Behul fogadója

Behul fogadója a Kereskedőút mellett fekvő egyszerű kis faépület. Kétszintes, egy istálló is tartozik hozzá, amiben összesen négy ló fér el. Belépve először egy kocsmaszerű helyet pillanthat meg az idelátogató. Három hosszú asztal, mindegyiknek mindkét oldalánál egy-egy ugyanolyan hosszúságú pad. A baloldali falnál egy kőkandallóban tűz lobog, előtte pedig hintaszék hever. A helyiség két sarkában van egy-egy kétfős asztal, ha esetleg a vendégek üzletet szeretnének lebonyolítani, vagy csak magányra vágynak. A csapos jó kedélyű ember, harmincadik életévét tapossa, szálkás termetű, oldaláról hosszúkard lóg, Irurdarnak hívják. A bal sarokban található a lépcső, mely az emeletre vezet. Itt hat szoba található, mindegyikben egy ágy, egy kisszekrény és egy szék található. Az árlistát a fogadóstól kell kérni, de a szobák ára változatlan: egy éjszaka 6 ezüstreyg.

*Vadul vágtató ló patája koppan a fogadó utcájában végül hirtelen elhal. Hallatszik, hogy valaki sietősen leugrik a lóról és a kantárnál fogva bevezeti az istállóba, majd némi szénát rakva elé bevezeti egy boxba. Ám nem nyergeli le, hisz ki tudja, tán még innen is sürgősen kell menekülnie. Ha nem, akkor majd kiküld valakit, hogy intézze el a lovat és itt marad éjszakára. Belép a fogadóba, arcán látszik, hogy ki van merülve és eléggé elgondolkozott valamin, ami nem épp pozitív. A pultosnak gyors mormogás a köszönés és beveti magát egy sarokba miután rendelt magának egy kupa vizezett vörösbort. Zöld haja hosszan omlik vállára, de oly zilált mintha nem fésülködött volna napok óta. Ujjaival próbálja kissé rendbe szedni, bár elég nehezen megy. Végül elkezdi kortyolni a bort, de hirtelen olyan szomjúságot érez, hogy az egészet lehajtja és azonnal rendel még egyet.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

Az ajtó ismételten kinyílik, ahogy egy újabb alak lép be rajta. Ruházata egy igazi vándoréra emlékeztetheti az átlag embereket: egy földig érő köpeny, mely még cipőjét is takarja, s melynek ujja éppen eltakarja az egész kezét, bár ha kicsit is nyújtózkodik, már kilóg a kézfeje. A köpeny csuklyája erősen takarja fejét, nehéz látni bármit is arcából, lényegében valódi bőréből semmit sem látni.
Nem sokat tétovázik a bejáratnál, egyből a pultoshoz igyekszik. Errefelé nem valami jártas, így úgy gondolja, hogy jobb ha szimplán egyenrangúként kezeli a csapot, még ha valójából nem is így érez. -Egy korsó sört kérek. - Jelenti ki ezúttal kedves hangján, mely erősen a színjátékához tartozik. Amikor megkapja a sörét, leteszi a megfelelő összegű reyget a pultra, majd körbetekint, hogy ezúttal kihez szegeződjön társaságként amíg úgy nem dönt, hogy alvásra adja a fejét. Ezúttal egy nőt választ ki, nem is sejtve, hogy kiféle lehet Ő valójából, így sétál oda korsóval kezében az asztalához, s szegezi oda a köszönő-kérdését Lydiának.
-Szép estét. Szabad esetleg? - Mosolyog, habár ez nem látszódik hála részben csuklyájának részben száját takaró kötésnek, melyet még majd el kell igazítani ivászat előtt.

*Éberebb mint valaha, épp ezt akarná tompítani a borral, bár még mindig összerezzen minden apróságra. Nyílik az ajtó és egy idegen lép be. Furcsa kinézetű alak, bár Lydia is hasonló lenne, ha köpenyének csuklyáját a fejére húzta volna, ám most nem volt kedve. Nemsokára már az asztala mellett áll az idegen. Biccent egyet, majd végre megszólal.*
- Jó estét. Csak nyugodtan. *Int a vele szemben levő székre. Ő is magára erőltet egy kis mosolyt, bár lehet, hogy jobb is, hogy társasága akadt, így eltereli gondolatait az esti eseményekről a temetőben. Ez a kupa bor is elfogyott, újabbat rendel. Nem erős bor, ám a kupa mérete meglehetősen nagy. Lydia jól bírja az alkoholt, kér mégegyet. Nő létére sokat tud inni, sőt még férfiakat megszégyenítő módon is, bár ezt nem szokta hangoztatni.*
- Eleonora Blacksmith a nevem! *Mutatkozik be a férfinak, már megszokásból se az eredeti nevét mondja, hisz nem lehet tudni kiben bízhat az ember.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

S'wor leül a székre, majd nem törődve azzal, hogy a nő mit lát, benyúl a csuklya alá, s a szája elől lehúzza a szövetet. Immáron semmi sem állt útjában, hogy a hűs sört legurítsa torkán. Egy-két korty után le is teszi az asztalra a korsót, majd a nőre tekint. A fény itt elég erős, de még így is csak nehezen vehető ki az arca, mivel a fejfedője elég sokat takar, ellenben hangjából könnyedén kivehető, hogy éppen jókedvűen szól a nőhöz.
-Áh, szóval Eleonora? Örvendek. Az én nevem George. George Bielfitter. Tudom, fura név, de ez jutott nekem. - Nevet fel halkan, hogy ne legyen túl feltűnő azok számára, akikkel nem beszélget. - És, merről jött, Eleonora?

*Némán figyeli a férfit zöld tekintetével. Kissé felhúzza a szemöldökét a mozdulat láttán, de nem szól semmit, sőt vonásait is rövid időn belül rendezi. Újfent kortyol legújabban kihozott borából. Még csak a harmadik, de ezt már lassan issza meg. Szomját oltotta és fejét kissé elkábította, így már nem jár minden pillanatban az esze a démonon. Ami remélhetőleg már nem üldözi és lemondott a vacsorájáról. Biccent a bemutatkozásra.* - Szintúgy. *Mondja udvariasságból. Nem tudja hová tenni a férfit, tán meg lehetne próbálkozni céhe mondásával. Bár róla nem tudja kinézet alapján megállapítani, hogy fejvadász-e vagy sem. Mégis, tán az, és akkor máris bizalmasabb tudna lenni. Ám egyelőre válaszolnia kellene a hozzá intézett kérdésre.*
- Innen is meg onnan is. Sokat utazom, nem maradok egy helyen. *Jegyzi meg, természetesen hangja teli van udvariassággal és akár még azt is lehet mondani, hogy némi hálával amiatt, hogy a férfinak köszönhetően nem kell a temetőre gondolnia.* - És Ön merről került erre a kietlen és néhol ijesztő vidékre? *Intéz a férfihoz egy kérdést. Mégsem kérdez még rá a céhre, egyelőre hadd folyjon a beszélgetés csupán így.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

Meghallgatja a választ, majd mosolyog egyet. Egyelőre semmi sem enged arra következtetni neki, hogy a nő is fejvadász lenne, így fölöslegesen nem próbálkozik meg a "kulccsal", hiszen sokan nem is értik és problémáznak rajta, hogy hogyan hozta fel. Alapból eszébe sem szokott jutni efféle, emiatt lehet, hogy egész sok fejvadásszal beszélgetett már úgy, hogy ki sem derült, hogy egy helyen "dolgoznának". Még mielőtt válaszolna, kortyolgat a sörből, közben egy-két fehér tincse is aláhullik, s kilóg csuklyája alól.
-Oh, hát az egy hosszú téma. Alapból Arnosban élek, csak volt egy kis dolgom itt, s most a hazautat járom a kereskedő úton. Általában karavánokkal, bár szerencsétlenségemre most egyedül kell utaznom. Pedig tudja hogy van ez. Manapság amennyire biztonságosak ezek az utak. Ki tudja, hogy az embernek titkon, vagy épp nyíltan hány ellensége van, aki az életére pályázik, nemde? - Válaszol hosszan. Habár küldetései alatt általában keveset beszél, amikor kikapcsolódik, olyankor szinte be nem áll a szája, mintha ilyenkor adná ki magából a beszélgetési vágyát, amit máskor nem tehet meg. Talán végre találnia kéne valakit, akivel megoszthatja titkait is akár, bár ez már csak azért is nehéz, mert ilyet csak a céhében találna, az ottani emberek nagyja pedig nem igazán szeret barátkozni, ahogy eddig észrevette.
-Hogy értette, hogy kietlen s néhol ijesztő vidék? Tán nem tévedt olyan helyekre, amiket nem nagyon szeretnek az emberek? -Nevet ismét halkan fel, talán kezd neki betenni a sör is, meg a jókedv is, hogy ennyi idő után végre hazatérhez, így míg a válaszra vár, még lehajtja a korsó maradék tartalmát is.

*Végighallgatja a választ, közben újfent szemügyre veszi a férfit. Még mindig nem láthatja teljesen az arcát, bár néhány vonása fel-felvillan, illetve tincseiből pár kilóg, ezek alapján megállapíthatja, hogy fehér hajú. Mondjuk saját hajszíne se túl gyakori. Élénkzöld... Még ezen a vidéken is rácsodálkoznak sokan, hisz festék? Á dehogy, ilyen nem sűrűn létezik. Szóval meghallgatja a hosszas választ, majd bólint és elmosolyodik.*
- Mily véletlen, hogy pont olyan emberrel hoz össze a sors, aki szintúgy arra tart, mint én. Ha úgy dönt, hogy utitársat keres, szívesen csatlakozom, bár a ma éjszakát biztosan a fogadóban tölteném, elég fárasztó a folytonos utazás. *Jegyzi meg. Neki is feltűntek már a hallgatag társai, ritkán lehet velük egy-két jó szót váltani, bár neki nem is hiányzik túl gyakran. Mégis vannak napjai amikor legszívesebben végigfecsegné az egész éjjelt és nappalt. Fejvadászként pedig bizony nehéz olyan embert találni, akiben meg lehet bízni és minden titkot el lehet árulni neki. Ő egyelőre még nem is próbálkozott ezzel, talán majd egyszer. A férfi következő kérdésére legyint és jó nagyot kortyol borából. Kezd kissé beszédesebbé válni.*
- Nem kellemes olyan alakokkal... *kis szünetet tart.* - ... szörnyekkel találkozni, amelyeknek a kisujjukban is több erő lakozik. Elsöpör, mint egy tornádó. A temetőket pedig nem árt kerülni, főleg ezen a vidéken. *Lényegében nem árult el semmit, viszont aki akar, ebből a rövid beszámolóból is kiolvashat jó sokat. Újfent kortyol a borból, lassan megint kiürül a pohár.*
~Túl gyorsan iszom és túl sokat.~ *Jegyzi meg magában, de ettől függetlenül legurítja a maradék egy kortyot és újat rendel.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

-Temető? És szörny? Huha, úgy hangzik, hogy nem épp könnyű napja volt, nemde? - Folytatja a szinte már baráti szintűnek tűnő beszélgetést, holott csak az időt akarja húzni, próbálja elérni, hogy elfáradjon, elvonuljon egy szobába, s egészen reggelig alhasson, bár eddig nem nagyon jön össze. Túlságosan is élénk hangulatában van a férfi a mai nap folyamán.
~Hm... Utitárs? Érdekes gondolot, az tény, hogy meglenne az előnye épp úgy, mint a hátránya. Megszoktam már, hogy fent tartom a képzetet magamról, de biztos, hogy egészen Arnos-i bázisig színészkedni akarok?~ Gondolkozik magában az ajánlaton, s már-már vitatkozik is magával, hogy hogyan döntsön, de végül csak győz az az énje, hogy belemenjen, hiszen egész jól elbeszélgetnek, s társaságban úgy is gyorsabban tellik az idő. Arról nem is beszélve, hogy egy kis fokkal még biztonságosabb is, a nagyobb csoportot kevésbé támadják meg a banditák, mint a kicsit. Na persze a két fő még annyire nem módosítja a banditák gondolatmenetét, hogy ne támadjanak, de míg a nővel elvannak, ha arra van szüksége, elfuthat.
-Rendben, legyen hát. Jómagam is itt terveztem éjszakázni, s mivel fő utirányunk egyezik, nincs kifogásom az együtt utazás ellen. - Válaszol végül erre a témára is, majd kezével mutatja a nőnek, hogy egy pillanat. Feláll a helyéről, a pulthoz sétál, kér egy újabb korsóval, fizet, majd visszaül a helyére.

*Bólint egy kicsit.* - Hát nem volt könnyű napom, az biztos. Nem szeretek tűzben táncoló démonokkal találkozni, főleg ha egyedül vagyok. *Úgy gondolja, ennyit igazán megoszthat, nem olyan sok információ. Sőt, ebből valójában semmit nem tudhat meg a férfi, csupán annyit, hogy látott már életében természetfeletti lényt és ezt nem is titkolja. Abban teljesen igaza van a férfinak, hogy egyedül nem biztonságos utazni, de amíg nem tudják egymásról, hogy mindketten fejvadászok, addig biztosan marad köztük némi távolságtartás. Lydia újfent bólint kicsit és elmosolyodik.*
- Örvendek, hogy utitársra leltem. A ma este után nem éreztem volna túl biztonságosnak a hosszú utat. Gondolom lóháton utazik. *Jegyzi meg, bár a válasz valószínűleg igen lesz, hisz mással ritkán utazhatnak, kivéve aki rendelkezik valamilyen különleges lénnyel. Ő maga is gondolt már arra, hogy kéne valami. De sajnos még nem sikerült olyan ismeretségre szert tenni, aminek köszönhetően beszerezhetett volna valamit. Így marad a ló, ami néha meglehetősen lassú, főleg ha valami emberfeletti erővel rendelkező lény elől menekül. Kortyol párat a borából. A nehéz nap ellenére nem érzi magát fáradtnak. Sőt, az igazat megvallva, most nem is szívesen vonulna vissza egyedül. Végül rászánja magát, hogy feltesz egy kérdést, amivel tán közelebb kerülhet az igazsághoz, bár lehet, hogy a férfi kitérő választ ad rá.*
- Megkérdezhetem, hogy Arnoson belül hová utazik? Csak kíváncsiságból kérdem, hisz ettől függ, hogy meddig maradhatunk útitársak. *Újabb kedves mosolyt villant.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

S'wor kortyolgat még söréből, egy kicsit talán lassan halad az itallal, de idegen helyen sosem iszik többet a kelleténél, nehogy valamiféle ellenséges fejvadász csapjon le rá, vagy bármi más, amiben könnyen elvérezhet az alkohol hatásától. Az utazás témára szippant egyet a levegőből, s mintha elgondolkozna egy kicsit.
-Igazat megvallva gyalog szoktam utazni. Jobban tudok így figyelni az útra, de esetleg beszerezhetek egy lovat a következő faluban. Ártani nem árthat s legalább hamarabb visszaérek szeretett otthonomba. - Mondja a magáét, bár egy kicsit erőltetetten hangzott az a szeretett otthon, ki tudja, hogy miért. Talán csak családi problémái lehetnének, holott a valóság, hogy a múltban megbánta már, hogy ezt a pályát választotta, ám ebből nincs kiszállás, nem úgy, mint más helyeken. De nem foglalkozik ezzel már.
-Huh, Arnoson belül? A fővárostól, Kardiontól jópár mérföldnyire megyek egy.... hm... egy afféle kis faluba. Nem tudom jobban kifejezni. Tudja, ez az egész falu úgy él ott, mint egy nagy család, holott valódi vértestvériség nem köt minket. Fura dolog ez, s egy falun kívüli egyén talán nem is értheti. - Meséli kicsit elferdítve a dolgokat, ám egy kis részben igazat is mond ezzel. Talán már fáradt a nagy hazugságok gyártásához, vagy épp csak unja, hogy mindig teljesen mást mond, így kivételesen belecsempészte az igazságot is. Valószínűleg nem ebbe fog belebukni.

*Felvonja a szemöldökét, hisz ritkán hallott olyan emberről, aki nem lóval utazik. Gyalog mégiscsak meglehetősen hosszú az út és fárasztó is. A ló pedig gyakorta még védelmet is nyújt, hisz könnyedén az oldalára lehet csúszni, így ha valamerről nyíl száll felé, esetleg el tudja kerülni, bár a ló odalesz.* - Én lóval vagyok itt, de ha úgy gondolja, akkor majd vezetem a következő faluig, míg ön is szerez egyet. *Mondja. Neki semmibe se fáj kicsit sétálni, legalább nem válik kényelmetlenné a hosszas lovaglás, hisz annak is megvannak a hátrányai. Meghallgatja a férfi válaszát, félmosoly jelenik meg ajkai körül és most már végleg úgy gondolja, hogy tesz egy próbát. Eléggé úgy tűnik, mintha a férfi valami olyan helyre utazna, ami a céh bázisára hasonlít. Végül már-már maga elé mormolva megszólal. Ha esetleg nem tudja a férfi, hogy miről van szó, akár arra is gondolhat, hogy csupán elgondolkozott valamin.*
- Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala.... *Még egy ideig maga elé mered, közben félszemmel a férfit lesi, de úgy, hogy az ne vegye észre tekintetét. Kíváncsi a reakcióra, hisz ha folytatja, akkor egyiküknek se kell már hazudnia.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

Csak bólint egyet mikor a nő kijelenti, hogy majd vezeti lovát a következő faluig, amíg jómaga is szerezni tud magának egyet. A költségeken nem aggódik, hiszen küldetésről tér hazafelé, így hamarosan egy kevéske pénz is lesz a zsebében, hát ha még leszolgáltatja a lovat a céhnek, talán még a pénzt is visszakapja érte. Néha kicsit zavarja, hogy ilyen szinten kell állniuk a céhhel, s nem tétovázni adakozás terén nekik, de hát, még is csak egy afféle testvériség az egész. Mintha kis csönd állna be egy pillanatra, amelyet a nő egy halkabb beszéde, afféle mormolása töri meg. Erre S'wor szemei kicsit elkerekednek, igazat megvallva nem várt effélét így hirtelenjében, s egy-két másodpercet talán tétovázik is, már észre sem veszi, majd észhez kap, s szintén halkan fejezi be a mondást, melyet a céh minden tagja, még a legfiatalabbak is ismernek.
-Olyan az az ember, akinek nincs önuralma. - Arca kicsit elkomorodik, ám ez maximum hangján hallatszódik, hiszen a csuklya még mindig erős takarást nyújt mimikájának. - Hát... Ez meglepő volt így. - Folytatja a beszélgetést, s próbál vissazzökkenni közben ahhoz a színészkedéshez, amit eddig is nyújtott, a jó kedélyű utazóhoz, habár immáron már tudhatja, hogy a nő, aki Eleonora néven mutatkozott be, valójából egy fejvadász, ám szerencsére egyazon céhből, mint S'wor. Innentől kezdve erősen sejti már, hogy nem is ez a nő valódi neve, ám nem fogja kérdezni, míg egy ilyen helyen vannak, nem nagyon szeretné, hogy valaki véletlenül meghallja a beszélgetés azon részét, mely másokra nem tartozik.

*Nem tudta, hogy milyen reakciót fog kiváltani a férfiból, ha felfedi magát előtte. De ma már igazán nem volt kedve tovább titkolózni. Az utóbbi pár hétben mást se csinált, csak hazudott, hisz nem volt más választása. Ám most már igazán jól esne úgy beszélni valakivel, hogy tudja, kivel áll szemben. A komor hangra kissé felvonja a szemöldökét.*
- Ne haragudjon, ha ez önnek kellemetlenség. Nem lehet tudni, hogy a céhen belül kinek milyen a viszonya a többiekkel, illetve egyáltalán milyen a hozzáállása a többiekkel való beszélgetéshez. Remélem nem gond, hogy így felfedtem magam és ezáltal megtudtam önről is, hogy közénk tartozik. *Mondja mindezt majdnem egy szuszra, továbbra is mosolygósan és kedvesen. Talán most már kicsit túl nyílt önmagához képest, de ez nem is csoda, hisz ki tudja már hányadik kupa borát iszogatja. Nem számolja, éppen egy jól megfizetett munkáról tér haza, így nem foglalkozik azzal, mennyit is kell fizetnie az italért. Majd a fogadós utólag ideadja a számlát a szobával együtt és mindent egyben kifizet.*
- Járt már e tartomány temetőjében? *Teszi fel hirtelen a kérdést, visszatérve mai élményéhez. Már nem érzi magát veszélyben -annyira- , inkább csak kíváncsi lenne, hogy más is látott e már ilyet ezen a környéken, mint ő.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

Szép lassan visszazökkenve eredeti szintjére, mikor mosolyog s jó kedélyűen beszélget, hallhatja végig Eleonora mondandóját, majd a megszokottabb hangnemén válaszol immár. - Áh, semmi gond. Csak tényleg meglepő volt, egyszer nem találkoztam még senkivel, aki bepróbálkozott volna a mondással. Én pedig sosem szoktam próbálkozni vele, így... Így tényleg csak kicsit meglepő volt.
Majd jómaga lehúzza még a második korsó maradék tartalmát is, de Ő újat már nem kér. Az egyedüli hely, ahol leissza magát, az a Véres tőr fogadó, vagy más olyan helyek, ahol a pultos már tudja, hogy milyen ember. Persze azt sehol sem tudják róla, hogy fejvadász, maximum azt, hogy veszélyes figura, s ez S'wornak éppen elég is.
-A temetőben? Nem, még nem. Általában végzem a munkám, s így nem sok idő jut, hogy csak úgy meglátogassak helyeket. Ám szerintem a beszélgetést valahol máshol kéne folytatnunk. Itt sokan hallanak minket és vannak olyan dolgok, amiket nem biztos, hogy másoknak is hallania kéne. Tudja, munka-titok - Nevet fel, majd a választ várja, hogy elvonuljanak-e máshova.

*Széles mosoly jelenik meg arcán, majd vállat von.* - Eddig még én se próbálkoztam a mondással, de gondoltam, egyszer csak szabad. És lám, bejött. *Továbbra is mosolyog, jól érzi magát a férfi társaságában, nem kell semmit megjátszania. Természetesen a nevét továbbra se árulta el, de ez valószínűleg kiderül a céhben majd, ha megérkeznek. Kiissza kupáját, de most már ő se kér újat. Elég volt ennyi, hisz a végén még részeg lesz. Már így se igazán józan, de a részegség még távolról elkerüli. Egyedül a céhen belül engedheti meg magának, hogy elveszítse az önkontrollt, bár ott se teljes mértékben, hisz mi történik, ha épp az illetékteleneknek felállított csapdákba fut bele, miközben nem tiszta fejjel próbál végigbotorkálni a folyosón? Bólint egyet S'wor válaszára.*
- Érthető. Én is csak ritkán mászkálok el munkán kívül, de vannak helyek, amik vonzzák az embert. Ez a temető is olyan volt. Bár sajnos nem a jó értelemben. Én is könnyen meglelhettem volna ott a végső nyughelyem. *Mondja kissé fintorogva. Ismét bólint egy kicsit, ám kinéz az ablakon, és látja, hogy a csillagok már régen elfoglalták helyüket az égen.*
- Tán jobb lenne aludni és mindezt holnap az úton folytatni. Hisz jobb lenne korán indulni. *Mondja mosolyogva és feláll a helyéről.* - Jóéjszakát George! *Mondja de közben kacsint egy alig észrevehetőt, jelezve, hogy sejti, nem ez a férfi eredeti neve. Odalép a pultoshoz, kér egy szobát és kifizet mindent előre, illetve az italait is. Ezután megkéri, hogy valaki rendezze el lovát, hisz még nem nyergelte le. Majd szép lassan felsétál a szobájába, ahol felkészül a lefekvésre.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2010. Jun. 30.

S'wor bólint néha-néha egyet, jelezve, hogy figyel, érti amit a nő mond. Csupán afféle visszajelzésképp teszi ezt, azzal a minimális hátsó szándékkal, hogy ne aludjon el, mivel jól láthatóan már végét kezdi járni ébersége. Ki tudja, hogy mióta nem aludt egy jót, azon félelem nélkül, hogy bármikor álmában nyakát szeghetik csupán azért a munkáért, amit csinál. Persze jobban álcázza magát, mintsem hogy ez megtörténjen vele egyhamar, de jobb félni, mint megijedni, ahogy a mondás is tartja. Talán ezt a fáradtságot veszi észre a nő, talán csak Ő is fáradt és szívesen térne nyugovóra, ám mindegy is. A lényeg, hogy végre lefeküdhet aludni egyet még ha nem is annyira kellemesen, mint azt a céhben tenni fogja, mikor megérkeznek oda.
-Ez egy jó ötlet. - Mosolyog fel, majd egy röpke jóéjszakát kívánás után a pultoshoz sétál, hogy fizessen, na meg hogy kibéreljen egy szobát az éjszakára, hiszen mégsem akar a lovak közt aludni. Végóül nyugovóra tér, s a kacsintást talán észre sem vette az elköszönésnél, reggelre minden esetre nem valószínű, hogy emlékezni fog eme kis cselekvésre.

*Hajnalodik már, meglehetősen korán van, de Lydia már éberen fekszik ágyában. Oldalt fordulva aludt, átgördül a hátára és nyújtózik egy hatalmasat, amivel nem jár túl jól, mert jó erősen beleüti mindkét kezét a falba. Felszisszen, majd saját magán nevetve lassan feltápázkodik. Odalép a székhez, amire ledobta ruháit. Felöltözik, magához veszi fegyvereit, majd köpenyét is magára kanyarítja. Körbenéz még egyszer a szobában, nem hagy e itt valamit, majd miután megbizonyosodott, hogy minden nála van, kilép a szobából és lesétál a fogadóba. Kér egy kávét, még szerencse, hogy létezik ilyen, enélkül kissé gyűrött lenne egész nap. Rendel egy kis sózott húsból és fehérkenyérből álló reggelit, majd leül egy asztalhoz elfogyasztani azt. Látja, hogy még nincs itt S'wor, ezért türelmesen vár. Megreggelizik, megissza a kávéját, közben a körülötte levő embereket pásztázza. Nem lát semmi gyanúsat, ezért kényelmesen hátradől a székben és keresztbe teszi lábait. Már előre a hosszú utazásra, majd a kellemes megérkezésre gondol. Végre újra otthon lesz. Igen, számára a fejvadász céh főhadiszállása az otthon, a biztonság.*

» Tarkel fogadója