Tarkel fogadója

*Az elf éppen megbízója mondatai jártak az eszében és folyamatosan az úgynevezett Tarkel fogadóját kereste. Majd felemelve szemeit meglátta a fogadót és azt gondolta:~Biztos ez lesz az elviekben itt van benn a célpontom. Nem lesz hosszú küzdelem remélem csak egy tőrszúrással elintézhetem és nem kell az a sok felhajtás hiszen nekem is valamiből meg kell élnem akárcsak mint nekik szóval ugyanúgy én is a pénzemért dolgozom. *Majd benyúlt köpenye alá megigazított a tőrt majd dobókéseit ellenőrizte aztán fejébe húzta csuklyáját és bement. Az előtéren szabályosan átsuhant majd a két ajtót kitárva a pulthoz ment arrébb téve kezével az útban állókat és onnan figyelte a kavargó és hangos tömeget.* ~Még a saját gondolataim se hallom mindenki megpróbálja túlharsogni a másikat sok idióta...

*A fogadóban szinte elhal a hangzavar, ahogy Alarca átjut a termen, nem épp mindennapi belépőt adott elő ezena helyen és mi tagadás, a ruházata is kissé eltérő a többi vendégétől. A legtöbben elegánsan vannak öltözve és lerí róluk, nekik bizony van pénzük, ellenben ezek az emberek közt a fejvadász csupán egy szegény érfiú kinézetét adja. Ahogy áthaladt a termen, többek szemét is magára vonta, így már eléggé sokan nézik de az csak szótlanul áll ott. Több asztalnál is nagy a tömeg, így nem tud még minden embert felmérni s saját célját sem látja: a kereskedőt. A halk zaj egyre visszatérőben van, ahogy a tálakat, poharakat, evőeszközöket pakolgatják és a beszélgetés is előről kezdődik. A csapos nő láthatóan ferde szemmel nézi a jövevényt.*

*Az elfet nem túlságosan érdekli hogy mindenki őt bámulja. A csapos lány felé veszi az irányt nehéz léptekkel halad és közben ügyel arra hogy fegyverei ne csörögjenek. Majd a nő vállára teszi a kezét és halkan odasúgja neki: -milyen italokat szolgálnak fel ebben a fogadóban *és egy aranytallérral játszott kezei között.* -És szükségem lenne még valamire de ezt csak az ital kiválasztása után. ~Ah még nekem kell kiszolgálni önmagam miféle fogadó ez?

*A nő egyből lesöpri Alarca kezét a válláról, s a tányért is kikapja a kezéből, viszonylag gyorsan mozog, de persze a fejvadásznak ezt lekövetnie semmiség, csupán a meglepetésnek köszönhetően tudta a tányért is elvenni tőle. A tányér egyből mosogató felé megy, bár eddig elvileg tiszta volt, majd a csapos ismét a férfire tekint.* -Magának nincs itt semmi, amit meg tudna fizetni, ezt elhiheti. *Mást nem igazán reagál, de közben láthatóan a pult mögött álló két páncélos emberke mozgolódik, készen állnak arra, hogy meginduljanak ha kell.*

*Az elfet nem lepte meg sejtette külseje miatt ez a megkülönböztetés fogadja majd de nem adta fel. ~Valamikor úgyis el kell költeni a kapott pénzt. -Szóval a külsőm a probléma amiért nem szolgál ki! *És dühösen a pultra csap.* -Én csak nem szeretem ezeket a cicomás ruhákat amiket ők hordanak az ember szinte megfullad benne. *Majd egy közepes méretű zsákot vesz ki a köpenye alól ami tele van arannyal. * -Nos végre lenne szíves kiszolgálni valaki?

*Az őrök meglendülek egy lépést előre, de meg is állnak, mikor hallják, hogy mit panazskodik az elf. A csapos bár még kissé furán néz rá, de egy vállvonás mellett visszalép, s beletekint a pénzzel teli zsákba, majd mikor látja hogy tényleg pénz van benne, akkor rákönyököl a pultra.* -Rendben van. Mit kér? *Teszi fel a kérdést, bár láthatóan nem szívesen szolgálja ki majd az elfet. Eközben egy gyönyörű emberi lány sétál a fejvadász mellé, s a csaposhoz szól.*
-Az úr, akivel vagyok, szeretne még egy korsó sört. *Erre a pult mögött álló nő csak biccente gyet és egy mosoly kíséretében már tölti is tele a korsót, s adja a lánynak, csak ez után foglalkozik ismét az idegennel.*

-Nos egyenlőre csak információt kérnék de azt jól megfizetem. Egy bizonyos kereskedőt keresek itt a kép róla nos tudna nekem információval szolgálni. *És azzal átnyújtja a képet a csaposnak óvatosan és válaszra vár közbe az ember lányt nézi aki a korsóval sietett vissza urához.* -Nos akkor van valami mondandója? *De eközben nem veszi le szemét a lányról.*

*A nő láthatóan nem szándékozik válaszolni egy efféle kérdésre, főleg, hogy meg sem fizették még. Miért is beszélne egy csapos ha nem kap érte pénzt? De Alarca hamar rá is jöhet: felesleges volt érdeklődnie. Ahogy a korsóval igyekvő leány után néz, s bár csak egy pillanatra, de megpillantja a célszemélyt: azt, aki elé a korsót is lerakják. Eléggé körül zsongják, főként fiatal lányok. A kereskedő mögött egy afféle válaszfal van, aminek a másik oldalán is ülnek, mellesleg a célszemély nem is kívül ül, hanem középen. Kívülrőle gy másik férfi ól mellette, belülről pedig egy leány szegélyezi, ám ennél többet jelen helyzetben nem igazán lát Alarca sem.*

-Köszönöm a semmit de már megvan akit keresek.*Majd kivette a képet a pultos kezéből és elindult a célszemélye asztalához közben tőrjét csúsztatta kabátujjába és közben a lányok közül ahhoz lépett amelyiket a pulttól nézte. -Üdvözletem csatlakozhatnék önökhöz? Engem is érdekelne hogy mi ennek az ön feletti beszélgetésüknek a tárgya?

*Ahogy Alarca megközelíti az asztalt, már láthatja, hogy több rosszálló pillantást is vetnek felé onnan. Nem főként a leányok teszik azt, azok inkább csak éretetlenül nézik az idegent, annál inkább a kereskedő őrei. Az egyikről láthatja akár a fejvadász, ha alaposan figyel, hogy keze rácsúszott kardjának markolatára, készen arra hogy, ha kell, elő rántsa és már sújtson is le. Az egyik férfi be is lépne a célszemély elé, ám az int csak, hogy hagyja, nem számít. Nem köszönnek, nem mondanak neki semmit, megvárják, míg Alarca nyilatkozik.*
-Még is miféle okból jött maga ide? *Szólalt meg végül a kereskedő, jül kivehető megvetéssel hangjába.* -Már csavargókat is beengednek ide? Emellettt... *Szinte már köpne a férfi, de Ő nem tesz effélét, moderáltabban viselkedik annál.* -Semmi köze hozzá, hogy miről beszélgetünk. Inkább menjek csak el, úgy sincs itt keresnivalója. *S kezével rá is erősít: legyintget, hogy elhesegesse az idegent.*

*Alarcat nem túlzottan érdekelte ez mivel megszokta hogy a gazdagok mindig felsőrendűeknek képzelik magukat és mindig lenéznek mindenkit. * ~Na most akkor ja már idejöttem nem mehetek el ráadásul ilyen közel. -Igen kérem alássan nem vagyok csavargó csak már amint mondtam nem szeretem a az olyan ruhákat mint ön és ráadásul ezek sokkal kényelmesebbek és kevesebb a gond velük. Emellett pedig nincs szándékom zavarni önt. Csak tudja az a lány ott. *És arra a lányra mutat amelyik még pár perccel ezelőtt a pult mellet várta a sört amelyet urának vitt.* -Tudom hogy udvariatlan voltam de nem bírtam türtőztetni magam mivel az a lány elvarázsolt szépségével. Mikor ránéztem a pult mellet azonnal elvesztem szeme tükrében amely olyan kék mint az ég kékje. Maga egy valósággal földre szállt angyal és most hogy tudom hogy létezik életem maga nélkül most már csak bolyongás lenne mivel tudom hogy létezik de nyilván enyém nem lehet. ~Utálok bókolni de remélem ő lesz a belépőm. - Nos ennyi lenne amiért idejöttem de ahogy kérte uram azonnal távozom. *És lassan elkezd hátat fordítani az asztalnak*

*Láthatóan a mondandója nem fejt ki különösebb hatást a kereskedőre, na de annál inkább a lányra. Nagy, kerek szemekkel nézi Alarcát, s mikor az megfordulna, s bár a kereskedő csak önelégülten mosolyog, a leányzó kinyúl és felszólal.* -Várj! *Sajnos a dolog nem túl erőteljes, mivel a célszemély kitette a lány elé a kezét és rosszállóan tekintett rá. Az csak lehajtotta a fejét és inkább meg sem szólalt, várta, hogy mi lesz a következő, épp így a kereskedő és az emberei is.*

*Alarca hallotta a kiáltást és visszafordult és csak egy pillantást vetett a lányra de látta a lányt az ura és őrei rosszallóan nézik és ekkor megállt óvatosan ellenőrizte a tőrt így csak annyi látszott hogy megfogta kezét. Ezután elmosolyodott bár ezt nem láthatták a szájelkötője miatt.* ~Nos akkor provokáljunk egy kicsit. -Mi az uram csak nem fél a konkurenciától. *Azzal hátrébb ment és egy másik asztalon lévő sört vett fel.* -Hagy kínáljam meg egy itallal a nevemben. *És azzal a célpontja arcába öntötte a sörös korsó tartalmát.*

-Cöhh... *Horkant fel a kijelentésre, hogy tartana a konkurenciától és láthatóan majdnemhogy el is röhögi magát, de valahogy csak visszafogja magát.* -Még hogy konkurencia... Nézzen már magára. *Legyint egyet.* -Emellett, jogomban áll a lányokat visszatartani, de ehhez magának semmi köze! Szóval... Takarodjon. *Utolsó szavánál egészen megváltozik az arca, vonásai megkeményülnek, tekintetével szinte ölni tudna. Kezét az asztalra csapja, mikor látja, hogy Alarca még ott van és felkiált. *-Azt mondtam tűnjőn innen!! *Láthatóan a testőrei mozgolódni kezdenek, aki belül ült mellette, az most felállt és elindult az asztal mögött, hogy ha kell azonnal tudjon támadni, s a másik, aki már egy ideje állt, hogy kívülről védje a kereskedőt, már kardjának markolatát szorítja. Eközben a leányzó, akit az előbb megdícsért a fejvadász, csak lehajtott fejjel szomorkodik.*
*Mikor a sörös korsó tartalma a kereskedőn landol, merthogy sikeresen ráfröccsentette, akkor az felpattan, ám az őre csak kiteszi a kezét elé és hátrasúg neki valamit jól láthatóan, majd Alarca felé fordul.* -Nem akarunk balhét itt bent. Rendezzük le kint. Ha az úrral van gondja, velem van gondja. *Láthatóan az őr, beszédéből sejthető, nem igazán tart Alarcától.*

-Ez a szemét volt az aki elcsábította azt akit valaha is szerettem és ez a bajom vele. Jó lerendezhetjük kint és a feltételeim az úr is jön és csak kardal harcolunk. *És azzal meghajolt az őr előtt. * -Csak ön után. *És már vissza is hajolt várva a reakciót.*

*A kereskedő ezúttal már törvénytelenül felröhögött, s emiatt többen meg is nézték, hogy miféle neveletlen alak lehet, de hát ez van. Az őr nem igazán hajol meg, nem azért teszi ezt mert nagyon akarja, sokkal inkább mert kötelessége. A kereskedő szeme szó szerint csillog, a lenyzó pedig már-már könnyes szemmel nézi a fejvadászt. Végül a kerekskedőt a többi őr közreállja és úgy kísérik ki, míg Alarca közelében vannak, majd az épület előtt szépen ssorba állnak, a vívni készülpő őr pedig szembeáll Alarcával.* -Remélem nem kell kérnem, hogy tisztességesen harcoljon.. *Jegyzi meg, miközben a kardot kihúzza a tokból. A másfélkezes kardot megforgatja a levegőben, két kézre fogja, aharci pozícióz vesz fel és vár.*

*Meglát ő is és az őr ostobaságán járt az esze. Hiszen a kardal tudott legjobban vívni abból fegyvermesternek számított a céhénél. Majd kihúzta a karját amely nem is kard hanem inkább szablyának tűnt a fogása arany bolt míg a kard a nap fényében megcsillant addig koncentrált a tanítás szavaira.* ~Gyűlöld a gyengeséged de legfőképp mások gyengeségét. -Igenis mester. *Csak ez a mondat hagyta el halkan ajkát és támadó helyzetbe helyezte magát amiből könnyen védhetett bármilyen támadást.*

*Végül mikor elérkezettnek látta az időt az őr, akkir lassú léptekkel indult meg eleinte, madj hirtelen futásra váltott, kardját magam mellé, pontosabban lábai mellé vitte le, s ahogy a fegyver hatótávába ért, hogy Alarcát sebezhesse, akkor egy hatalmas lendülettel felvágta a fegyvert, így egyenesen a fejvadász mellkasát vélozva, aki ha nem reagál elég gyorsan, bizony, csúfos végetz is érhet még.*

*Az elf élesen kitért az ütés irányából majd egy lépéssel az őr mellet termett és megpróbálta egy fejre mért rúgással visszatántorítani a helyére az őrt.*

*A kitérést könnyedén végrehajtja még hála gyors és edzett reflexeinek, s bár a rúgását is elég szépen kivitelezte, az őr láthatóan felfigyelt rá, mivel hogy elfordult 90 fokkal, így a rúgás pont mellette ment el, így Alarca elvesztve az egyensúlyát. Az őr behajttotta még balját, mellyle közben a krodot is elengedte és könyökkel m,ért csapást a lábra, de Alarcát szerencsésen érte a támadás, pontosana fejvadász szempontjából, hiszen semmi olyan pontot nem ért, ami súlyos lett volna. Most egyelőre az egyetlen gondja még csak, hogy fája lába. Az őr hátrál pár lépést, majd ismét két kézzel fogja a kardot.*

*Most érezte rajta van a sor a kardot a földön húzva futott előre és felhúzva azt vízszintesen vágott vele hogy a az őr oldalát sebezze meg.*

*Az őr láthatóan továbbra is csak ott állt, mintha ki sem akarna térni konkrétan, egyszerűen beáll a támadás elé, s így a penge egyenesen belecsapódik. Alarca érzi már, hogy a kardja lelassult, bizonyára a húsban. Vérnek még nincs nyoma. Az őr teste kissé megernyed, de tartja magát, mikor is mintha fekete köd kezdedne szivárogni belőle, ott, ahol a kard is van, ám az kezével pontosan takarja a sebet. Egyik pillanatról a másikban a fejvadász egy lépést hall maga mögül.*

*Nem tétovázik egy villámgyors ugrással amellyel kardját is magával forgatta nézett hátra hogy lássa mi közeleg.* ~HA nem ember egy kicsit izgalmasabb lesz a küzdelem.

*Mikor megpillantja az őrt a másik irányból, talán egy kis sokk is érheti, ki tudja mennyire jártas a mágiában a fejvadász, hiszen még mindig ott van az, akit kettévágott, bár igaz szinte már fekete füst száll belőle. Ahogy megrfordult, egy kés szaladt végig felső testén, ám bőrét éppen hogy csak emgkarcolta: ezt a támadást sikeresen túlélte.* -Nem rossz. De esélye sincs. *Az őr arca komoly, láthatóan készen áll már a következő támadásra vagy épp védekezésre, amelyik épp jön majd.*