Tarkel fogadója

*Kissé megszeppent. A hideg végigfutott egész testén és öntudatlanul is lazábbra engedte keze szorítását a gyilkos vállán.*-Szóval te is az úrra vadászol...sejthettem volna.*mondta elhaló hangon.*-Mit gondoltál, miért tart annyi őrt maga mellett? Azt hitted nem számolt újabb gyilkosok feltűntével? Nekem elhiheted, azok a harcosok nem félnek kiontani a véred, mihelyt meglátják, hogy életben vagy! Most el kell tűnnünk, a sötétben hamar nyomunk vesztik. Lesz ez után még alkalmad megölni. Ha jól sejtem az éjszakát itt fogja tölteni azokkal a romlott nőkkel, de most induljunk, gyorsan, amíg még lehet!

-Nos nem bízom benned de ahogy elmondtad jelenleg nincs más választásom. *és azzal lejjebb eresztette tartását és lesöpörte a nő kezét a válláról.* - Akkor remélem tudod hogy nincs sok időnk szóval induljunk.

*A főúton haladva veszi észre a fogadót, először csak körvonalait, aztán ahogy közelebb ér egyre jobban látja a kibontakozó épületet. Ideiglenesen megteszi, gondolja magában, és megy tovább. Felmegy a kis lépcsőn, majd be az épületbe, megkeresi a fogadó helyiséget, és körül néz. Arcán fintorgó jelzés jelenik meg, ami nem látható mélyen szemébe húzott csuklyájától. Az egyik asztalhoz sétál és leül. kezeit felteszi az asztal lapra, fekete kesztyűje, és köpenye között kilátszik alkarja, sápadt bőrén, halványan világító vonalak futnak végig, egy nagyobb szimbólum részei.*
- Lehet ez mégsem volt olyan jó ötlet.
*Morogja magában, és pihenteti lábait.*

*A dolgok gyorsan töreténnek, Alarca hátraesik, Irridy segítségére siet és mindedközben a kereskedő értetlenkedik, egyszerűen képtelen elhinni, hogy hogyan győzhették le egyik legjobb őrét. Talán csak állna és nézne hosszasan, ha az őrei nem kezdenék el beterelni, s természetesen Alarca után kezdenek nyomozni, ám addigra Irridyvel lelépnek. A nőt eleinte nem is veszik észre, hogy eltűnt. A kereskedőt bekísérik a kocsmai részbe, még Gemini érkezése előtt, s leültetik helyére, az őrök láthatóan dupla készültségben állnak.
Gemini érkezésére az ajtó mögött álló őrök nem reagáltak, hiszen azért érte sérülés a fejvadászt is, ez pedig normálisan sétál, bár láthatóan szemmel tartják az összes idegent. A még mindig zavarban lécő kereskedőt szó szerint közrefogják, s ez talán Gemininek is feltűnő lehet.*

*Az őröket nézi, és a sérült kereskedőt, fejében egy kis hang azt mondja, hogy ne avatkozzon bele, tartsa magát távol az emberek dolgaitól, de mikor hallgatott ő erre a kis hangra utoljára? Az egyik őrhöz fordul és fennhangon megkérdezi.*
- Mi történt itt, hogy ekkora az őrök száma?
*Érzi, hogy hülyeséget csinált, csak pihenni akart egy kicsit mielőtt tovább utazik, de már látja, hogy ez nem fog menni.*

*A kocsmában szinte némaság honol, most, hogy mindenki visszatért már, s a súlyosan sebesült őrt is elvitték, merthogy néhányan, akik kimentek figyelni a csatát és még ott maradtak hosszabb ideig, láthatták, hogy mozgott a vesztes még, nem halt bele sérülésébe, noha az állását így minden bizonnyal elvesztette a kereskedő mellett. A fogadóban már a pletykás vénasszonyok sem beszélgetnek, azok inkább elmentek haza. Csak a csapos kelt zajt azzal, hogy a sörös üvegeket tisztogatja, de ez senkit sem zavar. Gemini úgy dönt, hogy megérdeklődi, mi is történt, pontosabban, hogy miért van ennyi őr a helyen. Sajnálatára, nem épp a legbeszédesebb, vagy épp a legkedvesebb őrt fogta ki, de legalább valamiféle választ adott.*
-Védeni, mi másért? *Jól hallhatóan felhördült egyet, mintha ez olyan természetes lenne, s tulajdonképpen az is, csak épp arra nem válaszolt, hogy miért vannak ennyien. Lándzsájára támaszkodva tekint rá Geminire, akin a csuklya még mindig elfedi arcát.* -Ki vagy? *Szegezi hozzá még elég durván a kérdést, mielőtt elmehetne onnan.* -Mutasd magad! *Láthatóan erősen gyanakszik, bár lassan esett le neki, hogy csuklyás idegen mifélét akarhat azzal, hogy az őrőkről kérdezősködik, holott még egy-két sikoly is megtörte a csata utáni pár másodperces csendet.*

-Úgy látom nem túl jól végzik a dolgukat.
*Válaszolja elfojtva egy nevetést. Tetszik neki az, ahogy az őr reagál, bár nem sok kedve van harcba szállni vele, inkább pihenne.*
-A nevem Gemini von Weissenwolf. *Felfedi kék szimbólumokkal tele lévő arcát, bőre sápadt és szürkés akár egy halotté, szemei halvány kéken izzanak.*
-Talán segíthetek megvédeni a főnöküket, biztosan többre menne velem, mint pár elbénázott bakkával.
*Itt már nyíltan nevet, nem is próbálja elfedni.*

*Keyomi békésen sétálgat az erdőben,dudolászik élvezi a természet csendjét az állatok beszédét a víz zúgását a friss levegeőt.De valami hirtelen megtöri ezt a békességet érez valamit bár maga sem tudja mi lehet az mintha történt volna valami a közvetlen közelében.Kicsit meg is ijed először ,de magabiztosan mégis elindul a megérzése után,tudnia kell mi folyik itt mi töri meg a csendet a nyugalmat.Lassan de mégis magabiztosan elindul a kis ösvényen ami az erdőből kifele vezet...*

-Rendben van, siessünk az erdő felé...*mondta elhalkuló hangon*
~...ott majd elveszítik a nyomunkat

[Erdő]
-Rendben bízom benned de ha csapdába csalsz... nem állok jót magamért. *Majd hirtelen fejét leszegve elkezdett futni ahogyan csak lába bírták és közben megpróbálta összeszedni a gondolatait. ~Miért segít nekem egyáltalán ez a nő és hogyan jutok majd vissza a fogadóba. *Egyszer csak érezte hogy elesik valamiben. Mikor földet ért kinyitotta szemét és meglátta hogy egy nőben esett el. Kellemetlenül is érezte magát emiatt de tudta hogy nem pazarolhat sok időt. -Nem sérült meg hölgyem?

*Nagyon meglepődik Keyomi mikor felnéz és éppen egy férfi fekszi rajta.Feláll majd egy védekező pozíciót vesz fel pajzsot emel és hátrasuhan 3 lépést*
-Kik vagytok és ,mit akartok?
*Mivel durva volt a találkozás eléggé gyanakvóan és egy kicsit talán dühösen is néz rájuk.
~-Egy nő és egy férfi a semmi közepén-gondolta magában gyanakvóan*
*Csak néz rájuk de valamiért nem érez félelmet irántuk de azért nem veszi lejjebb a védelmét...*

[Erdő]
-Nyugodj meg nem foglak bántani.~Nem jelentene gondot megölni de túl fáradt vagyok egy új csatához és nem is veszthetek több időt.*Majd fellát és leporolta a ruháját.* -Figyelj ha nincs semmi bajod mi menekülnénk tovább is mert nem akarok több időt itt tölteni.~Te mondjuk ő látott minket hogy hova is tartunk és hogy hol is vagyunk szóval majd a válaszától függően döntöm el mi lesz vele. -Nos?

*Keyomi látja rajtuk hogy menekülnek,és hogy ki vannak fáradva egyszerűen bár idegenek számára és nem is tudja hova tartozik ez a két ember nem tudja őket magára hagyni.Úgy dönt velük tart,bár kicsit fél a döntéstől de a szíve ezt súgja neki.
-Veletek tarthatnék?Nagy segítség lehetnék számotokra s bár nem tudom mi történt veletek úgy hiszem a helyzetetkből ítélve nem lennen hátrány sem.Mit gondoltok?*

-Rendben van. *Majd intett kezével és hátranézett* -Irrydi valami ellenvetésed van?

-Lehet igazad van de velem az ilyesmi nem történt még meg. Szóval eddig még nem volt okom tartani a legendáktól. De sose árt az elővigyázatosság. Szóval lehet meg kellene fogadnom a tanácsod.
*Miközben tovább vágtattunk egymás mellett. S közben azon járt az eszem hogy el is lefejették e azt a kis affért a kereskedővel meg a kisebb harcot hiszen itt még egy kicsit tapasztalatlanként voltam. Elvégre nem az első küldetésem volt de nem is a sokadik.*
-Ha esetleg kinéznének minket vagy valaki az életünkre tör azért várhatóan én leszek a hibás. Szóval ne lepődj meg ha ilyesmit tapasztalunk majd.
*Mondtam neki miközben megérkezünk és kikötöttem a lovamat és befelé vettem az irányt. Feltűnésmentesen igyekeztem eljutni a a bár asztaláig és eddig egészen jól ment. De a szemem közben a többi embert pásztázta. A csapos nem volt más ugyan az volt aki aznap volt itt elvégre övé a fogadó.*
-Igen tényleg jobb ebben a fogadóban ülni de ebben a fogadóban is született egy legenda amelyet a helyiek nagyon is kedvelnek és félnek is. Ez az egy legenda ami tudtommal ugyan úgy meséli a történteket ahogyan azok megtörténtek.

-Ahogy én sem. Csak mindössze gondoltam jobb lesz hogyha informállak erről hogy azért mégse a meglepetés ereje náluk legyen.
*Az arcom mint mindig még most is csak kifejezetlen volt. Semmit nem lehetett róla leolvasni. Mindig is ilyen voltam szinte nagyon ritkán engedtem az érzéseimnek. Vagy is hogy az arcom is tükrözze őket mivel általában gyakran felhasználom a kifejezéseimet hogy átverjek másokat. Meg persze a hazugságoknál azoknál kellett a legjobban ha valamit hitelesen akarsz eljátszani akkor hitelesnek kell lenni. Szóval én is meghúztam az előttem heverő boros kupát majd belekezdtem a történetbe*
-Nos azt mesélik hogy egy napon betévedt ide gy sötét elf aki köpenyt és szájelkötőt viselt. Fejvadász volt akinek egy itteni kereskedő volt a célpontja. A fejvadász a jónak hitte magát. Meg is találta a célpontját de minden terve kudarcba fulladt hogy a kereskedő közelébe férkőzzön. Végül a kereskedő őrei párbajra hívták amit szinte akadály nélkül vett. Pár apróbb sebet kivéve. Majd azt hiszem elmenekült és bevette magát az erdőbe ahol mindenkit megölt aki a közelébe került. Az éjszaka leszálltával pedig visszatért mégpedig amikor mindenki aludt betört a kereskedő szobájába és hidegvérrel megölte azt. De mindenki ellen bosszút fogadott és a városiak félik a visszatértét és ráragadt a fekete démon név. A történet ennyi. Még azt is kiderítettem hogy egy régebbi klánnak volt a tagja ami mára nyilván feloszlott. Ezért nem szeretem ezt a helyet mivel nem szeretik erre a sötét elfeket és félnek is tőlük.
*Hülye lennék elmondani a teljes igazságot erről mivel van egy kis apró részlet amit nem mondtam el.*

-Persze hogy igaz csak van amit minden történetből jó kihagyni és én is pont ezt tettem. Mivel az elárulná a fejvadászunk kilétét. A klánja már feloszlott vagy is kihalt. Mivel az emberek szemében egy nagyon utált céh volt és ezért a királyságbeliek a földig rombolták főleg mert az egyik helytartó lányát is megölték. Csak ő maradt életben mivel akkor pont küldetésen volt. A céhükben a jelmondatuk a következő volt hogy az igazi vadásznak nincsenek barátai csak célpontjai. Ezzel kívánták elejét venni a baráti áldozatoknak. Másrészt egy nagyon harcias céh volt brutális volt a kiképzésük és csak a legjobbak élik túl. Így a gyengéket is elkerülték.
*Persze hogy nem ez minden. Elmondhatnám a színtiszta igazat hogy az a fejvadász nem más mint én. De annak megint nem lenne sok értelme. Amúgy is jobb titokban tartani az ilyesmit. Nem jó hogyha az ember minden nélkül csak elmond ilyeneket. Meg persze pont itt ahol történt ez az egész. Meghúztam újra a boros kupát.*
-Igen remélem hogy jól takar mert nem akarok egy kis hírnevet szerezni itt magamnak. Ahogyan az a másik elf tette.
*Mondtam miközben megigazítottam a kis csuklyát és közben a kérdésre adandó válaszon gondolkodtam.*
-Van időm természetesen. De hogy hova is megyek tovább? Hát amerre a sors visz. Úgymond most pillanatnyilag nincs hova menjek.

-Igen az. Sok idő volt felderíteni minden kis részletét ennek az úgynevezett legendának. Sőt még néha a fajtám is megnehezítette a keresést.
*Igen ez az átka annak, hogy egy másik sötét elf egy másik közveszélyes sötét elfről kérdezősködik. De nekem nem is kellett kérdezősködni mivel jól tudom, hogy mi történt aznap mivel a részese vagy is a főszereplője voltam a cselekményeknek. De addig is jobb ezt titokban tartani ameddig nem győződtem meg róla teljesen, hogy ő is ugyan az, mint én addig nem teszek semmit.*
-Nos kíváncsian hallgatom akkor azt a történetet.
*Mondtam neki miközben a szemem egy kicsit körbepásztázott valami furcsát keresve, de semmi. Eddig még jól megy a rejtőzködés. Majd figyelemmel hallgatom a lány történetét. Hát mit mondja, az arcomon továbbra se látszanak az érzelmek. Kívülről úgy tűnik, nem nagyon érint meg a dolog. Részben igaz is láttam én már ennél rosszabbakat és a gyerekkorom hozzásegített ahhoz, hogy ne fejtsenek ki semmit belőlem az ilyen történetek. Bár résztvevő vagy tehetetlen szemlélőként rosszabb lehet. Hiszen biztos vagyok benne, hogy a lány is ott volt az arca elváltozásai a sóhajtások mind ezt jelzik. Vagy csak megérinti a történet. Minden lehetőséget figyelembe kell venni. Mindenesetre a gyilkosok kiléte ismeretlen marad, mert ha az én hajdani céhem volt, akkor már nem deríthetjük ki mivel minden feljegyzés odaveszett.*
-Talán jobb is. De az ember akárhogy szeretné elkerülni ezt mindig, rátalál akár akarja akár nem. De minden rosszban van valami jó is. Ahogy az én gyerekorom is körülbelül ilyen volt és nem találtam a kiutat. De nem is tudtam, hogy ez a sok szörnyűség valami jobb és új kezdete lesz. Lehet, hogy ezzel a lánnyal is így történt, hogy talán egy kiváló gyilkos lett, aki annak szenteli az életét, hogy felkutassa a gyilkosokat. Vagy ha még nem is, de gyilkos vagy valami hasonló lett. Te mit Gondolsz?

-Hát igen de valahogy sosem bánod meg mert gondolj bele. Elmondhatod a kölyköknek hogy ijesztgesd őket vagy hasonló.
*Legurítottam a boromat és nem rendeltem másikat. Igaz hogy az elfekre nincs hatással az alkohol szóval egész este csak ihatnék de kicsit különös lenne hogy bírom az italt. A legdurvább élményem az volt amikor talán annyit ittam hogy bizsergett az ujjam. Lehet ezt hívják berúgásnak de ki tudja. Néha jó meg rossz ez az adottság de legtöbbször jó.*
-Tudod mit? Szerintem biztos hogy így van.
*Mondtam neki a mondandóm közben egy kicsit közelebb hajolva.miközben az asztalon könyököltem. Majd csak ámulva nézem ahogyan még egyet hozat magának a borból. Hát ez a lány vagy bírja az italt. Vagy a mértéket nem ismeri? Hát ki tudja de ilyen erővel egy törpét is az asztal alá ihatna nő létére. Én ugyan csak az üres kupát tudtam felemelni amikor ő is ezt tette. De még volt valamennyi az aljában amivel nem végeztem. S ahogy a kupák egymáshoz ütődtek megittam a bort a kupából az utolsó cseppig. Nem mintha eddig is sok lett volna benne.*
-Igazad van igyunk. Nos mivel ünnepeljük meg a találkozásunk? Ha itt éjszakázunk majd akkor intézem a szállást mit szólsz?