Tarkel fogadója

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

*Vicces kis szituációba kerültem úgy éreztem. De már szinte teljesen leengedtem a védelmemet hiszen teljesen feleslegesnek éreztem. Valahogy kezdtem egy kicsit vidáman és boldognak érezni. Olyan volt mintha kaptam volna egy szabadnapot amit csak az örömömnek szentelhettem és megfelejtkezhettem a külvilágról. Ráadásul egy elég érdekes kis társasága lett a nő képében.*
-Na látod ahogy én sem. Minek mennénk oda vissza mikor itt is aludhatunk szóval én nem tennék ekkora hülyeséget ahogy látom te sem. Ugyan szóra se érdemes.
*Legyint egyet majd a lányra néz aki néhány másodperc múlva eltűnt a szeme elől. Igaz hogy ritka a nevető elf és azok közül is főleg a sötét elf aki nem azért nevet mert valami gonoszságot követett el vagy készül megtenni. Ez a szituáció ami az mént lejátszódott az én szememben nagyon vicces volt. S egy kisebb nevetésben törtem ki. Másnak ilyenkor az jutott volna eszébe hogy istenem jól vagy? Vagy hasonlók de én jól tudtam hogy nincs semmi baja. Ha még egy kicsit meg ütötte magát azt a benne lévő alkoholtól úgysem érzi már. Majd felálltam az asztaltól és gyorsan melléléptem. Megfogtam a hozzám közelebb eső karját odasúgtam neki.*
-Ne csináljunk nagy felhajtást. Nem egyedül vagy és ha túlzásba visszük akkor még lehet szobát se kapunk. Szóval csak finoman.
*Nyomtam meg az utolsó szót. miközben elengedtem a karját. Igaz be kell vallanom élveztem a helyzetet de az már kevésbé esett volna jól hogy éppen kidobnak minket innen vagy felfedjék a kilétemet. Most nem hiányzott. De én benne vagyok a játékban habár ő nem is játéknak hiszi ezt a székes ügyet.*
-Minden vendégével ilyen kedves vagy csak nekünk jutott az a megtiszteltetés hogy törött széket kapunk?!

*Persze, hogy nem ütötte meg magát nagyon. Semmi baja sincs. Nem is érzi, hogy fájna bármije. És természetesen nem sértődik meg azon, hogy a férfi nevet a szituáción vagy akár rajta. Hisz ő is nevet. De azon minden esetre újra elmosolyodik, hogy végre lát egy sötét elfet nevetni. Amikor a férfi a fülébe súgja, hogy csak finoman, hirtelen teljesen megváltozik az arckifejezése. Ránéz a kissé rémült fogadósra és nyájasan elmosolyodik.*
- Tudja mit? Ha kapunk éjjelre ingyen szállást, nem kell tartania semmitől. Ellenkező esetben, fel kell készülnie arra, hogy a fogadó hamarosan bezárja kapuit... örökre. *Továbbra is nyájasan mosolyog, látszik egész arckifejezésén, hogy ez az egész csak műmosoly és nem igazi kedvesség. A fogadós kénytelen beleegyezni az alkuba.*
- És ha javasolhatom sürgősen javítsa meg a széket, hiszen betérhet ide olyan is, aki már rég felgyújtotta volna ezt a putrit. *A mosoly még mindig nem tűnik el arcáról. Nem törődik a többi vendég véleményével. Megfordul Alarca felé, újra oldalra dönti a fejét és most már igazi mosollyal tekint a sötét elfre.*
- Mit gondolsz, ezek után maradjunk itt lent? Vagy inkább fent folytassuk, ahol kevésbé vagyunk szem előtt. Szerintem a fogadósnak nem lenne ellenére felszállítani nekünk az italt vagy ételt. *Mondja hátrapillantva a bólogató fogadósra.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

*Jól a hasznunkra fordította az esetet nem mondom. Nem is gondoltam hogy ez az eset esetleg a mi javunkra fordulhat. Meglepett el kell hogy ismerjem. Bár lehet azért nem jutott eszembe mert nem kerültem ebbe a helyzetbe. Hagytam hogy beszéljen én csak lehajtott fejjel vártam. Elvégre nem szóltam bele az ő dolga. Mert amúgy sem velem történt másrészt pedig mit tudtam volna csinálni csak állni mellette és bólogatni fenyegetően. Aminek a gondolatán megint megejtettem egy mosolyt. Milyen vicces lenne szerintem a fogadós is előbb röhögne rajtunk minthogy megijedjen. Azt pedig nem akartam mert elég hogyha ez a kis szituáció nekünk vicces. Meg ráadásul mondhattam volna akár azt is hogy a fekete démon kezeskedne erről a helyről ha nem teszik amit a lány mond de akkor meg az őröket keverték volna bele. Az pedig egyikünk számára se lenne jó mert akkor a szabadban töltenénk az éjszakát. Valljuk be az pedig egyikünknek sem hiányzott volna. Csak mosolyogtam ahogyan a lány rám nézett.*
-Inkább fent. Ott legalább nem lát senki minket. És igen szó mi szó nagyon megéheztem.
*Majd a következőt súgom oda halkan.*
-Induljunk mert ott nem kell attól tartanom hogy megtudják hogy mi vagyok.
*Mondtam neki majd megvártam hogy ő induljon el elvégre ő rendezi ezt az ügyet.*

*Jól ki tud keveredni ilyen helyzetekből, sőt jól ki tudja használni ezeket. Szinte azonnal megszületett a fejében a gondolat, hogy a javukra fordítja a történteket. És az valóban elég hülyén nézett volna ki, ha a férfi mellette áll és gonoszan néz. Valószínűleg még ő is elnevette volna magát, akkor meg végképp nevetségessé válnak, és még ők kerülnek kellemetlen helyzetbe. így viszont sikerült a fogadóst rákényszeríteni, hogy adjon némi engedményt nekik.*
- Remek. *Mondja továbbra is mosolyogva és hirtelen megfordul a fogadós felé.* - Felmennénk a szobába. Mutassa az utat. *Mondja, ismét felvéve a nyájas mosolyt. Mire a fogadós lehajtott fejjel elindul előre. Megáll az egyik szoba ajtaja előtt és átnyújtja a kulcsot, most már ő is mosolyog és kissé túl kedvesen kinyitja az ajtót előttük. Lydia felé fordul és megszólal.*
- Köszönjük, remélem hamarosan megérkezik egy korsó vörösbor is. *Mondja, majd Alarca felé pillant, miszerint kérjen a férfi ételt, ha éhes. Ő nem vacsorázik, nem érzi magát éhesnek. Közben belép a szobába maga mögött hagyva a fogadóst és Alarcát, majd kissé meghökken a franciaágyat látva. Nem tudja, hogy nevessen vagy jöjjön zavarba vagy mit is csináljon. Úgyhogy megteszi mindkettőt.*
- Hátöö..... *Néz végig mégegyszer az ágyon, majd Alarcára pillant, aki remélhetőleg már mellette állt és a fogadós lelépett.* - Asszem ezen kell majd osztoznunk. *Mondja kissé zavartan és egyúttal szélesen mosolyogva.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

*Követtem őket hangtalanul a szobáig majd csak megálltam az ajtóba hogy először a lány hagy lépjen be. Közben én a fogadós felé fordultam hogy leadhassam a rendelésem mivel szó mi szó megéheztem.*
-Nos egy sült csirkét kérnék meg egy kupa sört kérnék. Másra pillanatnyilag nincs szükségem. Szóval elmehet és hozhatja a rendelést.
*Mondtam neki miközben már be is csuktam magam mögött az ajtót. Majd megértettem hogy mire is érti a Hátőő-ket és az osztozást.*
-Felőlem osztozhatunk de ha esetleg kínos neked akkor alszok a földön is.
*Kínáltam fel neki az ajánlatot hiszen tudtam hogy mit jelentene az hogy ezen az ágyon kell osztozni. Nyilván azt hitték hogy egy pár vagyunk. De hát nem de jobb hogyha inkább az utóbbi mellett döntünk nehogy feltűnést keltsünk szóval szerepet játszunk.*
-Nos akkor remélem legalább is egy jó kis este áll előttünk ezek szerint. Talán azt hitték hogy a férjed vagyok de most lehet hogy így is kellesz viselkednünk hogy ne keltsünk feltűnést.
*Mondtam neki miközben kinyílt az ajtó. Már be is lépett a fogadós és lerakta az asztalra a rendelésünket.*
-Köszönöm. Elmehet és gondoskodjon róla hogy senki ne zavarjon minket az este. Tudja szeretnénk egy kicsit egyedül lenni ugye érti?
*A fogadó csak bólogatott és kiment. Én pedig levettem a köpenyemet a fegyvereimet és nekiláttam az ételnek.*
-Kellenek a vadászathoz. Veszélyes állatok vannak manapság.Egyébként biztos hogy nem kérsz a csirkéből?

*Mikor végre mellette van a férfi és megérti, hogy ezt mire mondta, hirtelen észbe kap.*
- Nem, dehogy. Nem gond. Ne aludj a földön. *Mondja széles mosollyal. Majd szélesen elvigyorodik, amikor a sötét elf újra megszólal, sőt amikor a fogadós megérkezik a rendeléssel, már el is kell fordulnia, nehogy feltűnést keltsen kissé széles vigyora. Miután távozott a fogadós, visszafordul de még mindig mosolyog. Látszik rajta, hogy kissé elpirult, bár lehet, hogy ez a bor hatása. Megrázza a fejét a kérdésre, közben a fegyvereket nézi.* ~Na még jó. Kíváncsi vagy, hogy majd mit szól, ha én is előpakolom a fegyvereket.~ *Gondolja magában.*
- Hát igen, veszélyes állatok járnak-kelnek. *Mondja mosolyogva, miközben leveszi köpenyét, ami alatt egyrészt végre láthatóvá válnak ruhái: egy fekete fűző, ami talán kissé kényelmetlennek tűnhet, de Lydia ezt szereti a legjobban hordani, főleg ha küldetésre megy, egy eléggé szűknek tűnő fekete bőrnadrág és egy térdig érő lapossarkú csizma, amivel teljesen némán tud lépkedni. Másrészt pedig feltűnik nem is kis számú fegyverkészlete: derekán 5 kisebb tőr illetve 1 nagy, a csizma szárában még egy, jobb karjára erősítve a rejtett penge és egy kis korbács a másik csizma szárában. Mindezt kipakolja, majd aranyosan rámosolyog a férfira.*
- Szerintem nem fognak megtámadni. *Majd leül egy székre a férfi mellé és a korsóból tölt egy kupába bort, amibe azonnal belekortyol. Rápillant az ágyra, majd ismét elmosolyodik.* - Kényelmesnek tűnik. *De mielőtt láthatná a férfi, hogy egyáltalán mire is gondol ezalatt, gyorsan eltakarja arcát azzal, hogy újat kortyol a borból.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

*A szituáció amibe kerültünk egyre jobban nevetségesebb lett mindkettőnk számára. Talán ezt jelezte a lány állandó mosolygása is.*
-Akkor ezek szerint maradunk az osztozásnál.
*Majd az ő fegyvereit is szemügyre vettem s ahhoz képest hogy alkalmi munkákat dolgozik jól fel van fegyverkezve nem mondom.*
-Hát igen elég veszélyes állatok. Sose tudhatod hogy mikor lesz szükséged komolyabb fegyverekre szóval jobb félni mint megijedni. De ahogy látom az alakalmi munkák elég veszélyesek ha ennyi fegyver kell. Vagy te is úgy vagy vele mint én?
*Közben pedig tovább folytattam a küzdelmet a csirkével és ittam pár korty sört közben. Majd közbe a lány is leült mellém. Majd amikor tesz egy rövidke megjegyzést. Csak mosolyogni tudok rajta.*
-Igen biztos kényelmes. Innen messziről is annak látszik de tudod este majd kiderül hogy mennyire is az.
*Majd folytattam az evést még nem a csirke teljesen elfogyott és a végén a sörömet is elfogyasztottam.*
-Elég jóra fordult ez az este nem gondolod? Ahhoz képest hogy hogyan kezdődött. Szerintem egészen sok örömben volt részünk.

*Bólint mosolyogva.* - Igen, osztozunk. Csak nem fogom hagyni, hogy a földön aludj, amikor mindketten elférünk az ágyon. *Mondja, majd egy ideig oldalra döntött fejjel figyeli a férfit, ahogy eszik. Majd elneveti magát Alarca megjegyzésén.*
- Igen, meglehetősen veszélyesek. Mondjuk úgy, hogy sok veszélyes ember közt járkálok. *Mondja mosolyogva, de már nagy a valószínűsége, hogy rájön a férfi, ki is ő valójában. Vagyis hogy mivel foglalkozik. De a nőt ez nem különösebben zavarja. Ha zavarta volna, akkor a fogadósnak azt mondta volna, hogy két szobát adjon, így külön lepakolhatott volna és eltitkolhatta volna foglalkozását. Végül megakad a férfi kérdésén.*
- Mert te hogy vagy vele? *Kérdezi megint oldalra döntött fejjel, széles mosolyt villantva Alarcára. A következő megjegyzésen szintén megakad. De ez jellemző rá, azonnal "rosszra" gondol.* - Hát igen.... Majd kiderül. *Mondja felhúzva egyik szemöldökét és féloldalas mosolyt villantva.*
~ Csak volt...?~ *Teszi fel magában a kérdést, de szinte azonnal megrázza magában a fejét, persze mindez valójában nem történik meg.* ~Mért vagyok ilyen? Gondolkozzak már normálisan...~ *De hát hogyan tudna normálisan gondolkozni, ha nem igazán józan és ráadásul még mindig iszik? És ezzel újra kezébe veszi a kupát és iszik.* - Így van. Eddig jól telt és jól alakult az este. De remélem továbbra se lesz unalmas. *Mondja mosolyogva, de arcán nem látszik, hogy mi rejlik e mosoly és e szavak mögött.* - Ha kérsz még italt, igyál a borból, egy teljes korsóval hozattam. *Bök a korsó felé és a második kupára, amit a fogadós hozott fel.*

Hozzászólások száma : 62 Join date : 2010. Jun. 21.

-Rendben. Örömmel látom hogy nem kínos neked ez a dolog. De ha meg gondolod magad tudd hogy nekem nem gond.
*Mondtam neki nevetve azon hogy veszélyesek a közmunkái. Nekem pedig ez is elég volt hogy bebizonyítsam magamnak amit a találkozásunk kezdete óta gondolok róla. Ahhoz képest elég jól megismerkedtünk hogy az elején még mosolyogni se akart aztán már mindketten nevetünk itt a végén. Szóval egész jól jött össze ez a kis este.*
-Csak nem veszélyesebbek között mint én?
*Kérdezem nevetve. Hiszen azt se tudja mi vagyok és jó hogy igen lesz a válasz meg amúgy sem gondoltam komolyan a kérdést és szerintem ezt ő is sejtheti.*
-Már mondtam hogy vagyok vele. Az ember sose tudhatja mikor lesz szüksége fegyverekre ezért jobb ha mindig nála vannak. Vagy is jobb félni mint megijedni.
*Válaszoltam neki és egy kicsit én is elgondolkodtam hogy milyen képet vágott arra a kis válaszra amit mondtam. Majd hirtelen bevillan hogy mit is érthet félre a dolgokban.*
-Ja hogy te? Nyugodj meg nem arra céloztam az estével kapcsolatban. Bár mondjuk nem tudom mire gondoltál szóval mond csak el.
*Mondtam neki nevetve majd az ajánlata is kicsit viccesnek hatott. Ezek szerint nem tudja hogy az elfekre nem hat az alkohol.*
-Figyelj kérek belőle. De amúgy egész este csak ihatnék és nem lenne semmi bajom. Ugyanis ránk elfekre nem hat az alkohol.

» Behul fogadója