Tarkel fogadója

-Ez neked tisztességes?! De nem alacsonyodom le a te szintedre. *És azzal kardjával egyenesen az ellenfele irányába szúrt.*

-Harcban ez teljesen tisztességes. *Mosolyog az őr egyet, első alkalommal láthatóan, eddig inkább viselkedett afféle gépezetként, mely követi urának parancsait és védi őt ha kell. Persze, még mindig ez a felállás, dee láthatóan élvezi, hogy felvághat azzal, hogy kiüti azt, aki szégyenben hagyná urát. Egyik kezében egy kést forgat, míg a másikban ott tartja másfélkezes kardját: láthatóan nincs túl sok gondja azzal, hogy a fegyvert így, egy kézzel forgassa. A kardot lendíti meg elsőre, jobb irányból - lévén jobbjában tartja és így könnyebb most mozdulnia - mely egyensesen Alarca nyakát célozza. Amint megakadt, vagy elszaladt túlzottan a kard, a tőrt alulról kezdi felfelé hasítani, ezzel ellenfelének hasát megcélozva.*

*Az elf gyorsan kimozdul a tőr elől és kardját maga előtt tartotta hogy védhesse ha ütni próbálnak újra. Majd egy gyors mozdulattal próbálta visszanyomni a fegyvert hogy egy biztos pont legyen a fegyverek összefeszülése.*

*Az őr kezében forgatja a kardot, a tőr szinte el is tűnt, ám csak övének szorításába került. A támadást végrehajtotta, msot inkább eltávolodott pár lépésnyit és csak lassú, oda-vissza mogásba kezd, így készen arra, hogy bármerre menjen, amikor ellenfele támad.*

*Az elfnek nem kellet több nem erősen de gyorsan elkezdte sorozni ellenfelét hogy találjon gyenge pontot vagy kizökkentse ellenfelét*

*Az őr csupán kerülgetni kezdte a folyamatos támadást, ám ez láthatóan nem megy nekia legjobban, hiszen nem egy támadás csúnyán megvágja ott, ahol a páncélrészek találkoznak, vagy épp ahol nincs is páncél. Ilyen hely például az arca, ahova még kap egy felszini vágást, majd hátraugrik és a földre köp. Kardját megfogja mindkét kezével, szinte látható rajta, hogy egyetlen vágással akarja befejezni a dolgot. Mintha valamiféle aura ragyogná körbe az őrt és egy kis szellő is hozzávetül, ahogy felemeli kezeit és így velük együtt kardját is. Valószínűleg a döbenettől Alarca eddig rá sem eszmélt, hogy pontosan mi is történik, de immárom szinte biztos lehet benne, hála eddigi tapasztalatainak: mágiával erősíti magát. Noha nem a legerősebbel, de még így is erősít az ütésén, ki tudja mekkora erővel fog lecsapni. Az időú mintha lelasult volna Alarca számára, ahogy a penge útjára indult lefelé csapó mozdulatban: egyenesen a fejvadász fejét célozva. Kissé nevetséges tudna lenni, ha a fejvadász fejét álasztják le a nyakáról, vagy ezesetben ketté. A kardot mintha csak tűz lengné körül, s egyre közeledik. Mintha másodpercenként cas egy centit tenne meg a jelenelgi sebességvel, ám ha Alarca mozdulni kezd, megtapasztlhatja: bizony, Ő is csupán ekkora sebességgel képes mozogni, sőt: tlaán még kicsit lassabban is. Mostanra már az is biztos, hogyha ezzela az ütéssle csaka fejvadász közelébe talál, nem biztos, hogy túléli.*

~Remek ez a lassúság pont kapóra jön. *A kabátjában lévő tört leengedte a kezébe és azt ökölbe szorította így szinte semmi nem látszott a tőrből. aztán egy gyors hátra szaltóval próbálta elkerülni az ütést ami egyre csak közelebb ért hozzá.*

*A tőrt sikeresen előhalássza, el is rejti azt, ahogy ő akarta, áma háraugrással már kisebb gondok vannak. Ilyen például, hogy bár elrugaszkodik, a kard pedig már el is érte volna, de az érkezés nem ilyen sikeres. Egyenesen a tömegen landol, ráesik pár lányra, akik egyből földre is kerülnek emiatt. Mindeközben becsapódik az őr kardja a földbe, s egy erős porhullám vágodik neki Alarcának, de ettúl komolyabb baja láthatóan nem esik, maximum csak a nehezebb látás vehető ide.*

-Elnézést hölgyeim az ellenfelem nem épp a legjobb a szabályok betartásában. Majd ha legyőztem megtanulja hogy sortszerűen is lehet győzni. *Eközben kezét szeme elé tartotta hogy a por ne legyen túl nagy zavarral. És ellenfelére várt hogy előbukkanjon miközben már talpon is volt.*

*Az őr meglendül, kardját magam mellett viszi, lent, majd mikor a kard hatótávolsába belekerült Alarca,a fegyvert meglendíti az őr felfelé, majd várja, hogy miféle támadás érkezhet válaszként a fejvadásztól.Másik kezében természetesen még mindig tőre pihen.*

*Most is megint villámgyorsasággal ütötte ellenfelét és végig arra játszott hogy az őr egy neki kellőt üssön.*

*A folyamatos támadás ellen láthatóana z őr mit sem tud tenni, egyfolytában elhajolgat és szemlátomást az egyensúlyának megtartásával is gondjai akadtak. Az egyik kitérésnél majdnem hátra is esik, de ügyesen talpon marad utolsó lendületével. Ekkor a baljában lévő tőrrel Alarca gyomrát célozza meg, ám kissé lassú a mozgása, még nem tért teljesen magához a sok tántorgástól.*

*Most már látta hogy elérkezett az ő ideje. Ekkor gyorsan egy elpörgéssel az őr háta mögé került és lábhajlatába vágott kardjával szinte minden erejével hogy összesen és leszúrhassa ellenfelét.*

*A kard egyenesen az őr húsába vágódik, pont a lábánál, mire elég hangosan felszisszent a férfi. Megfordul, hogy szembenézzen ellenfelével, láthatóan sántít egy kicsi, de még foyltatná a harcot.Elháztál egy lépést és kezében megforgatja a kardot, melyet immáron már két kézzel fog: a tőrt elejtette ahogy Alarca kardja eltalálta. Gondolta, hogy utolsó megelndülésként egy újabb erős csapást visz véghez, így kardját feje fölé emelte, afféle beugrásra bekészült, elrugaszkodott s megin dította kardját lefelé. Veszélyes lenne, ha eltalálná, ám így eléggé sebezhetőnek tűnik.*

-Csodálatra méltó de hiába... *Azzal már markában lévő tőrét az őr felé hajította hogy be fejezze a küzdelmet. ~Ha esetleg elér idáig majd félreugrom a lomha ütése elől.

*MIvel mozgása már ténylegesen lelassult, s erőteljes ütéséhez eléggé fel kellett emelnie kardját, így a felé reépülő tőr könynedén beletalál, egyenesen a páncélba mélyed, melyet eddig viselt, a penge szinte teljes egészében elűnik benne, ám a fegyvere még mindig mozgásban van. Még be sem fejezte a támadást, de száján a vér kibuggyan, s a másfélkezes kardja lefelé csapódik: egyenesen Alarca fejét célozva. Láthatóan ez is egy elég erős csapás, még ha csak a lökete is találja el, már az is egy fájó élmény lesz.*

*Észrevéve találata sikerességét ellenfelén némi öröm töltötte el, remélve, hogy közelebb került feladata elvégzéséhez. Ekkor egy, a zaj miatt alig kivehető suhanásszerű hangot hallott, egyenesen a megsebzett őr felől. A felé csapódó kard csillanására megszokása szerint hátraugrott, de sajnos túl későn. A kard lesújtott, ami alig pár lábbal Alarca előtt csapódott a földbe. Habár élete megmenekült, az ütés ereje a mögötte álló három őrrel együtt az utca porába lökte.*

*Összeszedve minden bátorságát kilépett a fogadóból, hogy megnézze mi történt azzal, akivel nem sokkal ezelőtt még olyan önfeledten beszélgetett.*~Az úr őrei nagyon erősek...nem hinném, hogy sok esélye van.*Az ajtón kilépve meglátta a körben álló őröket, az urat, és a szíve hirtelen elszorult. Idegesen kapkodta tekintetét, szemével azt a szürke ruhás, kedves idegent kereste. Mintha kisebb zavarodást vélt volna felfedezni a körben és ez után, ahogy szeme hozzászokott a naplemente halvány fényéhez, meglátta a porban fekvő őröket, és köztük az idegent.*~Ez lehet az utolsó esélye, különben az úr megöleti. Valahogyan segítenem kéne rajta!*Ekkor egy vad gondolat villant át az agyán, de nem érdekelte. Ez volt az egyetlen amit tehetett. Összeszedte minden erejét, és a földön fekvő emberek felé rohant, ahogy csak a lába bírta.*

*S végül a kard a földbe csapódott: Alarca sikeresen kikerülte azt, ám a támadás ereje még így is hatással volt a fejvadászra: a löket egyenesen a mögötte állókra lökte őt, így több embert is feldöntve, s ezzel kisebb káoszt szülve. Eleinte többek értetlenkednek, hiszen a kereskedő egyik őre épp most esett össze egy afféle "jött-ment"-nek emlegetetett egyénnek hála, aki ebben a pillanatban szintén földön van. A kereskedő csak hangosan felnevet: láthatóan úgy tartja, hogy Alarca is odaveszett, nem csak az őre. Arra sem figyel a nagy nevetgélés közben, hogy a lány futásnak indult a földre került emberek felé. *

*Most már egyértelművé vált számára: a párbaj a káoszba veszett.*~Ez lehet az esélyem!* gondolta és tovább rohant a földön fekvőket körbevevő tömeg felé. Nehézkesen, de sikerült átverekednie magát a rajtuk, gyorsan körbenézett, és folytatta útját az idegen felé. Mikor odaért, letérdelt és megpróbálta elmozdítani a szürke ruhás alakot az őrökről, magában imádkozva, hogy csak maradjon életben, nem törődve azzal, a tömeg eltakarja-e, vagy sem.*

*Amikor nekicsapódott az őröknek a szemét is becsukva esett hátra. Majd miután a fejébe nyilat egy kis fájdalom és hallotta a célpontja förtelmes röhögését egyből elkezdett felkászálódni.* ~Most vége a szánalmas kis életének.

*Látta, hogy a földön fekvő idegen megmozdul, és próbál fölállni. Látva, hogy életben van kissé kezdett megnyugodni. Rátette a kezét az alak vállára, hogy ne okozzon fölálltával nagy feltűnést.*-El kell mennünk innen uram, amíg lehet*suttogta a fülébe*-Ha az úr észreveszi, hogy nem haltál meg biztosan megölet téged!*Az idegen mintha kicsit meginogott volna és úgy hatott, némi meglepettség kerítette hatalmába.*

*Eléggé meglepte mikor megnézte hogy ki rakja a kezét a vállára és a lány volt az.* -Nem mehetek el innen mondta halkan bosszút kel állnom az uradon.

-Nem lehet uram! Megölnek!*mondta, és még erősebben ragadta meg a vállát*

-És mégis mikor lenne esélyem rá ha nem most?! Egyébként hol tudnál biztonságban tudni engem egy gyilkost?. *És utána szinte teljesen talpon volt.*