzsonnaszünet... vedd, aminek akarod. De ahogyan béke, úgy békés megoldás sincs. Nem lehet lerendezni a dolgokat csitítgatással. És ha mégis sikerül, olyan, mintha egy vulkánt pisszegtünk volna le... a következő pillanatban úgyis kitör. *Vonja meg a vállát. Elég sokat tudna ilyen dolgokról mesélni, érdekes gyermekkora volt. Megtanulta, hogyan kell a várat 'rá rombolni. És utána azt is megtanulta, hogyan kell ebből a 'rból ismét várat építeni... A maga száznéhány éve alatt tapasztalt egyet s mást, de ez főként attól a falutól is függött, ahol felnőtt. Szóval van ám még néhány történet a tarsolyában. Variamnak nem tud mit mondani. Szerencsére neki nem igazán vannak problémái... ráadásul az egyik legerősebb, legkedvezőbb tartományt kapta. Egy-két ügyet még elsimít, és náluk is beáll az uzsonnaszünet...*

*Variam mozdult, de a tőr nem belé fúródott, hanem az egyik fába. Már húzta volna ki, amikor Ialae ott termett mellette és vissza nem vette a tőrét. Mikor az annyit mondott, hogy megijesztette, Variam csak kuncogott egyet.
-Tehát megijesztettelek? Nocsak. A rettenthetetlen elf harcosnő megijedt volna egy "egyszerű" embertől? - Kérdi kuncogva, majd mikor Ialae leül a fához ő is letelepedik, majd meghallgatja mindkettejüket. -Javier... az a hatvan kalóz halált érdemelt, nem mást. A nép követelte, én pedig megadtam számukra. Egy esetleges lázadást pedig bármikor leverhetek, hogyha bevetem a csatamágusaimat. Fiatalok és forrófejűek, ha arról van szó, akkor pedig kegyetlenek. Ha valaki nem tudja betartani Carantor törvényeit és elvárásait annak bűnhődnie kell. A bűnözőket nem lehet békés módon kezelni. Ezek a kalózok vétettek a törvényeink ellen, kifosztották hajóinkat és hullámsírba juttatták tengerészeinket. Valamennyi árva és özvegy a halálukért kiáltozott.
Hogy együtt kezdtük-e? Papíron igen, ami a többit illeti, az pedig... hát, hogy is mondjam önnek, kedves Javier... az jelen pillanatban annyira nem is fontos. Hangsúlyozom, hogy jelen pillanatban.
Variam itt fejezi be monológját, majd Ialae-hoz fordul: -Ne félj, nem fogom felgyújtani az erdődet. Bár ezzel a lánggal, ha akarnám sem tudnám. Hideg tűz, úgynevezett "olvasófény". Bár, egy kicsit alakítgattam rajta, hogy legyen mivel szórakoznom. Béke... a béke tényleg csak egy átmeneti állapot. Bár kérdés, hogy ki mire használja. Van aki úgy gondolja, hogy örökké tart és nem csinál semmit; de van olyan is, aki használja az eszét és a béke alatt fegyverkezésbe kezd a következő háborúra. Vagy felépíti a birodalmát, ahogy mi tesszük.
*Na igen, Variamról tudniillik, hogy mindene a harc és a háború. Bár nemesi család sarja, mindig is tanították őt harcolni és tartományát is így vezeti. Ialae megélhetett több száz évet is, Javier pedig lehet bármily titokzatos; Variam se marad ki a sorból. Jómaga fiatal külsejű, tán nem élt annyit, mint Ialae, de olyan dolgokat tanulmányozott, és tanulmányozik is, amit az elf nő vagy el sem tudna képzelni, vagy pedig undorítónak találna. Ha lebecsülné a fiatalsága miatt, hát akkor rosszul teszi. Legyen bármilyen fiatal, ő is ugyanolyan alkalmas a tartománya vezetésére, mint társai.
-Nos akkor, a kérdésem viszont az lenne, mind hozzád Ialae, és önhöz is Javier, hogy mikor tartsuk meg a tartományvetői gyűlést? Mert amondó vagyok, hogy itt lenne az ideje. Ha most meg tudnánk beszélni az időpontot, akkor azonnal tudnám értesíteni Jonasht. Remélem sikerül megoldania a parasztok ügyeit, bár úgy halottam, hogy csak egy egyszerű szedett-vedett csapat, akik egyelőre fegyvert sem mernek fogni, tehát lázadás alig lesz belőle, bár azért soha sem tudni. Az ersinakhi hírhozó kicsit eltúlozta a dolgokat, legalábbis úgy vettem észre. Amit még kérdeznék, hogy az ez utáni tartományvezetői gyűlés az hol legyen? Itt Misanarban, vagy nálam Carantorban? Tudom, hogy előre tervezgetek; de szeretném tudni, hogy Arnos után utaznom kell-e ide, vagy maradhatok a palotámban és felkészülhetek fogadásotokra? *Bár Javiert magázza, többes számot mindig tegezve használ, remélve, hogy Javier nem veszi sértésnek. -Kedves Javier, remélem a szállás még mindig olyan remek a palotájában, mint volt. Vagy ha netán még remekebb, hát az sem gond. *Mosolyog Variam.
Kezében megint megjelenik az apró zöld lángocska, és miközben azzal játszik, egy mosolyt villant az elf nőre, tudatva vele, hogy ez ugyanolyan láng, mint az előző. Most nem beszél, csak játszadozik a lángocskával és várja, hogy társai is mondjanak valami.

Javier mosolya nem hagy alább hallgatva a többieket, csak mosolyog, s láthatóan senki sem vette a célzását, habár tény, jól elrejtette és persze nem is elsődleges célja, hogy elsőre felfedje valódi kilétét. Egy kis titkolódzás soha sem árt. A békéről, egy számára, elég fura véleményt hall mindkét fél felől, melyen látszólag meglepődik.
-Hogy csak átmeneti időszak lenne? De ha így nézzük, a háború is átmeneti időszaknak tekinthető. Véleményem szerint nem igazán osztható fel efféle "körökre" a világ időegysége. Tény, hogy örök béke nem elérhető, ám ha a béke már hosszan tart, akkor miért lenne gond? Szerintem csak ki kell élvezni. Lehet naivnak tűnhetek az szemükben, de nekem ez a véleményem.
Fejezi be mondandóját, majd a témában még vár, hátha lesz valami reakció, vagy esetleg csak rámondják, hogy jól van, legalább különböző vélemények is születtek, majd mikor Variam felhozza a mostanság lévő utáni megbeszélést, akkor csak vállat von. -HÁt, én nem tudom. Ahogy gondolják. Részemről bárhol lehet. És a mostanival kapcsolatban: Minél előbb meg kéne ejteni a dolgot, hogy túl legyünk rajta. Talán a következő heteken belül. Ha Önöknek is megfelel. -Tekint végig a másik két személyen, majd még mosolyogva ismét Variamra tekint, s egy utolsó kijelentést is tesz.
-Nos, én remélem, hogy ugyan úgy tetszeni fog önnek a nálam található kényelem, mint ez előtt. Minden esetre megpróbálok a fogadásukra jól, illően felkészülni.

- A harcosok legfőbb erénye az elővigyázatosság és a reflexek. *Jegyzi meg összeszűkült tekintettel Variam irányába.* - Ha nem így lenne, nem tartana sokáig egy-egy harcos földi léte. *Teszi még hozzá az egyértelműség végett, visszacsúsztatja a tőrt az oldalára elhelyezett tokba, és lehuppan ugye a földre. A figyelmeztetésre azt a választ kapja, hogy nem sok rá az esély, hogy ettől a kékes színű lángocskától fog felgyulladni az erdő, de ez nem túlzottan nyugtatja meg kedvenc elf tartományúrNŐnket. Ismét felpislog, és trillázó hangját most fenyegetővé varázsolva válaszol.*
- Soha nem értettem a mágiához... *Kezd bele.* - ...mert nem találom értelmét a szemfényvesztésnek, de ha jól tudom, nem csak a meleg kell az égéshez. De persze feltehetjük, hogy hihetek neked... *Gondolkodik el, tekintete a távolba réved, de éber marad - valahogy úgy jár a füle, mint az ébren álmodó macskáknak, látszik, hogy bár elkalandozott, bármikor készen áll a harcra. Nem fejezi be végül mondanivalóját, hanem meghallgatja Javier válaszát a békés-témára.*
- Nem értek egyet. Ahol ember van, ott élet van, és ahol élet van, ott háború van. Ha hihetnénk a békének, és valóban csak egy fehér, kiélvezendő ködfelhő lenne, akkor nem lennének emberek. Az emberekkel együtt született a harc. A viszály. Az ellentétek, a hatalomvágy, a kapzsiság. Békében nincs barát, nincs ellenség. Mások vannak, akik a látszólagos nyugalom alatt kitörni készülnek, mert már nem bírják tovább ezt az őket körülvevő ködfelhőt, mivel túl halk, mozdulatlan. Túl nyugodt ebben a nyugtalan világban... A békének nem lehet hinni. Béke nem létezik. Emberek között nem. *Vázolja fel röviden és kissé zavarosan az álláspontját. Amint befejezte a monológját, felnyomja magát a földről, belekapaszkodik a fa egyik vaskos ágába, és felhúzza magát rá. Egészen kényelmesen elhelyezkedik. Jobb innen a magasból figyelni a két férfit, mint onnan lentről... Variam kérdésére szórakozottan játszogatni kezd az egyik lilás-kékes fény hajtincsével, majd ő is válaszol Javier után.*
- Misanarban? Nem biztos, hogy fel tudnék készülni ilyen hamar. Még van pár elintéznivaló a palota körül. *Vallja be.* - De természetesen ha erre van igény, el tudom intézni, mindenesetre szívesebben mennék máshová. *Jelenti ki, és ismét a gondolataiba merülve kezdi el pödörgetni hegyes fülének végét. Fém alkarpajzsai ezüstösen csillannak meg a lemenő Nap utolsó sugaraiban. *

*Variam figyelemmel hallgatja végig Ialae mondandóját a harcról, a mágiáról és a békéről, ugyanúgy Javierét. Mivel a tisztelet megköveteli, ezért először annak válaszol, aki előbb fejtette ki a véleményét, tehát Javiernek. -Nos, kedves Javier, én úgy gondolom, hogy háborúk mindig vannak és lesznek. Háború kell, ugyanis az emberek előbb-utóbb megunják a nagy nyugalmat és fegyverkezni vágynak. Nem azt mondom, hogy akkor most azonnal szólítsuk hadba az embereinket és indulás Zyar határain túlra, de arra szeretnék kilyukadni, hogy egy-két évtized, esetleg évszázad és biztos lesz valami háború. Az, hogy ne tagoljuk "körökre" a világ időegységét, abban igaza van; mégis ez így valamiért kézzel foghatóbb, ha így beszélünk róla.
Ialae, neked azt mondanám, hogy igazad van, bár úgy gondolom, hogy azért a béke megfogalmazása kicsit más lenne, nagyjából az, hogy egyszerre hasznos és haszontalan szünet két háború között.
*Variam itt lezártnak tekinti a béke témát, legalábbis saját maga számára, de ha a társai még kívánnak hozzászólni, akkor természetesen kifejti véleményét. Következő mondandóját, viszont mindkét társához intézi: -Nos, akkor szíves örömest felajánlanám a palotámat az ez utáni gyűlésre, ha Ialae úrnő nem tud ilyen hamar felkészülni. Természetesen Jonash még változtathat a dolgon, ha ő úgy kívánná, hogy Ermendorban legyen, akkor megvitatjuk a dolgot. Bár, úgy gondolom, hogy ezt majd Arnosban beszéljük meg a gyűlésen, én csak felvetettem a dolgot.
És igaza van Javier, minél előbb meg kéne ejteni. Már nem nagyon várhat a dolog, meg kéne beszélnünk a Zyart érintő ügyeket.
*Variam nagyjából ezzel fejezi be mondandóját, majd ültőhelyében kihúzza éjfekete színű kardját, Gliramdingot és elkezdi fényesíteni, közben a mágia nyelvén énekelget. Végül eszébe jut, hogy mire nem is válaszolt: -Miért gondolod úgy, hogy a mágia szemfényvesztés? A mágia egy nemes tudomány, amellyel képesek vagyunk manipulálni az elemeket, a teret és az időt, romba dönthetünk, esetleg felépíthetünk épületeket; kiirthatunk, vagy teremthetünk civilizációkat. A mágia ezer arcából csak egy a szemfényvesztés.
Amúgy igazad van Ialae, az égéshez nem csak meleg kell, de az a láng amit én alkalmaztam képtelen lenne felgyújtani bármit is... Egyszerű energia lángalakba sűrítve, csak azért, hogy jól nézzen ki. Ha akartam volna, akkor egy miniatűrnyi napot csinálok belőle, de azzal nem tudtam volna játszadozni. A mágia... a mágia egy olyan dolog amit valaki vagy megért, vagy nem. Ha nem, akkor sem mondom azt, hogy földhözragadt; hisz jó harcosokra ugyanúgy szükség van, mint varázslómesterekre.
*Variam itt fejezi be mondandóját, majd folytatja kardfényesítését. Gondosan ápolja, szinte minden négyzetcentijén végighalad az éjfekete pengének. Szeme mindenhova végigköveti a selyemdarabot, ahogy húzza a pengén.
Alig telik bele pár perc, károgást hoz a szél feléjük. ~Már megint... *Hamarosan egy ébenfekete holló száll le Variam kinyújtott karjára, majd egy-két pillanatig egymás szemébe néznek, Variam bólint, a holló felszáll és továbbrepül.
-Nos úgy látszik nekem mennem kell, méghozzá gyorsan. Famulusom híreket hozott Erhinnonból, a kalózok újabb támadással próbálkoztak, de az első tízet most akasztják a főtéren. Viszont még egy-két személyes dolgot is el kell intéznem, tehát nem várhatok az indulással. *Mondja Variam, majd elővesz zsebéből egy rubintot, öklébe szorítja, de mielőtt elindulna még megszólal: -Örültem a találkozásnak Ialae, Javier. És még mielőtt elfelejteném Javier, legkésőbb három nap múlva számíthat a látogatásomra Kardionban. Viszontlátásra. Spitectin! *Köszön el mindkettőjüktől, majd kimondja azt a varázsigét, ami aktiválja a teleportot a dolgozószobájában. Egyik pillanatban még ott van, a másikban már erhinnoni palotájában áll.

Javier csak bólintgat mindkét félnek, bár látszik kicsit rajta, hogy nem még hozzáfűzne valamit a dologhoz, hiszen nem teljesen értették őt meg, nem mondta Ő, hogy örök béke lenne, s nem lesz háború, de mindegy is, ha a többiek lezárták a témát, már nem fog hozzátenni, hogy felélessze azt. Hamarosan Variam bejelenti, hogy távozni készül, mivel még dolga van tartományában, s nyilván a tartomány-városában, így Javier is szépen elköszön tőle, a rövid üzenetre, mely szerint Variam várható a napokban Kardionban, csak egy biccentést küld válaszképp a férfinak, majd Ialae felé fordul.
-Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy én is távozzam, már így is sokat voltam távol otthonról. Gondolom keresnek már a különböző problémákkal. - Mosolyog rá a nőre, majd elfordul, s megindul egyenesen Arnos felé. Látszólag az egész utat gyalog szándékozik megtenni, még csak nem is a kereskedő út felé indult meg, hogy fuvart szerezhessen, s míg Ialae látóhatárában van, mágiát sem használ, persze ez nem jelenti azt, hogy utána már egyből haza teleportálja magát. Miután megindult, hátat fordított Ialaenek, balját felemelte, hogy intsen még egyet s hátrakiáltott a nélkül, hogy hátra tekintett volna. - Viszlát Kardionban.

» Kardok Mezeje