Véres Tőr fogadó

-Azt hiszem nincs más választásom.-Hallatszott egy hang mely a lepusztult Véres Tőr fogadó ajtaja elől indult és szelte végig a kihalt utcát. A hold a tetőponton állt a telihold teljessége egyszerre volt igéző és félelmetes. A felhők az egész eget eltakarták csak a naptükrét kerülték el nagy ívben mintha félnének tőle. Jason sóhajtott és csuklyáját jobban az arcába húzta. Nem rég érkezett meg a városba, de pénz híján ide kénytelen betérni míg a nap elkergeti a holdat és a sötétséget. A levegő annak ellenére, hogy a felhők megakadályozták a hő eltávozását hihetetlenül hideg volt. mintha minden melegség kiszökött volna azon a kis résen mely a hold fényének lett hagyva. Egy fagyos hűvös szél fújt végig az utcán amire Jason is felfigyelt és körbe nézett, de nem látott senkit. Az ifjú mágus lenyomta a kilincset és benyitott a kocsmába mire minden arc felé fordult, de mindössze pár másodpercig. Miután ezek a hosszú másodpercek elteltek Jason becsukta az ajtót és körbe nézett amennyire csuklyája engedte neki. A terem tele volt az alvilág embereivel és ha nem mind néhányan még mindig őt nézték. Csendben maradt és oda ment a pulthoz és végignézett az óriáson aki fenyegetően nézett rá.
-Egy szobát szeretnék.-Mondta alig hallhatóan. A kocsmáros közelebb hajolt és kieresztette mély ugyanakkor fülsüketítően hangos hangját.
-Nem hallottam, mond hangosabban!-Dörmögte az apró mágus fülébe aki meg sem rezdült.~Öld meg! Hogy merészelt ilyen hangon beszélni veled?~Hallatszott egy hang az elméje mélyén.~Kuss!~Hallatszott a válasz melyet már a test tulajdonosa hallatott.~Tudod, hogy ilyen nyilvánosan, úgysem dőlök be neked.~
~Egy próbát azért megért~
-Szeretnék egy szobát-Hangzott Jason hangja újból, most már hangosabban. A monstrum még nézegette egy ideig aztán levett egy kulcsot és átadta.
-3-mas.-Mondta azzal lecsapta.
A mágus felvette és ledobott egy aranypénzt a pultra mire a csapos újra rá meredt.-Ez meg mi?-Kérdezte az érmét a mágus előtt tartva.
-Pénz-Hallatszott a válasz nemes egyszerűséggel.
-10 arany egy szoba.-Ordított rá-Hol a maradék 9?-Kérdezte miközben feje pirosodott a méregtől amit a mágus hűvös nyugodtsága váltott ki. Ő azt akarta, hogy féljen tőle és remegő kézzel fizessen, de ő halotti nyugodalommal vette elő az erszényt és letette a maradék fizetséget.
-Tessék.-Mondta még mindig halkan. Aztán megfordult és helyet foglalt egy széken érezte a többiek pillantását melyek hol a kezére mely különös anyaggal volt befáslizva, hol az arcát fürkészték. Ő semmi tudomást nem vett róluk viszont nem kerülte el a figyelmét semmilyen ember aki beérkezett ő már csak az ajtót nézte. Tudni akarta, kinek van még mersze ide bejönni bár ez nem éppen az ő óhaja volt. Hanem a démoné mely a karjában lakozott és szakadatlanul a friss vért akarta. Ő akarta tudni, úgy akarta, mint egy esemény vezetője. Kíváncsi volt, vajon ki bírja ki a csapos erőszakos modorát egy arcrebbenés nélkül rajta kívül.

*A szél ismét besűvített a fogadóba, mikor az ajtaja újból kinyílt a szokásos halk recsegésével. A szemek valószínűleg ismételten felfelé irányultak, hogy lássák a mostani második érkezőt. Megszokott, hogy sokan térnek ide be, ám a kilétük már annál kevésbé biztos. Jómaga többször is járt már itt, mindig tud információt szerezni, a csapost is régebb óta ismeri, pontosan tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy szóra bírja. Behúzza maga mögött az ajtót, de még nem lép beljebb. A helyet magát ismeri már eléggé, így nem azt nézi meg, inkább a már bent lévő személyeket. Mindenkin végigfut szemével, senkit sem hagy ki. Egy-két ismerősebb figurát is megpillant, de ma este főként új arcok vannak. Bizonyára átutazó tolvajok, zsebmetszők és miegyéb.*
*Jómagának külseje nem meghatározható a raja lévő ruha alapján. CSupán egy csuklyás köpeny látszik, ami még cipőjét is takarja. Arca a csuklya által nyújtott sötétségbe vész, ám a csapos láthatóan tudja már hogy ki lépett be, hisz vonásai megszilárdultak. Mikor S'wor végzett a felméréssel, megindult a pult felé. Mikor odaért, jobbjával rákönyökölt, így a sötét kötözés is meglátható karjának nagy részén.*
-Szoba mára van? *Érdeklődik, mire a csapos csak bólogat. A sötét alak kutatni kezd a köpeny alatt, mire egy kis tarisznyát húz elő, amelyben pénze húzódik. Tudja már, hogy hány reyg az itteni éjszakázás, úgyhogy pontosan annyit emel ki, s tesz le az asztalra.* -Valami érdekes történt a városban az elmúlt két napban? *A kérdést bár felteszi, de mikor látja a csaposon, hogy a válasz nemleges, akkor megfordult s még egy utolsót hátraszólt válal fölött.* -Egy korsó sört. *Fizetni majd az ital után fog. Még egyszer körbetekintett, hogy kinek a társaságát válassza mára, mikor is egy fura kinézetű figurát választott ki, Jasont. Megindult felé lassan, majd a vele szemben lévő székre foglalt helyet, immáron a korsó sörrel, melyet az asztalra helyezett.*
-Újfiú vagy a városban? *Köszönés nélkül egyből a lényegre tér, ez már csak ő. Hangja egész kedvesnek hangzik perpillanat, így nem sok tudható meg róla, lévén arcát is takarja még a csuklya.*

Sokan voltak kíváncsiak az új jövevényre. Sokan nézték az értékesnek tűnő kötést és a fiú rezzenéstelen arcát. Mint egy szobor úgy nézett a csuklya alól. Mikor az ajtó nyílt sokan megnézték Skullfacet is. Néhányan felismerték, néhányan nem viszont érdekesnek találták és még páran voltak akik nem ismerték és nem is érdekelte őket annyira mint Jason. Jasont viszont érdekelte a másik. Ahogy egész teste el volt takarva egyre inkább növelte a titok utáni vágyát.~Vajon ki lehet a csuklya mögött?~Gondolta magában miközben nézte ahogy minden probléma nélkül meg kap mindent amit akart.~Heh az első aki bejött már át is ment.~
~Igen. Talán érdemes lenne beszélni vele~Ekkor az ember leült vele szemben és rögtön egy kérdéssel indított. Az udvariatlan köszönés nem igazán foglalkoztatta Jasont annál inkább a démont aki elég nagy sznobnak lett teremtve.~Micsoda kis tiszteletlen csavargó... Ha most én lennék irányításban már rég a falhoz nyomtam volna.~
~De most csak a karomhoz csatolt kis mocsok vagy szóval maradj csöndben~A gondolati beszélgetés pár másodpercig tartott és ezután Jasonnek újra össze kellet szednie a gondolatait, hogy a kérdésre koncentrálhasson, ami elég volt a másiknak, hogy azt gondolja, hogy hezitál a válasszal.
-És mi van ha igen?-Jött a hideg és érzések nélküli válasz, ami egyben kérdés is volt. Felnézett a másikra és arcát fürkészte kíváncsi volt a reakciójára. Kezét szépen eltüntette az asztalról. Nem lett volna kedve egy tolvajjal társalogni akinek csak a pillanat kellet volna, hogy a kötés után kapjon. Bár tudta, hogy itt mindenki bűnöző és legalább a társaság három negyedéhez vér tapadt nem akarta a halálukat... Még nem.

*S'wor rákönyököl az asztalra, miközben a választ kapja, s bár ez nem látszik, de szája mosolyra húzódik a bátor feleleten. Mindenesetre hátradől addigra, mikor Ő érkezik válaszadásra.* -Nos, ha igen, akkor üdvözöllek itt, az ország szívében. *Hangja bárkiénél elevenebbnek és kedvesebbnek tűnik, ám kis gondolkodással könnyedén rá lehet jönni, hogy ez csupán az álca, hiszen még a csapos is elhátrált a pulttól, mikor S'wor oda merészkedett.* -Honnan jöttél? *Tett fel érdeklődéssel egy kérdést, bár a válasz talán már kevésbé érdekli. Csupán kapcsolatokat épít ki, semmi személyeset nem tervez bármiféle céhen kívülivel, de persze a valódi énjét sosem fogja kiadni. Tulajdonképpen a fogadóban senki sem tudja még az igazi nevét sem, hamisat adott meg. Természetesen ugyanazt adta meg itt az ismerettségeinek, hogy ne legyen feltűnő, hogy mindig más a neve.* -Meddig szándékozol itt maradni? *Tegezi le lazán az idegent, S'wor szemében a férfi lentebb való, mint jómaga. Bár a legtöbb emberre így gondolkozik, noha a céhben még nincs kiharcolt rangja, de egyszer biztosan lesz.*

Az idegen hangja barátságos és közeledő volt, de Jasont nem csapta be. Csendben hallgatta a kérdéseket. A kérdése miszerint honnan jött egyszerű és semmit mondó:"Távolról" szót kapta. Az idővel kapcsolatos kérdésre pedig csak meghúzta a vállát.~A kis pondró itt tegez mintha egyenlőek lennétek.~~Ha még egyszer megszólalsz akkor beléd döfök egy kést.~~Csak nyugodtan az ugyanúgy fog neked fájni.~Jason végig az asztallapot nézte, hogy az arcának vonásai ne látszódjanak amit a gondolati vita okozott. Végül miután lerendezte a vitát ismét felnézet és egy kérdést tett fel ugyanúgy halotti hangnemben.
-És te ki vagy?-Hangjában nem lehetett érezni a kíváncsiságot. Nem is érdekelte a neve viszont érdekelte, az arckifejezése. Tudta, hogy ő sem egy tisztességes személy érezte rajta. Igyekezett minél távolságtartóbb lenni vele szemben nehogy a végén úgy járjon mint itt oly sokan. Kibeszélik a titkaik miközben ők maguk csak hamis információakt kapnak és csapdába esnek. Jason alapjába véve sem volt bizakodó fajta, de egy ilyen helyen csak még inkább bizalmatlan másokkal szemben.

*Kicsit felemeli fejét, ám igazán még így sem látni semmit a csuklya alatti részből, maximum egy-két kilógó tincset, melyek valami furcsa módon fehérek, mint a hó. Tulajdonképpen sok máshoz is lehetne hasonlítani, de a hó a télre utal, ami olyan nyugodt, még is gyilkos időt tartalmaz viharaival. A kis fejemelés mellett enyhe mosolyt ejt meg, ám ez biztosan nem látszódik senki számára, hiszen még ha a fény rá is vetül minimálisan a falakon lévő fáklyákról,a kkor sui valamiféle szövetet pillanthat meg az ember. Teljesen el van takarva a szája. Noha, söre még ott várakozik az asztalon, pont S'wor előtt. Jobbjával ráfog a korsóra, kissé megemeli Jason felé, noha az nem iszik, de ez mintha csak illem lenne. Szabad kezével benyúla csuklya alá, bizonyára a szája előtti szövetet húzza félre, majd következő pillanatban már nem csak fejét rejti a ruha, hanema korsó felét is, miközben a tartalma egyre fogyadkozik.*
~Hm, most nincs feladatom. azt hiszem nyugodtan lazíthatok egyet, amíg megtartom a titkaim.~ *Gondolkozik el, ahogy az első korsó tartalma is kiürült. Az asztalra helyezi az üres üveget, majd elkényelmesedve hátradől, fejét ismét kissé lehajtva.* -No lám. Még te se mondtad meg a neved tudtommal. És igazán egy kérdésemre sem válaszoltál. Miért kéne kiadnom a nevemet? *Újabb látatlan mosoly hozúdik végig arcán, miközben gondolatai egyre csak cikáznak.* -Ám leszek olyan kedves, hogy én válaszolok. a nevem George Bielfitter. *Hazudja szemrebbenés nélkül. Perfekt hazudozó, volt ideje gyakorolni a munkák során, mikor valakinek a közelébe kellett férkőznie. Színésznek is mehetne tulajdonképpen, de már késő a jó útra térnie. Túl sokan akarják a fejét, túl sok ellenséges céh létezik és valószínűleg saját céhe sem kegyelmezne, ha csak úgy elhagyná őket, hogy más munka után nézzen. Ez egy olyan munka, amiből nincs egyszerű kiszállás. * -Amúgy mit szólnál ha meghívnálak egy korsó sörre? Úgy látom nem igazán van ínyedre az itteni színvonal, de ne aggódj. A sör nem mérgezett. *Gúnyos mosoly az ezúttal, mi arcára kiült, hiszen ki tudja, hogy mennyire figyel minden egyes szavára a férfi.*

Amikor az idegen felemelte a fejét Jason megpróbálta megnézni az arcát, de semmit sem talált hisz nem csak a csuklya de egy kendő is fedte arcát.~Ez az ember nem kockáztat~Gondolta magában miközben figyelte ahogy az megemeli poharát és ledönti az italt. Ezt csendben figyelte, és minden mozgolódás nélkül várt a válaszra amit meg is kapott. Bár azt nem tudta, hogy hazudik, de érezte, hogy S'wor nem csak azért kedves mert barátkozni akar.
-A nevem Jason Ebonfire. De neked Ebonfire.-Tartotta a távolságot mind hangjával mind a szöveg környezettel.
Néhány vendég távozott és még több ment fel az emeletre valószínűleg a szobájukba, de mégis úgy tűnt, mintha egyre többen lennének. A kocsmában már jó hangosan ordibáltak túl harsogva a másikat így eléggé feszült lett a hangulat, de mintha ez egy külön szobában zajlana nem ott ahol ez a két csuklyás beszélget. Jason ismét felnézett mikor a másik sört kínált neki és tett egy szellemes megjegyzést, de a mágus szája egy kicsit sem görbült felfelé.
-A szükség hozott ide, nem az akaratom. Mellesleg alkoholt csak azok fogyasztanak akik jókedvet akarnak maguknak és fel akarnak szabadulni. Én egyiket sem akarom jelenleg tehát visszautasítom.-~Höh a kisfiú nem bír el egy kis piával.~Gúnyolódott a démon. Hirtelen ordítozások és dobogások hallatszottak a "másik világból". A fiú körbe nézett és látta, hogy a szoba túl felén már nagyban ment az ivó verseny és a 6 versenyzőből már csak 3 volt talpon azok is dülöngéltek.~Szánalmas pondrók ennyitől kidőlnek még csak alig járhatnak 12-nél hah bezzeg...~
-Hallgass!-Suttogta a mágus a kezének, de a másik csak akkor hallhatta meg ha erősen fülelt.

//ÚJ KALAND

*S'wor mivel elég régen járt itt, úgy döntött, hogy végre betér, pihenni kicsit. Mostanában egész sok feladatot bíztak rá piciny céhénél, amelynél egyelőre átlagos tagként van jelen. Ruházata a szokásos, egy sötét köpeny takarja minden vonását, s szinte mozdulatait is elrejti, amilyen bőnek mondható. A szemével végigpásztázza a társaságot, ezúttal egyetlen ismerős arcot sem lát, ám ez nem csoda, hiszen még elég korán van. Jobb dolga híjján a csaposhoz sétál, s a pultra könyököl.*
-Egy sört. *Jelenti ki közömbös hangnemén, épp nem nagyon színészkedik, bár ezen csapos előtt nem is szokott. Ismerik egymást, bár a pultos minden bizonnyal nem épp barátként tartja számon az ifjúnak mondható fejvadászt. A sört minden bizonnyal megkapja, nem nagyon mondanak itt neki ellent, hiszen gyakori vendégnek mondható, már amikor ideje engedi. Sokkal jobban szeret itt éjszakázni, mint sem a céh piciny házában, ahol három másik emberrel kéne szobáját megosztania. Valahogy nem szeret osztozkodni, inkább a magányos fajta. Küldetéseit is ha lehet, inkább egyedül végzi, hatékonyabb is, mint ha csapatban kéne tevékenykednie. Mikor kikapja a hideg sört, elfordul a pulttól, egyik kezével viszont még rátámaszkodik, s úgy nézi az idegeneket. Tolvajok, rablók, zsebmetszők és az alvilági figurák legalacsonyabb szintá tagjai. Talán egy-két friss hús is van jelen a fejvadászok közül, bár bizonyára más céhekből. Talán jó pénzt kaphatna, ha elkapná valamelyik nagyobb céh újoncát, ám még nem biztos benne, hogy bepróbálkozik., Könynedén megállapítja, hogy hány fejvadász van a kocsmában, s elkezdi őket feltérképezni, hátha lát valami jelet, amely arra utalna, mely céhhez is tartoznak ezek a tagok.*